Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-157

157. oraságos filés január 10-én, e*ttt5rtöfeSa. 1889. gQj[ ben. En a magam részéről — a nélkül, hogy a véderő-bizottságnak arrogálnám azt a jogot, hogy tisztán jogi kérdésekben határozott véleményt mondhasson — mégis arra vagyok bátor kérni a t. házat, hogy ezen kérdést katonai szempontból alaposan megbírálva, a véderő-bizottság álláspontjára helyezkedni méltóztassék. E törvényjavaslattal egybekötött pénzügyi tekinteteket a pénzügyi bizottság vette bírálat alá; én csak az általa beterjesztett jelentés alapján, azt vagyok bátor constatálni, hogy ezen törvényjavaslat által az országra nagyobb, tetemesebb költségek háramlani nem fognak. Ezeket tartottam szükségesnek, t. képviselőház, a törvényjavaslatra vonatkozólag elmondani, s ha becses figyelmüket még néhány perezre kikérem, teszem azt azon czélból, hogy a véderőbizottság által benyújtott határozati javaslatokat néhány szóval indokoljam és érintsem. A határozati javaslatok egyikére, mely a nyelvkérdés megoldására vonatkozik, azt hiszem, a részletes tárgyalásnál, a 24. és 25. szakaszok tárgyalásánál lesz alkalmam bővebben nyilatkozni. Most tehát csak arra kérem a t. házat, méltóztassék ebbe oly formán belenyugodni, hogy ezen határozati javaslat ott kerülhessen szóba. (Helyeslés.) A második határozati javaslat onnan ered, hogy a véderő-bizottság tárgyalásainál szóba került azon tény, melynél fogva a törvényhozás azon tagjai, kik egyúttal tartalékosok is, gyakran akadályoztatnak törvényhozói működésükben akkor, midőn fegyvergyakorlatokra vannak behiva. Minthogy pedig ez a uépképviseletből folyó jogaikat csorbítja, eanek megszüntetése czéljából ajánlja a véderő-bizottság a betérj esztett határozati javaslat elfogadását. Azt hiszem, a részletes tárgyalás folyamán ezt szintén elintézhetjük. T. ház! Kétségtelen, hogy a jelen törvényjavaslat, a milyen súlyos és fontos következményei lehetnek egyes intézkedéseinek, épen olyan nagy szigorításokat és súlyosításokat foglal magában; és ha én magam részéről mégis elfogadom, elfogadom nemcsak azért, mert az általános politikai helyzetből folyó szükségesség parancsolja ezt, hauem azon erős meggyőződésben, hogy Ausztria-Magyarország is nagyhatalmi állását és hatalmi súlyát csak akkor fogja érvényesíthetni és megtarthatni — és ha kell — fokozhatni, hogy ha ő a maga részéről a védereje fokozását és fejlesztését keresztül viszi. És miután megfelelő garantiákat látok atövényjavaslatban arra, hogy keresztülvitessék; miután a véderő reformálását feltétlenül szükségesnek tartom, azért van szerencsém a javaslatot a véderő-bizottság nevében elfogadásra ajánlani. (Helyeslés jóbbfelöl. Zaj a szélső balon.) Tudom, hogy nagy áldozatok követeltetnek a nemzettől; tudom, hogy súlyos áldozatok követelKEPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. VII. KÖTET. tétnek egyesektől; de meg is vagyok győződve, hogy a hadi kormány ezt csak azért teszi, mert hazánk védelme, biztonsága lesz tőle feltétlenül megkövetelhető. „Salus rei publicae suprema lex esto!" Legyen szabad ezen mondatra hivatkoznom. Ugyanezen mondattal, a melylyel szerencsém volt a népfelkelésre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása alkalmával bevezető beszédemet bevégezni, végzem be ezúttal is igénytelen felszólalásomat, azon erős meggyőződésben, hogy a ház minden tagja velem érez akkor és abban, hogy midőn a haza érdekeiről, az állam jólétéről van szó, áldozatok hozatalától visszariadni nem szabad; hogy mindenki azon erős meggyőződésben van, hogy velem együtt a háznak minden tagja királyért, hazáért kész minden áldozatot meghozni és mindent feláldozni; azon erős meggyőződésben, hogy a salus rei publicae-t szem előtt tartva és azt mérlegelve, fogja minden tagja szavazatát a javaslat mellett, vagy ellen latba vetni és csak ezen elvből kiindulva, fogja jogát a szavazásnál érvényesíteni. A törvényhozásnak nagy ós fontos joga a törvények alkotásában rejlik; de viszont nagy és súlyos felelősséggel tartozik a nemzet irányában. Minthogy pedig a jelen esetben ezen felelősség annyival súlyosabb, a mennyivel súlyosabb és válságosabb időket élünk: nehogy bárki bármikor áldozatkészség hiányával vádolhassa a törvényhozást, nehogy a védelmi eszközök megtagadása folytán hazánk épsége, védelme és biztonsága veszélybe sodortassák, én a magam részéről a jelen törvényjavaslatot általánosságban ismételve elfogadásra ajánlom a t. háznak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Ezen törvényjavaslat a pénz- és igazságügyi bizottságoknál is volt. Joguk van tehát a házszabályok értelmében ezen bizottságok előadóinak felszólalni; de ugy értesültem, hogy most nem kivannak ezen jogukkal élni. Ugyancsak ezen törvényjavaslathoz különvélemény is adatott be. Ugy tudom, hogy a különvélemény beterjesztője kivan felszólalási jogával élni. Méltóztassék tehát felszólalni. (Közbeszólások a bal- és szélső baloldalon: Halljuk a ministert!) Elnök: A házszabályok értelmében a különvélemény beterjesztőjét az előadó után illeti a szó. (Halljuk! jobbfelöl.) Madarász József jegyző: Bolgár Ferencz! (Halljuk! jobbfelöl.) Bolgár Ferencz: T. ház! Miután hallottuk, hogy a t. honvédelmi míuister ur szándékozik a t. előadó után felszólalni, én szívesen átengedem a szót az igen t. minister urnak és utána fogok szólni. (Felkiáltások bálról: Halljuk a ministert! Felkiáltások jóbbfelöl: Halljuk az ellenindítványozót!) 86