Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-154

154. orsjságos ülés deezember ló-én,szombaton. 1888, fjg kedéssel gondoskodni a hézag pótlása iránt, az erre való eonsequentiákat az ipartörvény gyakorlati alkalmazásából a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministernek kell megítélni, ugyanazért a kérvényi bizottság véleménye az, hogy ezen felirat kiadassák a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi ministernek. (Helyeslés jobbfelöl.) Nagy István jegyző: Kaas Ivor báró ! B. Kaas Ivor: T. képviselőház ! (Halljuk!) Midőn az imént huszonkilencz törvényhatóságnak kérvénye tárgyaltatott az iránt, hogy közigazgatási bíróságok állíttassanak fel, nem tehetek egyebet, minthogy harminczadik kérvényezőnek beálljak e fővárosi kérvénynyel, eme törvényhatóságok mellé. Soha jobban annak feltétlen szükségét bebizonyítani, hogy közigazgatási bíróságok legyenek ez országban, nem lehetett, mint ezen nagyfontosságú kérvénynyel. Engedje meg a t. ház, hogy daczára a hallottaknak, a melyeknek praecis előadását constatálom, a tárgyra röviden visszatérjek éspedig jelezzem mindenekelőtt a szempontokat, melyeket tárgyalni fogok. (Halljuk!) Először magát az esetet kívánom némileg más szempontból megismertetni, másodszor a jogalanyok viselkedését, kik erre befolytak, úgymint a ezég, a főváros és a ministeriumét, harmadszor a jogi kérdést, a mely a dolognak lényege és negyedszer, a mi itt a legfontosabb — ezen háznak álláspontját — ezen kérvénynyel szemben. A mi az elsőt illeti, a Szabó és Schönwaldczég 1883-ban iparengedélyt kért papírgyártásra. Ezt a czég megkapta, ennek folytán papirgyárt állított a VII. kerületben, a Rottenbiller-utczában és abban nemcsak papirt, hanem papirlemezt is gyártott, oda mindenféle szemetén szedett rongyot nagy halmazban összegyűjtött. E miatt a szomszédok panaszt emeltek; erre 1885-ben a közegészségügyi hatóság beavatkozván a dologba, a szomszédok panasza folytán, a gyárnak munkálkodását megszüntette, a nélkül, hogy az iparengedélyt a czégtől elvette volna, vagyis azt határozta, hogy a gyár üzemét, mint közegészségellenest ott tovább folytatni nem lehet, hanem a városnak egy más, e ezélra alkalmas helyére kell azt áthelyezni. A közegészségügyi hatóságnak ez a végzése végig ment a forumokon, az helybenhagyatott és jogerőre emelkedett. Minthogy a czég e végzésnek nem engedelmeskedett, a gyár karhatalommal záratott be. Erre a czég nem a városhoz fordult kártalanítás végett, hanem egyenesen a ministeriumhoz adott be egy beadványt. Megjegyzem, hogy a feljelentés 1885. június havában történt, a bezárás pedig október havában. A ministerium e beadvány alapján, melyet a városnak le nem küldött, intézkedett akképen, hogy a város utasittassék, hogy kisajátítás útján kártalanítsa az illetőket. Ez még mindig az első stádium volt. A ministeriumnak a városhoz intézett ezen leirata, a melyben a kisajátítás elrendeltetett, ennek folytán illetékességi szempontból a városi közgyűlés eldöntése alá tartozván, minthogy nyáron közgyűlést nem szoktak tartani, az ügy halasztást szenvedett sitt, elismerem, hogy a város bizonyos mértékben hanyag volt, a mennyiben júniusban keletkezett a ministeri rendelet és a kérvény csak az utána következő évben 1886. január 12-én táreryaltatott a közgyűlésen, bár már októberben tartottak közgyűlést. Itt tehát a fővárosnak szokott administrativ lassúságát be kell ismernem, a mely különben nemcsak a főváros hibája, hanem az egész magyar administratióé. (ügy van! balfelöl.) Valamint azt is el kell ismernem — és ezt a főváros is belátta — hogy ezen halasztásból származott károkért a főváros megfelelő kártérítéssel tartozik az illető czégnek. Mi történt tovább ? Midőn ez a dolog a fővároshoz került, a főváros a ministeri leiratot sérelmesnek találta magára nézve és elkezdődött a pörtárgyalás a főváros és a ministerium közt. Végül oda jutott a dolog, hogy a ministerium többszöri iratváltás után a várost a kisajátítás eszközlésére szorította. További jogorvoslatot a törvény nem engedhetvén, a főváros nem tehetett egyebet, feliratot intézett ezen országgyűléshez, hogy a főváros jogsérelmét orvosolni méltóztassék. A fővárosnak azon állításait, a melyek a Szabó és Schönwald-czég erkölcsi qualificatiójára vonatkoznak, nem említem és nem említem azon insinuatiókat, a melyek a kérvényben foglaltatnak, hogy tudniillik a város pénztára ellen jogtalan támadás intéztetik. Ezeket az előadó ur kimerítően felhozta; csak egyet bátorkodom felemlíteni a Szabó és Sehönwald-czégre vonatkozólag és pedig nem a főváros folyamodványából, hanem a Szabó és Schönwald-czégnek a ministeriumhoz intézett egyik felebbezéséből, melyben az illető czég maga elismeri magáról, hogy „abban igaza van a fővárosi tiszti ügyésznek, hogy már az 1885-ik év elején" — tehát mielőtt a controversia támadt — a czég „perrel és végrehajtással támadtatottmeg". Ez szintén nem tartozik a dolog lényegére, hanem felemlítem a végből, hogy az érdekek nagy bonyolultsága constatáltassék. Mert bármennyire meg legyen támadva a czég végrehajtással, nem az a kérdés, hogy mi okból és mi ezélra, hanem az, hogy jogosak voltak-e követelései? Az indokokat tehát mellőzöm. De már most mit tett a főváros, melynek annyi hibáját tudja felróni a kormány, a kereskedelmi ministerium és a t. előadó ur is ? Ugyancsak a Szabó és Schönwald-czég felebbezéséből olvasom a következő dolgokat, (Olvassa): „Köszönet Nagyméltóságodnak stb. . . Mert az egész közgyűlésen minden egyes felszólaló hang28»