Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-154

164. országos ülés deesember 15-én, szombaton. 1888. Jg3 szerint ott gyártanak olyan lemezt, a minőt Európában csak két gyár gyárt, gondolom egy Berlinben és Francziaországban egy másik. (Tetszés.) Szó volt az eljárás folyamában arról, hogy hát tulajdonképen mi képezi a kisajátítás tárgyát és mi legyen az összeg. Hát, t. ház, a kisajátítás tárgyát képezheti a törvény szerint ugyan csak ingatlan, de később át lett vive ez a jogokra is. És itt különböztessük meg a dolgot; itt ugyan nem ingatlanról volt szó, mert a terület és épület nem a czég tulajdonát képezték, de igen is tulajdonát képezte a kizárólagos jog s e jogot akarta kisajátítani a város — vagy más szóval mondjuk — érte kártérítést adni. De ez a dolog lényegében ugyanegy, mert itt csak a megtérítendő összegről van szó, tekintettel arra, hogy minő kárt szenvedett a ezég a négy esztendei szünet következtében. Bizalmasan — tehát nem egészen hivatalosan, de mégis, hogy valami fogalmat nyerjen arról az összegről, a mit hajlandó a város a czégnek megajánlani és megadni — tudakozódott a czég az iránt, hogy miben állapodnék meg a város és mekkora lenne az az összeg? Azt felelte a város, hogy miután itt ingatlanok kisajátításáról szó nincsen, ő nagyon szívesen megfizeti azon összeget, melybe a gépeknek, egyszóval a gyárnak áthelyezése kerül. Ez, t. képviselőház, kitesz 5—6 ezer forintot. Mig ellenben a mit a gyár évenkint a könyvek adatai alapján, mint tiszta jövedelmet kimutat, meghaladja a 25 — 30 ezer forintot is. Erre vonatkozólag természetesen a czég egyáltalában nem bocsátkozhatott még csak bizalmas egyezkedésbe sem, hanem kimondta azt, hogy — ha épen nem lehet máskép — vigyék a dolgot per útjára, illetőleg a ministerium, mint legelső iparhatósági fórumhoz. Mindezekből látszik, hogy mivel a város a ministerium határozatát magáévá nem tehette, itt oly érthetetlen önkénykedést, pasáskodást követett el, mely vissza fogja riasztani iparosainkat gyártelepek felállításától. (Helyeslés jobbfelől.) Ha ily egyszerű iparág sem tud nálunk megállni, hogy létesítenének nagyobb gyárakat, midőn a főváros maga vágja útját haladásának. Már csak azért sem adhatok igazat Kaas t. képviselő urnak, a ki kötelességszerűleg, mint fővárosi képviselő szólott ugyan a dologhoz, de nem érdemileg. Azt mondja a t. képviselőtársam ugyanis, hogy ő ebben a város pénztára elleni támadást lát. Hiszen még az Írásokból azt sem tudjuk, fog-e a város valami kártérítést fizetni és ha támadás van valamely pénztár ellen, bizonyára csak a czég pénztáráról lehet szó, nem a városéról. Azt is mondta — nem ugyan világosan, de szavaiból és a város irataiból is az volt kivehető — hogy ez csak egy olyan szédelgő czég, mely szerződésszerű kötelezettségeinek nem felelt meg, mert nem oly szerszámokat és gépeket szerzett be, mint kellett volna és örökösen perekkel és végrehajtásokkal volt megtámadva. Ez állhatott akkor, midőn a czég a kezdet nehézségeivel küzdött, midőn még nem volt piacza, mely gyártmányait megfizethette volna. De hát nem igy van ez minden nagyobb vállalatnál. Azutóbbi években bebizonyította e czég, hogy ha békésen fennállhatott volna, ma már talán világhírű is lehetne. Kár volt tehát már iparunk érdekében is útját vágni e gyár fejlődésének. Nem a gyáron múlt az sem, t. ház, hogy a dolog oly sokáig húzódott, mert hisz a czég többször felszólította a várost, hogy vessenek véget a dolognak békés utón. De mindig azt a giínyos választ kapta : menjenek a ministerhez : ugy látszik, ott nagy protectiójuk van! Intézze el az! Hát az el is intézte s a város a sok huza-vona közben végre elért ahhoz a ponthoz, a hol azt mondták neki: eddig és tovább nem! S ha van igazság a bíróságoknál, a mit hiszek is, nem a czég, hanem a város fogja megadni e halogatás árát. Az előadottak után nem marad egyéb hátra, mint kijelentenem, hogy mindenben elfogadom a kérvényi bizottságnak a t. előadó ur által tolmácsolt ítéletét. Elfogadom azt a jog és méltányosság, de leginkább az igazság szempontjából, mely itt megtámadva van és elfogadom az ipar fejlesztésének érdekében is. Hozzájárulok a kérvényi bizottság határozati javaslatához. (Élénk helyeslés több oldalról.) Gróf Széchényi Pál, földmivelés-, ipar- és kereskedelmügyi minister: Kaas Ivor b. képviselő ur apellált a ház, azon kétségbevonhatlan jogára, hogy bírálatot mondjon a minister eljárása fölött. Magam is elismerem a ház e jogát, magam is apellálok e bírálatra és kérdem, vájjon a minister eljárására nézve ezen ügyben mi irányadó; a főváros, vagy az illető czég, vagy egyik-másik képviselő óhajtásai vagy a törvény parancsa? (Halljuk! Halljuk!) Az én felfogásom szerint csak ez az utolsó lehet mérvadó : (Ugy van! jobbfelöl) és mivel sem az egészségügy kezelése, sem pedig egyéb más dolog nincs az én felügyeletemre bizva, a mi ez ügyre vonatkozhatik, mint tisztán csak az ipari kérdés; mivel tehát máshoz hozzászólani és másban intézkedni jogom nincs: nekem ez ügyben más törvény, mint az ipartörvény, rendelkezést nem is tartalmazhat, (ügy van! jobbfélöl.) Az ipartörvény illető szakaszát a t. képviselő ur felolvasta a t. háznak; elég tehát, ha én arra csak röviden hivatkozom,