Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-157

200 15?. oriKágoB ttlét jiHnár 10-én, Mflt8rt5ko"n. 18S8. könnyebben és megfelelőbben lesz beosztható és kivethető ezentúl az újonczok száma. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sajnálom, t. ház, de én rekedtségemnél fogva magamat már jobban megerőltetni nem tudom. Ezzel, t. ház, elértem volna azon rendelkezésekhez, melyek az egyévi önkéntesi intézmény megváltoztatását czélozzák. Oly sok lett e kérdés körül már ugy a bizottságokban szóval elmondva, mint hírlapilag vitatva, hogy valóban félek attól, hogy csak ismétlésekbe bocsátkoznám, hogyha újból bő vebben és hosszasabban reflectálnék e kérdésre; és tulajdonképen talán elég volna, hogyha a véderőbizottság jelentésére hivatkozva, ezen kérdés további fejtegetését mellőzném. De kötelességemnek tartom még is ezen kérdés fontosságára való tekintettel néhány megjegyzést tenni. Ismétlem, hogy a magam részéről nem ezen kérdést tartom e törvényjavaslat legfontosbikának, hanem a póttartalék szervezését, mely által a véradó emelése czéloztatik. De nem zárkózom el az elől sem, hogy bevalljam, hogy az egyévi önkéntesi intézmény változtatására czélzó intézkedések ben határozott súlyosbítás és szigorítás foglaltatik, De, véleményem szerint, azokra az önkéntesekre, kik hivatásukat betöltik és kötelességüket teljesíteni fogják, nagy hátrány nem fog háramlani. De természetesen nem szabad büntetésnek venni a contemplált második évet, mert ha büntetésnek veszszük, akkor egész más színben tűnik fel ez intézkedés. Véleményem szerint e kérdés következőképen ítélhető meg. (Halljuk! Halljuk!) Az állam joggal követelheti, hogy a művelt ifjúság a véderőben és védrendszerben is azon helyet foglalja el, melyre hivatva van és igy fogva fel a dolgot, a törvényjavaslat sem ezéloz egyebet, minthogy a művelt ifjúságot e polczra állítsa. De hogyha ez igaz, akkor a második évet nem büntetésként kell magyarázni ég felfogni, hanem csakis czélra vezető eszköznek; és ha valaki az első évben nem birja letenni a tiszti vizsgát, alkalomnak, hogy a második évben letehesse és ha akkor sem birja letenni, legalább annak, hogy alárendelt szolgálati minőségben teljesítse a haza iránti kötelességét. Áttérve a nyelv kérdésére, erre nézve a következőket kívánom megjegyezni. Ameddig az 1867 : XII. t. ez. i 1. §-a épségben marad, a meddig a közös hadsereg vezénynyelve a német, mindaddig pártkülönbség nélkül mindenkinek el kell ismernie, hogy a közös hadsereg tisztjeitől bizonyos fokig meg kell követelni a német nyelv tudását, oly mérvben, a minőben azt a szolgálat mulhatlanul megkívánja. De ha ezt concedálom is, véteknek tartanám túlságba menni és szükségtelenül nagyobb akadályokat gördíteni a tiszti vizsga elé. E szempontból indul ki a véderő-bizottság erre vonatkozó határozati javaslata, mely, azt hiszem, hogy e kérdést helyesen oldja meg. Kérem, méltóztassék azt elfogadni. Az egyéni önkéntesi intézménynyel annyi kérdés van kapcsolatban, hogy mindnyájokra külön reflectálni most nem kívánhatok. Csak utalok a bizottság jelentésére, fentartva magamnak, hogy a részletes tárgyalásnál, ha arra szükség lesz, az egyes kérdésekre bővebben nyilatkozhassam. Most még csak annyit, hogy az önkéntesi intézménynél contemplált szigorításokat leginkább azon nagyfontosságú okból helyeslem, mert haderőnk mostani szervezete folytán háború esetén könnyen beállhatna oly tiszti hiány, mely végzetessé válhatnék hazánkra nézve. Ez egy ok háttérbe szorítja mindazon ellenérveket, melyeket e részben hallottam. Mert nem birok elképzelni és nem is hallottam olyan módról, mely az említettem bajon másként segíthetne. Már pedig ha a tisztikart nem az intelligentia köréből egészítjük ki, kérdem, honnan vegyük a megfelelő elemet 1 A véderő-bizottság többsége a törvényjavaslatot ezért fogadta el és azért is, mert a t. honvédelmi minister ur oly garantiákat helyezett kilátásba, melyek azt fogják eredményezni, hogy az egyéves önkéntesek a tiszti vizsgára a kellő kiképeztetésben fognak részesülni. Véderőnk csak akkor lesz teljes, ha annak minden tagja hiven teljesíti kötelességét. És én felteszem hazánk művelt ifjúságáról, melynek hazafiságához és vitézségéhez szó nem férhet, hogy belátva e kényszerhelyzetet, belátva, hogy szükséges az e törvényjavaslatban contemplált czél elérésére törekedni, teljes odaadással és lelkesülten fogja azt megtenni. T. ház! Szükségesnek tartom még, hogy a tengervéd szervezését néhány szóval szintén indokoljam, elfogadásra ajánljam. A tengervéd a őzéiből szerveztetik, mert a haditengerészetnek nincsen póttartaléka; ennek folytán a tengervéd fogja képezni a második tartalékot, hogy háború eseten a haditengerészet annál könnyebben kiegészíttethessék. Eddig polgári evidentiában vezettettek, jövőben katonai hatóság fogja az illető egyéneket nyilvántartani s igy lényeges különbség nem lesz, annál kevésbé, mivel gyakorlatokra sem lesznek behíva. A mi végre a törvényjavaslatban foglalt kihágásokat, vétségeket s azok megtorlását illeti, ezekre nézve az igazságügyi bizottság hivatott véleményt mondani; s itt csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a véderő bizottság teljes készséggel elfogadta azon újításokat és módosításokat, melyek az igazságügyi bizottság által tétettek, egynek kivételével, mely bizonyos competentiakérdést illet és érint és a melyre nézve a véderőbizottság tisztán katonai szempontból ellenkező állást foglalt el az igazságügyi bizottsággal szem-