Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-145

145. orszftgos ülés deezember 3-án, hétfőn. 1888. !S egészen könnyen megtörténhetett volna. (Helyeslés jőbhfdöl.) Polónyi képviselő ur azt kérdezi, hogy mi történnék akkor, hogy ha mi e dolgot birói eljárásra utaljuk ? Erre igen könnyen válaszolhatok. Először is előreláthatólag az fog történni, hogy lesz nagyon sok per. Megengedem, hogy ez sokakat ki Fogna elégíteni az országban. (Helyeslés jobbfelöl.) Továbbá az fog történni, hogy egy üzlettárgy létesíttetik azon kétséges követelésekre nézve, melyek per alatt állanak s mert nagyobbára — sajnos — olyanok tulajdonában van az italmérési jog, a kik hamar szeretnének azon összeghez jutni, ez üzletből bizonyosan nem azok húznák a hasznot, a kiknek mi a kártalanítást lehetőleg teljes összegében juttatni akarjuk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Én, t. ház (Halljuk! Halljuk!) azt tartom, hogy azon felfogásban, a mely szerint ezen kártalanítási eljárás még ma is egy egyszerű magánjogi kérdést képez, a legélesebb elítélése rejlik mindazon határozatoknak, a melyeket eddig hoztunk. Abból a felfogásból pedig, a mely szerint mi az előző szakaszokat megszavaztuk, az következik, hogy miután mi már azon mértéket, a mely a kártalanításnál alkalmazandó lesz, megállapítottuk, e mérték alkalmazása nem birói dolog, hanem tulajdonkép az állami hatalom végrehajtó köréhez tartozik, azon méltányossági tekinteteknek érvényesítésével együtt, a melyek e javaslatban maguknak utat törtek. És megengedem azt is, hogy ép e méltányossági tekintetek szempontjából e szakasz megszavazásában egy praegnans bizalmi nyilatkozat is foglaltatik a kormány irányában és ha ezt fontolóra veszem : akkor könnyebb megnyugodnom azon látható tudatban, hogy ha képviselőtársaimat a túloldalon teljes igyekezetem daczára nem sikerült is meggyőznöm arról, a miről magam meggyőződve vagyok, e javaslatban csakugyan nincs meg azon elvi sérelem, mely ellen oly szép és kevésbé szép beszédek mondattak. A szakaszt magát elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Madarász József jegyző: G-recsák Károly! Grecsák Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A túloldal összes szónokai részéről s az előttem felszólalt képviselő ur részéről is, a tárgyalás alatt levő szakaszban foglalt intézkedések csak is czélszerííségi okokkal támogattatnak. Nem habozom kijelenteni azt, hogy én értem azoknak álláspontját, a kik azt hangoztatják, hogy az állam érdekeiből folyó czélszerííségi okok azok, a melyek a javaslat intézkedéseinek megtételére késztetnek. Én a pénzügyminister által elfoglalt álláspontot tudom méltányolni, mert hiszen én is tudom osztani azoknak nézetét, a kik azt mondják és azt vallják, hogy a concret esetet mindig a a gyakorlati élet igényeihez kell alkalmazni. De, ha rá is kell állanom azon alapra és lehetnek esetek, mikor az egyes intézkedéseket nem atudomány és nem a törvényhozás által elfogadott nagy jogelvek szerint kell megbírálni, akkor, t. ház, nem habozom azon meggyőződésemnek is kifejezést adni, melynek különben az előttem felszólalt képviselő ur is kifejezést adott, hogy ha ez megtörténhetik is, máskép nem történhetik meg, (Halljuk! Halljuk!) mint csak ugy, hogy erre fórumul nem a pártkormány, nem a pénzügyi kormányzat, hanem maga a törvényhozás állíttassék fel. Ha tehát, t. ház, a pénzügyminister ur ide áll a törvényhozás elé és azt vallja, hogy ő azt hiszi, hogy az állam által'elvállalt terhek oly magasak lesznek, hogy ez által az államnak, egy a mai időben különösen igen fontos érdeke, a pénzügy érdeke sértetik meg és akkor a törvényhozástól oly intézkedések megtételét kívánja, melyek az érdeknek megfelelnek és melyek az államra származható pénzügyi túlterheltetést csökkentik : akkor azt hiszem, t. ház, hogy nemcsak én, hanem az ezen oldalon ülő képviselők is követni fogják a minister urat azon a téren, mely az állami érdek ily úton való figyelembe vételét javasolja. De t. ház, én nem tudom elfogadni azon álláspontot, melyet a pénzügyminister hangoztatott akkor, midőn azt mondta, hogy az^állam érdekeinek feltétlen biztosítására mi szükséges: szükséges rést ütni a fennálló jogrendszerünkön, szükséges a birói függetlenség nagy elvének megsértésével a birói hatalom gyakorlását egy pár excellence politikai tényezőre bizni. (Igás! ügy van! balfelöl,) Hiszen t. ház, a hangoztatott czélszerííségi okokat mi is elfogadjuk, ezen czélszerííségi okok hatása alatt mi is nem azt kívánjuk, hogy ezen itt felmerülhető vitás kérdések a rendes bíróságok elé tereitessenek: és mi eoncedáljuk azt, hogy ezen vitás esetekben a közigazgatási hatóságok járhassanak el és ítélhessenek ; de a mire azután már semmiféle czélszerííségi tekintetek bennünket nem vihetnek, ez az a javasolt intézkedés, hogy az utolsó fórumban nem a pénzügyi közigazgatás, tehát egy a függetlenség minden attribútumával ellátott bíróság, hanem maga a pénzügyminister ur ítéljen. (Helyeslés balfelöl.) De, t. ház, ha én tudom is érteni és hozzá teszem, méltányolni is azon álláspontot, melyet a pénzügyminister ur elfoglal ezen javaslattal és különösen ezen javaslat ez intézkedésével szemben, hozzá kell tennem, hogy egyáltalában nem tudom érteni és nem tudok magamnak számot adni azon álláspontról, melyet ezen javasolt intézkedéssel szemben az igazságügyminister ur elfoglal. (Helyeslés balfelöl.) Igaz, t. ház, hogy az igazságügyminister ur nincs azon szerencsés helyzetben, mint a pénzügyminister ur, mert nem hivatkozhatik csupán _czél-