Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-154

154. országos ülés dseaember 15-én, szombaton, 1888. 187 működnie. (Egy hang a baloldalon: ltt\) Erre az itt-re is rátérek később. Tehát — ismétlem — itt nem folytathatja működését tovább és megszüntették a gyárt; ennek következtében aztán nem lehetett többé tárgyalni afölött: meg lesz-e adandó vagy adható a kisajátítási jog vagy nem, mert megszűnt az az elem, mely miatt a kisajátítási jog megadandó lett volna. Nem mondhattuk tehát azt, hogy tessék tárgyalni, akarja-e a város kisajátítani vagy nem, hanem miután az a tény, melyről a törvény provideál, máibekövetkezett: ennek természetes folyománya az, hogy a kárpótlás adassék meg. (Helyeslés.) Mielőtt a második szempontra áttérnék, az „itt"-ről akarok még szólani. (Halljukl) Finom distinctio tétetett az iparjog subjeetiv és objectiv része közt. A mi az iparjog subjeetiv részét illeti, tudniillik, hogy attól a czégtől, a melyről kimondatott, hogy nem szabad üzletét azon a helyen tovább folytatnia, a jog subjeetiv része el nem vehető, mert világos, hogy egy iparosnak az a subjeetiv joga, hogy ipart űzhessen, megmarad; hiszen például nekem is megvan a subjeetiv jogom: beadom a kérvényt az engedélyért s ha a képességet kimutatom, megadják a személyes jogot ; de az ipartörvény 36—37. §-ában nem is a személyes, hanem tisztán az ipari, az objectiv jogról van szó. (Helyeslés.) Méltóztassék meggondolni, ha a városnak például eszébe jutna azt mondani, hogy a Franklin-társulat vagy az Athenaeum nyomdája nagy füstöt csinál és közegészségi szempontból veszélyes és ezt e miatt el kell távolítani: ez által nincs még az is kimondva, hogy ezeknek nem szabad valahol más helyen, a soroksári úton vagy másutt nyomdát állítaniuk, azaz a jog tőlük nincs elvonva, már pedig Kaas Ivor t. képviselőtársam épen oly jól tudja, mint mi, hogy nem maga a gyár, hanem az a közgazdasági viszony, melyet a gyár bizonyos helyen való felállításával szerzett, épen olyan szerzett magánjog, mint más jog. Sok esetben az az üzlet veszélyeztetve van, sőt az az üzlet tönkre is mehet, hü egy helyről más helyre tétetik át. (ügy van-! Igazi) Méltóztassanak csak megkérdezni, hogy a váczi-utezában levő üzletek szívesen mennének-e például a soroksári-útra? (Igás! Ugy van!) E kitérés után áttérek a harmadik szempontra, a melyet b. Kaas Ivor felemlített, azt mondván, hogy ez esetben kisajátításnak helye sem lehet, mert a kisajátítási törvény csak ingatlanokra, szól és csak ezekre van contemplálva. A törvény nem csak ingatlanokról szól, hanem szól ingatlanokkal kapcsolatos dolgokról is, (Halljuk! Halljuk!) szól gyárakról is, melyeknél nemcsak az ingatlant, hanem az épületben levő dolgokat, gépeket, stb-it említi. (Ugy van!) De még tovább megyek. A kisajátítási törvénynek egy további szakasza oly ingó valamiről szól, a mely a telekkel absolute nincs kapcsolatban (Halljuk! Halljuk!) és ez a regalejognak megváltása. A kisajátítási törvény ugyanis megadja a vasutaknak azt a jogot, hogy 3 évről 3 évre a regalejogot megválthassák, illetőleg kisajátíthassák. S igy mivel a kisajátítási törvény nemcsak ingatlanokról, vagy ingatlanokkal kapcsolatos dolgokról, mint például gyárak felszereléséről, hanem azonkívül oly dolgokról szól, melyek az ingatlannal absolute semmi összeköttetéssel nincsenek, e jogot nagyon is lehet alkalmazni a jelen esetben. (Igaz! Ugy van!) Így tehát nem is akarok belebocsátkozni abba, hogy vájjon nincsenek-e itt ez esetben ingatlannal kapcsolatos dolgok, mert mindezekről nincs is szó, hanem csak arra fektetem a súlyt, hogy a ministeriumnak ez ügyben, utolsó fokban ítélni kell és hogy ezen ítéletnek praejudicálni igen bajos, (ügy van!) Mindezeknél fogva azt gondolom, hogy a ki elfogulatlanul és objective tekinti ez esetet, nem fogja a ministerium intézkedését törvényellenesnek látni. Ha pedig Kaas képviselőtársam azért óhajtja a közigazgatási bíróság létesítését, hogy ily esetekre találjon védelmet, akkor kár a közigazgatási bíróságot óhajtania, mert a kormány jelen intézkedését e bíróság is törvényesnek fogná mondani. (Helyeslés jobbflől. Ellenmondás balfelől) Ajánlom a kérvényi bizottság határozati javaslatának elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl.) Madarász József jegyző: Polónyi G-éza! Polónyi Géza: T. ház! Rendkívül sajnálom, hogy kötelességemmé vált felszólalni, miután e padokról egy oly vádat hallottam a fővárossal szemben emelni, melyet nekem, mint a főváros polgárának és a törvényhatósági bizottság tagjának visszautasítanom egyenes kötelességem. Ha valaki, t. ház, azt állítja, hogy a főváros mint törvényhatóság pasáskodásra vagy arra vállalkozik, hogy valakit jogos tulajdonában megkárosítson, akkor evvel szemben csak annyit jelentett ki, hogy a főváros hosszú történetét egyáltalában figyelemre nem méltatta és azt nem ismeri. Ily vádat a fővárossal szemben emelni senkinek joga nincs s ezt adatokkal támogatni soha nem fogja senki. Bocsánatot kérek, de ha van hiba e kérdésnél, akkor az eodifícationális hiba, melyet az ipartörvény megalkotásánál, az akkor kezdő-minister az igen t. államtitkár úrral együtt elkövetett. Leszek oly bátor ezt röviden kimutatni és ha egyáltalában van valamire szükség, egyenesen és kizárólag csak azt lehet helyesen indokolni, hogy a jogügyi bizottság véleménye ezen kérdésben kikérendő. Miről van itt szó, t. ház? Ha a főváros azt állítaná, hogy a közegészségügy SZempontjá-