Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-154

I&4. országos ülés deezemfoer 15-én, szombaton. 1888. 185 lehetne tenni az egyszerű betiltásnál; de az eljáró hatóságok —nem akarom menteni eljárásukat — szükségesnek ítélte az üzem betiltását, ők tudták, indokolták eljárásukat. Ehelyütt kérem a t. házat, hogy méltóztassék kissé közelebbről figyelembe venni az eljáró hatóságok helyzetét, mert abból oly consequentiák folynak, melyek talán az egész kérdésnek más alakot adnak. Az eljáró hatóságok elé egy feljelentés érkezik 1885. évben áprilisban, a kiállítást megelőzőleg néhány nappal és a ki még visszaemlékszik az 1885-iki kiállítási időre, emlékezni fog arra, hogy a kiállítást megelőzőleg a fővárosi orvos, tehát egy hivatalos közeg, azt az indítványt terjesztette a tanács elé, hogy a kiállítást a kolera miatt el kell halasztani, mert nem lehet megkoczkáztatni, hogy kolera dühöngjön a fővárosban a kiállítás alatt és hogy ez által vagy a kiállítás semmisittessék meg, vagy váljék semmivé az által, hogy nem lesznek látogatói, vagy pedig egy óriási pusztítást terjesszünk szét az országban. Ez volt a helyzet akkor, mikor egy denuntiatio érkezett a VII. kerületi elöljárósághoz, a mely azt mondja, hogy itt ennek a gyárnak az udvarán rothadásnak indült rongyok és papírok fekszenek óriási halomban. Ezek pedig nem oly elemek, nem oly substantiák, a melyeket most, midőn a kolerától félünk és mikor előttünk van a kiállítás megnyitása, el lehetne tíírni. Ekkor lépett közbe a hatóság, a mely mindezeket a dolgokat effective ugy és ott találta a gyár udvarán. Azon kérdést intézte az elöljáróság a gyár kezeiőségéhez, hogy hiszen önök nem ilyen anyagokból készítik a papirlem ezeket, hanem papírhulladékokból? A felelet az volt: kérem, mi ezen anyagok nélkül nem vagyunk képesek gyártani. Mindenesetre kissé csudálatos helyzet, mert a mint később a szakértői vizsgálatoknál egy vagy talán több szakértő is kijelentette, a papiriemezeket nem ilyen anyagokból, hanem papírhulladékokból szokás előállítani. Erre újólag kijelentette a gyár, hogy nem képes máskép gyártani a papiriemezt, mint ezen közegészség-veszélyes anyagokból. így lett aztán nekik megmondva: hogy ha nem vagytok képesek, akkor a gyár itteni üzemét, közel a kiállításhoz, nem engedjük meg és azt letiltjuk. Mi történt ezzel kapcsolatban? Nem az,hogy elvétetett tőlük a jog, . . . Gulácsy Gyula: Karhatalommal bezárták! BÚsbach Péter l . . . nincs is egy hatóságnak sem megengedve, hogy iparjogot elvegyen, hanem egyszerűen arról volt szó, hogy a gyár transferáltatik egy távolabbi helyre, a hol az nem jőconnexusba akiállítási forgalommal. (Közbeszólás a jobboldalon.) En türelemmel szoktam lenni mások véleménye iránt, ha az nem is congruens az enyémmel, legyen szabad az én véleményemet ezen kérKÉPVH. NAPLÓ 1887—92, VII. KÖTET, désben ép ugy kifejteni, a mint az más képviselőtársaimnak is meg van engedve. (Helyeslés.) Egyszerűen arról volt tehát szó, hogy azon gyár egy másik helyre tétessék; hogy hol talál helyet, ez az ő dolga és a város okvetlenül kártalanítással tartozott volna, ha a gyár tulajdonosa igazolta volna, hogy ebből ennyi és ennyi kára van; mert utóvégre minden hatósági intézkedés, akár volt a hatóságnak befolyása a tényre, akár nem, a főváros tárezájára megy. Azonban okkal, ok nélkül, számítássabe vagy számítás nélkül, a gyár más helyre nem költözködött. A gyár üzeme betiltatott és a gyárosok megmaradtak ugyanazon a helyen és ott vannak a mai napig. Zsebükben van az iparjegyük, állíthatnak bárhol gyárat hasonló ezélra, de nekik, ugy látszik, kényelmesebb a helyzet, ha nem nyitnak újat, hanem zsebükben tartják az iparjegyet és jobbra balra előállanak panaszokkal,hogy nekik a főváros kártalanítást nem ad. Azt mondta egy előttem szólott, hogy itt a törvényhozásban és a fővárosnál mindig arról beszélünk, hogy az ipart pártolni kell s a mikor van telep, azt bezárjuk s nem adunk kártalanítást. Nem arról van itt szó, mert senki sem tiltja el a czéget attól, hogy iparát folytassa, senki sem mondja azt, hogy a főváros neki nem tartozik kártalanítással azon időért, a melyet vesztett s azon effeetiv károsodásért, a mely őt érte, a mennyiben azt kimutatja, de mikor ez iránt a czég felszólittatott, hogy nyilatkozzék, annak nem tetszett kevesebbről beszélni — rövid félév alatt —mint4 —500 ezer forintról, így bagatell dolgok voltak ezek, a melyekkel a fővárossal szemben a gyárosok előállhatni véltek, még pedig rövid néhány havi szünetelés után. Azt hiszem, hogy ez a körülmény eléggé jellemző arra, hogy mit jelent ez esetben annak a gyárnak újból meg nem nyitása. Nem akarok azokba bocsátkozni, a miket G-ulácsy Gyula t. képviselőtársam mondott, mert ugy látjuk, ő jobban van informálva, a mennyiben azon választ, melyet a kisajátítandó fél, tudniillik a Schönwald-Szabó czég a fővárosnál kapott, szószerint tudta idézni, hogy menjenek a ininisterhez, ott, ugy látszik, nagy protectiónak örvendenek. Én ily alaposan informálva nem lehetek, mint t. képviselőtársam, de azt az egyet mégis tudom, hogy a főváros sohasem zárkózott el attól, hogy kártalanítási kötelessége van, hogy sohasem zárkózott el attól, hogy valahányszor egy telepet eltávolíttat, neki kell erszényét kinyitni és a kárt helyrehozni; de egyre nézve a fővárostól a jogot méltányosan nem lehet elvitatni és ez az, hogy előbb vizsgáltassák meg, mire köteles a város és vizsgáltassák meg az, hogy minden eljáró közeg — elkezdve a legalsótól a ministeriumig — csakugyan a törvény alapján áll-e? Lehet tévedésből, lehet félreértésből de — szerintem — a jogi kérdés nincs kétségen felül emelve, hogy helyes volt-e 24