Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-154
jg4 1&4. országos ülés űee«ember 15-én, nombaton. 1888. mert abból a t. ház minden tagja megérthette, hogy a minister itt másképen el nem járhatott, mint a hogy eljárt. (Helyeslés több oldalról.) A felolvasott szakasz egyenesen kimondja, hogy bármi okból szüntetendők is meg az ilyen ipartelepek, azok csak az illetőnek kisajátítás útján való kártalanítása mellett szüntethetők meg. (Helyeslés több oldalról.) Eltekintek ennélfogva én minden egyéb kérdéstől; eltekintek attól is, hogy mindenekelőtt az ipar fejlesztése kötelességünk, hogy közgazdaságilag nem fogunk erősbödni mindaddig, mig erős iparunk nem lesz, mert ez ezen kérdés eldöntéséhez nem tartozik és az embert legfeljebb elfogulttá teszi; eltekintek attól is, a mire a képviselő ur hivatkozott, hogy a gyár esetleg oly kerületben állott fenn, melynek az államtitkár országgyűlési képviselője, mert ez is elfogulttá teheti az embert. (Helyeslés jobbfelöl.) Az én eljárásomra nézve csak az ipartörvény volt és lehet mérvadó. (Ugy van! jobbfelöl.) Kritika alá vonja, t. képviselő ur a minister eljárását, szemben a város eljárásával. Beismeri, hogy a város az ügyet hónapokon át hevertette, mielőtt a ministerium választ adott; ellenben felhozza, hogy a ministeriumnál is hevert ennyimeg ennyi hónapon át. Igen, de miért hevert? Nem akarom a bureaucratismus bizonyos lassúságát védelmezni, bár a bureaucratismus természetében fekszik, hogy bizonyos ügyek csak lassan intézhetők el; de hevert leginkább azért, mert a ministerium nem ragaszkodott minden áron saját felfogásához, hanem közölte a dolgot a belügyministeriummal, közölte az igazságügyministeriummal és e ministeriumok véleményének megismerése után erősbödött meg mindinkább a saját meggyőződésében. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem áll tehát a képviselő ur azon állítása, hogy a ministerium azt mondja: kártalanítás nem, hanem kisajátítás, mert dixi. Ha a város az illető czéggel a kártalanítási eljárást végig vitte volna és a czéget kárpótolta volna, akkor a kisajátítás szüksége magától megszűnt volna. (Ugy van! Ugy van!) De a kárpótlást elrendelni nem lehet; az csak egyesség alapján jöhetett volna létre a város és a <izég között, de ahhoz az egyiknek annyi hozzászólása van, mint a másiknak, (Ugy van! Ugy van!) nekem pedig, mint ministernek, abba beleszólásom nincs. (Helyeslés.) De minthogy a kárpótlás iránt egyesség nem jött létre; minthogy a panaszos ügy azután is ugy állott, mint azelőtt: ennek következtében szorgalmazni kellett a kisajátítást, (Ugy van! Ugy van!) mert károsodását láttam azon czégnek, a mely talán egy alkut elfogadót 4 ; volna, a mi azonban reám nem tartozik. (Helyeslés.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy pertárgyalás volt a város és a ministerium közt. Bocsánatot kérek, distinguáljunk. A ministeriumok a városi hatósággal nem szoktak perlekedni; a ministeriumoknak más a hivatásuk. De igenis a városok és más hatóságok, ha neim akarnak belenyugodni a ministeriumnak törvényszabta rendelkezéseibe, szoktak perlekedni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) És a jelen esetben is az forog fenn, hogy a város részéről történik a perlekedés. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A ministeriumróí, mely a törvényben megállapított korlátokon túl terjesztette türelmességét és a városhoz ugyanazon ügyben ötször irt le, ahelyett, hogy szigorúan a törvény szabványai szerint járt volna el, nem lehet tehát azt mondani, hogy a ministerium pertárgyalási viszketegnek adta jelét, mert ezzel legfeljebb túlságos engedékenységet tanúsított. (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ennek következtében kérem a t. házat, méltóztassék a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés.) BÚsbach Péter: T. ház! Előre kijelentem, hogy a kérvényi bizottság 1 javaslatához nem járulhatok. Ebben a kérdésben, ugy látszik, egy kis félreértés uralkodik; ez pedig az, mintha a város azon tényével állnánk szemben, hogy egy gyárat megszüntet, az iparosnak éveken át nem engedi meg, hogy iparát gyakorolja, megfosztja azt keresetétől és a végén nem akar neki kárpótlást adni, (Felkiáltások : Ugy is van!) ez a dolog facitja! T. barátom szerint ez lévén a dolog facitja, engedje meg a t. ház, hogy felvilágosítsam, hogy a dolog facitja mégis egészen másutt van. (Halljuk! Halljuk!) A közegészségügyi hatóság és a város egészen különböző, egymástól teljesen független két hatóság. A közegészségügyi hatóság első sorban a kerületi elöljáróság sitt méltóztassanak figyelemmel lenni arra, hogy a kerületi elöljáróságok és a városi hatóság, mint első forumok, a maguk eljárásában egymástól teljesen függetlenek és a közegészségügyi kérdésekben az első fórumnak, tudniillik a kerületi elöljáróságoknak határozatai nem a városhoz, mint törvényhatósághoz, hanem a polgármesterhez, de nem is mint a tanács elnökéhez, nem is, mint a közgyűlés és igy a törvényhatóság tagjához, hanem egyszerűen mint polgármesterhez felebbeztetnek; onnan pedig a közigazgatási bizottsághoz, a mely megint nem azonos a várossal. Szóval, a város hasonló kérdésekben csak akkor jön szóba, mikor azt mondják neki: város, te most már fizess ! A közegészségügyi hatóságok ezen kérdésekben tehát teljesen önállóan és a főváros hatóságától függetlenül jártak el. A főváros hatóságának egyetlen egyszer sem volt módjában, egészen addig, a mig a gyár be nem tiltatott, azt mondani: én azt vélem, hogy e kérdésben talán egyebet is
