Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-154

] g2 154. országos ülés deciember 15-én, szombaton. 1888. midőn kifejtettem, hogy minő szerepe van a t. háznak mint dirimens törvénymagyarázónak, a két hatóság között: azt hiszem, joggal kérhetem a t. házat, a többséget, az államtitkárt és minister urat, hogy fogadják el azon indítványomat, hogy ezen kérvényt a jogügyi bizottsághoz utasítani méltóztassék. (Helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Ezen bizottság a legilletékesebb arra, hogy ezen ügyet pártatlanul, behatóan s a jogi szempontoknak teljes méltatásával terjessze végleges elintézés czéljából a tház elé.Indítványomat,mely következőképen szól: „Budapest főváros kérvénye előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a képviselőház jogügyi bizottságához utasittatik", van szerencsém ezennel átnyújtani, kérve a t. házat, hogy azt kegyes pártfogása alá, venni méltóztassék. (Élénk helyeslés halfelöl.) Madarász József jegyző: G-ulácsy Gyula! Gulácsy Gyula: T. ház! Azokhoz, a miket a t. előadó ur e tárgyban elmondott, valóban kevés mondani valót csatolhatnék, ha nem volna egy oly dologról szó, melynek, köznyelven szólva, napnál világosabb igazsága a mellett nem beszélne, hogy ne zárkózzék el egy igazságszerető ember sem az elől, hogy ily tárgyban kötelességszerűen fel ne szólaljon. De kötelességemnek tartom a felszólalást, minthogy báró Kaas Ivor t. képviselőtársam, bona fi de talán s mint a főváros egyik kerületének képviselője, felhozott olyan dolgokat és azt oly elegicus hangon, mintha nem a szóban forgó czég, hanem a város volna a károsult fél. (ügy van! jobhfelől.) A dolog genesiséhez 'szükségesnek tartok szintén néhány szót csatolni. (Halljuk!) Ez az ügy már mintegy öt év óta forog fenn és képezi per tárgyát a két fél között. Budapest városa a czégnek még 1883-ban megadta az iparengedélyt papir-, lemez-, nemez- és pépgyártásra, E közben, talán egy évre rá, a cholerajárvány ütötte fel tanyáját a fővárosban s ekkor a főváros ebből az indokból, de bizonyosan más, általam nem kutatott indokokból is, meglehet, tisztán csak animositásból, egyszerre csak megvonta a ezégtől a már megadott iparjogot, azt mondván, hogy a gyár oly anyagokat halmoz fel területén, melyek a közegészségre nagy veszélylyel járhatnak és beláthatatlan következményeket vonhatnak magok után. Mik voltak ezek az anyagok, t. ház ? Állottak szalmából és hulladékpapirosból. De miután nagyobbrészt, még pedig — az igaz — jelentékeny mennyiségű szalmából állottak, nem annyira a közegészséget fenyegették, mint inkább csak tűzveszélyesek voltak, mind a mellett a főváros ráfogta, hogy az a szalma inficiált tárgy és nagymérvű epidémiát okozhat a városban. Ez az állítás, t. ház, több mellékelt bizonyítvány szerint, egészen téves; mert a szalma, igaz, hogy nagy mennyiségben, de azon új, friss állapotban vitetett ©da, nem pedig, mint a főváros előadja, kórházakból, kaszárnyákból és egyéb ilyen, valóban epidémiát terjesztő helyekről megvásárolva, halmoztatott volna össze. Hát, t. képviselőház, feltehetjük-e mi egy olyan testületről, mintáz Erzsébet-, vagy a Rókuskórház igazgatósága, avagy a katonai főparancsnokság, hogy ők elhasznált szalmájukat, talán 20 krajczárjával métermázsánként, eladják valamely czégnek, hogy abból egy kis nyereségük legyen ? Ez határozott vád, a melylyel szemben föl kell emelnem szavamat a kórházak mellett; mert ismételem, nem tehető fel, nem szabad feltenni, hogy egy ilyen intézet igazgatósága eféle aljas alkuba bocsátkoznék bármely czéggel. A főváros különben mindössze is csak vádol, de semmit és semmivel nem bizonyít, holott a czég nem is recriminál, hanem minden vádat visszautasít és az ellenkezőt bebizonyítja. Idéztem már több, a czég által mellékelt bizonyítványt. De a fővárosnak legfőbb és mintegy önmagát saját ítéletével agyon vágó bizonyítéka az, hogy midőn a gyárat karhatalommal megszüntette, kimondta azt, hogy annak megszüntetése végérvényesen elhatároztatott ugyan, de csak kisajátítás útján eszközölhető s hajtható végre. Tehát ezt maga a város is elfogadta. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, t. ház s azt a sok huza-vonat, a mi a főváros, a ministerium és a czég között történt, újra előadni. Csak azt teszem még hozzá, hogy a városnak egy későbbi, 1885. október 22-én kelt határozatában az mondatott ki, hogy miután meg lévén szüntetve a gyár működése, a kisajátításnak többé tárgya nincs. Hol van már most, t. képviselőház, a fővárosnak az a fennen hangoztatott jogos eljárása? (ügy van! jobbfelöl.) Jogos eljarás e az,hogy midőn egyszer végérvényesen, határozatilag kimondja a kisajátítást, később meg azt határozza, hogy nem lehet kisajátítani, mert a gyárnak működése megszűnt. (Helyeslés jobhfelől.) Fel van továbbá hozva és a periratok között megtalálható az is, hogy a gyár tulajdonképen nincs olyan berendezéssel felszerelve, mint a milyent maga a szerződés körülír és meghatároz. Szakértő bizottságot küldött ki a czég a fővárossal egyetemben, megvizsgálandó a berendezést és az egész telepet; nagy meglepetésre a bizottság azt tapasztalta, hogy azon ugy vélt néhány kis szobácska, kis telepecske, néhány kis emberi erő által hajtott géppel ellátva, nem létezik, hanem a helyett van több nagy terem, mindenféle, a kor igényeinek megfelelő szerszám és gép, mely a szakértők véleménye szerint nemcsak Magyarországon, hanem Európában is ritkítja párját e tekintetben. Itt van mellékelve kilencz nagy papirgyáros és kereskedő bizonyítványa, a mely