Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-145

J4 145» orss&gos ülés deezemlber *•&», hétfőn 1838. szertíségi indokokra. Ő, t. ház, köteles épen állásánál fogva a ezélszeruségi indokok mellett saját jogászi felfogását, saját jogászi lelkiismeretét is kérdőre vonni; és ezért, t. ház, azt látjuk, hogy épen azért, mert az igazságügyminister nem elégedhetik meg azzal, hogy csak ezélszeruségi okokat hozzon fel a javasolt intézkedés támogatására, ő azon álokoskodáshoz fordul, hogy a házat meggyőzze arról, miszerint itt nem vitás magánjogi kérdésekről, hanem csak arról van szó, a mint ő fejezte ki magát, hogy a kártalanítás mérve állapíttassák meg és annak alapjául az adó vétessék fel és tovább, hogy az adóhoz való parificatió képezi a kártalanítás alapját; e szerint tehát a jog értéke az adó alapján, ilrbtőleg az adóhoz való parificatió útján való megállapítás képezheti a javaslatban foirlalt intézkedés tárgyát. T. ház, ezen okoskodásra mindenekelőtt kötelességemnek tartom megjegyezni azt, hogy ezen okoskodás nem azon helyre való, melyet az igazságügyi minister ur elfoglal. (Igaz! Ugy van.' a jobboldalon.) Mert, ha én azon férfias hangot, azon őszinteséget, mely a pénzügyminister azon szavaiban nyilvánult, hogy ő az állam túlterheltetésénekmeggátlásaczéljából szükségesnek tartja a javaslatban foglalt intézkedést, becsülni tudom: akkor viszont nem fogadhatom el azon rabulisticus elveket, melyeket az igazságügyi minister ur a múlt alkalommal hangoztatott. (Helyeslés a baloldalon.) Mert, ha az igazságügyi minister ur azt hangoztatta, hogy ő a függetlenség magasztos eszméjét keblében hordja, akkor neki azon érzet hatása alatt oda kellett volna állani a törvényhozás elé és azt mondani, hogy ő igenis érezte és látta, hogy a jelen intézkedés által fennálló és pedig nagy jogelvek sértése czéloztatik, azonban ez iránti aggodalmait elhallgatta, még pedig épen az állam pénzügyi érdekeinek hangoztatásával, a pénzügyminister és ha az igazságügyér ur ennek bevallásával őszintén a törvényhozás elé lép : akkor én, ha nem is a jogászi correct felfogás, de legalább politikailag menthető állásfoglalás szempontjából érteni tudnám álláspontját. De nézzük csak, t. képviselőház, mit adott elő az igazságügyminister ur a fenforgó és javasolt intézkedéssel szemben? Azt mondta, hogy itt nem magánjogi vitás kérdések eldöntéséről levén szó, tehát bátran vonhatja ki azt — a rendes bíróságok és concret javaslat alapján beszélvén — a pénzügyi bíróság köréből és utalhatja azokat a pénzügyministerhez. És erre nézve az előttünk fekvő javaslatnak, annak egyes szakaszaiban foglalt intézkedéseit citálja. De mit látunk, t. ház, ezen javaslatból? Polónyi Géza, t. képviselőtársam már rámutatott a 12. §-ban foglalt azon nagy és igen is a magánjog keretébe tartozó fontos kérdésre, a mely épen azt igazolja, hogy itt nemcsak a kártalanítás összegének és mérvének megállapításáról van szó, hanem magának a kártalanítás jogának fenn — vagy fenn nem — állásáról. És hogy ez nyilvánvalókig magánjogi kérdés, ezt, azt hiszem, a t. igazságügyminister ur sem fogja tagadásba venni. És ha nézzük a többi szakaszokat, ugyanezt találjuk. így látjuk a 2, §-t, melyben azon intézkedés foglaltatik, hogy mely jogokért adandó kártalanítás ; e szerint a pénzügyminister ur utolsó fórumban nemcsak azt fogja megállapítani, hogy mily érték adassék ezen jogokért, hanem meg fogja állapítani azt is, hogy melyek azon jogok, melyekért egyáltalán kárpótlás adassék. A 3. §-ban pedig arról van szó, hogy az adó miként vétetik figyelembe a kártalanítás összegének megállapításánál. De ugyanezen 3. §-ban van említés téve arról is, hogy esetleg más becslés is szolgálhat alapul a kártalanítási összeg megállapításánál. Hát itt megint csak nem lehet beszélni arról, hogy ez csak az adóhoz való parificatió. Továbbá itt van, t. ház, az 5. §., mely pláne egy olyan intézkedés feletti bíráskodást enged át a pénzügyminister urnak, a hol egy már meglévő dolusnak a bizonyítása van szükségessé téve. Itt arról van tudniillik szó, hogy ha valaki, előre számítva a megváltásra, hamis okirat vagy bevallás alapján nagyobb értéket vallott be adóalapúi, akkor a minister feljogosittatik a kártalanítás mérvére nézve az adókulcstól eltekinteni s a valódi érték szerint kártalanítani az illetőt. Itt van továbbá, t. képviselőház, a 6. szakasz, ebben ismét azt látjuk, hogy itt oly esetek feletti döntés ruháztatik a pénzügymimi éterre, a hol bizonyos vis major forgott fenn, a hol tudniillik hatósági intézkedés folytán nem gyakorolhatta az illető ezen jogát. Itt van a 8. szakasz, mely arról intézkedik, hogy ha valaki nem fizetett járadékot vagy tőkekamat-adót, hanem más adót fizetett a regalejog után, például, ha valaki ingatlanával egybekötött regale-joggal birt és ő nem fizetett regale-adót, hanem csak házbér-adót, hogy ott milyen kulcs vétessék alapúi a kártalanítás mérvénél. Itt sem lehet, t. képviselőház, pusztán az adó parifieati ójáról beszélni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, maga az igazságügyminister ur is azt mondja, hogy a 10. szakaszhan már ő is lát oly lényeges intézkedéseket, a melyeknél felmerülhetnek a külön eljárás alapját képező mindenféle jogszabályok alkalmazását igénylő esetek. S ha már maga a t. igazságügyminister ur eoncedálja, hogy igenis fognak előfordulni olyan esetek, melyeket csakis jogszabályok alkalmazásával lehet elintézni, akkor kérdem, mi lett volna e kijelentésre a helyes conclusio? Nem concludálhatott volna másban, t. ház, mint ha azt javasolja ezen háznak, hogy legalább a 10. paragraphus esetei vonassanak ki a pénzügy-