Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-154

Igg 164. országos ülés deezemJber 15-én, szombaton, 1888. ból eltiltott üzletért kárpótlást nem akar adni, akkor az államtitkár urnak és az őt támogatóknak volna igazuk; de a főváros azt soha nem mondta, sőt ellenkezőleg, a petitió leglényegesebb pontja épen abban áll, hogy a kisajátításnak törvénytelen elrendelésével még az egyezkedés útja is elzáratott. A főváros felajánlotta a kárpótlási összeget, de az nemcsak el nem fogadtatott, hanem oly horribilis összegek támasztattak, melyek azon gyárral absolute semmiféle reális értékviszonyban nincsenek. Már most, t. ház, nézzük, hogy mi a kérdés. Nézetem szerint a kérdés az, van-e helye kisajátításnak, igen vagy nem? Mert az, hogy kártalanításnak van helye, az nem kérdéses, azt kimondja az egészségügyi törvény, kimondották a közegészségügyi forumok, hogy kárpótlás mellett szüntetendő be ezen üzlet. A kérdés tehát kizárólag az, van-e helye a kisajátításnak, igen vagy nem? Már most az én igent, eodificator képviselőtársaimtól tisztelettel kérdem, midőn az ipartörvény azt mondja, hogy ily esetben az üzlet megszüntetése az 1881. évi XLI. törvényczikk értelmében történik, a XLI. törvényczikk 9. §-a pedig világosan igy szól: a kisajátítás tárgyát csak ingatlan dolog képezheti, tehát nyilván kizárja más jognak kisajátítását, hogy akkor az adott esetben helyesen intézkedik-e az a minister, ki a kisajátítást elrendeli, igen vagy nem? A ház és a telep, mely az egyetlen ingatlant képezi, nem az övé; a tulajdonos nem kéri a kisajátítást, a főváros nem akarja a házkisajátítást, mert sem aestheticai, sem közlekedési szempontból nem lesz rá szükség. (Derültség a szélső baloldalon.) Az illető Schönwald-Szabó czégnek van gyári berendezése, vannak gyári gépei; ezek elhelyezhetők, elvihetők máshova, tehát ezek ismét nem képezhetik a kisajátítás tárgyát. Marad végül a jog éspedig kétféle alakjában. Először mint személyes jog és ez az iparjogosítvány, mely az ipartörvénynek — segélyére sietek az államtitkár ur emlékezetének — 115. §-a alapján egyáltalában el nem vonható. Erről a törvény maga disponál. Marad már most a harmadik kérdés, hogy azon jog, hogy valaki aRottenbiller-utezábangyakorolja a papírgyártást, ez-e az a borzasztó nagy jog, melyet kisajátítás utján kellene kártalanítani. Hallotta e valaha Európa művelt jogászai közül valaki azt, hogy azon jog, hogy valaki csak a Rottenbiller-uteza 33. száma alatt gyárthassa a papirt, a kisajátítás tárgyát képezheti? (Derültség bal- és szélső balfelől.) Méltóztassanak megengedni, az államtitkár ur azt hiszi, hogy ez egy praecedens nélkül álló eset. Nem, a belügyministerium, különösen mikor a ministerelnök ur volt annak élén, sokkal jobban tudta interpretálni a törvényt, mint a kereskedelmi ministerium. Ugyanazon időben, midőn a kiállítás közeledett és midőn általánosan fenyegető volt a veszély, hogy a fővárosban elharapódzik a cholera, méltóztassanak visszaemlékezni, seregestől lettek delogirozva az összes rongytelepek és át lettek helyezve a soroksári ut végére. Ezek a belügymim'sterhez reclamáltak seregestül és egynek sem engedte meg a kisajátítást; (Derültség a szélső balfelől) csupán azt mondta: tessék őket kártalanítani. A belügyminister tehát másként vélekedik az ily esetekről, mint az államtitkár ur. De méltóztassanak megengedni, hisz ez természetes dolog, ugyanazon kormány, a mely a főváros közegészségügyi intézkedéseit nem tartva elégségesnek — a hogy majd most fogja csinálni a vízvezetékkel — az autonóm jogok eonfiscalása mellett kormánybiztost küldött a főváros nyakára, mert nem tartotta elég szigorúnak azon eljárást, hogy ezen bűzhödt ipartelepeket, különösen, melyek a kiállítási területhez közel feküdtek, megtisztította, ugyanazon kormányhatóság más alakban elkövette azon törvénytelenséget, hogy a törvény világos szavai ellenére először megfosztotta a törvényhatóságot azon jogától, hogy ő határozzon a felett, vájjon megszüntetendő-e azon üzlet vagy nem és másodszor a kisajátítási útra terelte, mondván: igaz ugyan, hogy az 1881 : IV. t.-cz. megadja a fővárosnak azon jogot, hogy ő határozzzonafelett egy üzlet megszüntetendő-e, vagy nem? De előre is kijelentem, ha azt határozod, hogy nem szüntetendő meg, akkor határozatodat helyben nem hagyom. Szóval: sic volo, sic jubeo. Már most méltóztassanak figyelembe venni, hogy a főváros az egész országnak tartozott azzal, hogy akkor, midőn közegészségügyi veszélyt látott ezen fészekben, a melynek pedig soha nem volt és nem lehetett más czélja, mint speculatio a kisajátítás révén a közpénztár rovására —ezen üzletet megszüntette — igaz — a törvény által adott utón adandó teljes kárpótlás mellett. Engedje már most meg a t. ház, hogy ezen ügynél, mely egészen perbeszédszertíleg tárgyalta. tott, néhány momentumot felemlíthessek. Ha már általában véve szabály az, hogy senkit a kisajátítási útra terelni nem lehet ott, a hol a törvény azt meg nem engedi — pedig a törvény világosan csak az ingatlannál engedi meg a kisajátítást — mennyivel inkább indokolatlanabb tehát az, hogy ha nyilvánvaló rosszhiszeműséggel állunk szemben. Mindenekelőtt méltóztassék tudomásai venni, hogy a rosszhiszeműség kérdésénél az egyéni megbízhatóság nem jelentéktelen szerepet játszik. Ez a Schönwald — erről van itt szó — a t. pénzügy ministerium által nagyon is ismert egyén. Az 1880-iki illetékügyi visszaélések miatti bűnügyi vizsgálatnál ő volt a matador, a ki a feleknél közvetítő szerepet játszott azon igéret mellett, hogy leiratnak illetékeik. A pénzügyministeriumnak erről tudomása volt. De másrészt, ha egy gyár, mely nem is rendelkezett azon gépekkel, a melyekre iparengedélye szólt, ha egy gyártelep