Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-153

168. országos ülés fleeaientfo hogy gondoljuk meg, milyen viszonyok merültek fel a nagy iparral biró országok közül azon országban, mely a munkás törvényhozás kellő rendezésében késedelmeskedett. Igaza van; mindnyájan sajnosán tudjuk, sőt többet is tudunk: hogy még azon országban is, melyben ez a törvényhozás ma, azt hiszem, a legtökéletesebbnek mondható, az első lépések ez irányban akkor történtek, midőn már ott az ama másik államban most tapasztalhatókhoz hasonló, azokon majdnem túlmenő sajnos események fordultak elő. De nem azért hozom fel ezeket, t. ház, hogy azt következtessem belőlök, hogy nekünk tehát még nincs szükségünk ezen a téren előre haladni; sőt ellenkezőleg azt hiszem, nagyon hibáznánk, ha ipari tekintetben való elmaradottságunknak azt a hasznát nem vennők, hogy hasonló bajoknak legalább oly mérvben való bekövetkezését helyes törvényhozás által megelőzni törekedjünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Midőn ezt elismerem, teszem annál inkább, — és ezt tapasztalatból mondom — mert igaza van gróf Apponyi t. képviselő urnak abban is, hogy még eddig hazánk munkás osztályának legnagyobb része — bár vannak e téren téves fogalmak is — nem adta magát oda a cosmopolitismusnak. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez határozottan igy van s én azt, hogy a mi munkás-osztályunkban téves, túlzó, socialis, majdnem communista elvek gyökeret nem vertek, ép annak tulajdonítom, hogy azok, a kik külföldről bejőve, ezen eszméket terjeszteni akarták, ezeket a cosmopolitismus eszméjével kötötték össze, melybe — hála Istennek — a mi munkás-osztályunk legnagyobb része belemenni nem akar. (Általános helyeslés.) Ez egy okkal több arra, hogy a mig ezen hazafias irányzat, a túlzásra vezető, az egyéni érdek szempontjából bizonyára sok helyütt kedvező talajra találó tanokkal szemben uralkodik: addig igyekezzünk minden méltányos panasznak elejét venni. Tegyük meg törvényhozás utján, a mit tehetünk és aztán várjuk el a társadalomtól azt, a mi az ő kötelessége. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Madarász József: T. ház! Szavaim értelmét kivánom helyreigazítani. A t. ministerelnök ur, ha szerencsés voltam a feljegyzésben, mert a napokban igen szerencsétlen vagyok, ugy méltóztatott nyilatkozni, hogy én nem ismertem el azt, hogy szabadelvű az a párt, a melynek ő a feje és hozzá tette, hogy hiszen én egy másik pártot sem ismertem el szabadelvűnek, a melynek pedig Kossuth Lajos volt a feje. Bocsánatot kérek — méltóztassanak majd megnézni a naplót — én nem tagadtam meg a t. ministerelnök úrtól és pártjától a szabadelvííséget, sőt inkább azt mondtam, hogy nem is 14-én, pénteken. Í888, |Q7 akarom velők összehasonlítani az 1848-ban volt szabad szellemű kormányt. Egyébiránt kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni — mert többször történt erre hivatkozás — hogy én Kossuth Lajost, 1848-ban pénzügyministert, később Magyarország kormányzóját mindig szabadelvűnek, vagy szerintünk a szabadság szellemében működőnek tartottam, de sohasem tagadtam és kinyilatkoztatom itt is, hogy pénzügyministerségének elején és egy jó darab ideig, még meg nem változtatta azon, mindig egyezkedni akaró és a nemzetet odafenn ellenségeinktől erélyesen meg nem védő politikát, melyet kénytelen volt követni azért, mert akkori ministertársai kérték arra, hogy ne váljék meg tőlük, kérték, hogy maradjon meg, hogy legalább azon egyeztető politika, mintegy az őj jelenlétével is szentesittessék — én mindaddig neki határozott ellenzéke voltam. Hanem volt azután idő és nagy idő — nem a legkésőbbi időkről szólok — mert elismerem, a legkésőbbi időben ismét ellenzékét képeztem, (Derültség jobbfelöl) de volt nagy idő, a melyben, remélem, hazánk területi épsége megmentésére és hazánk függetlenségi és szabadsági harczának győzelemre juttatására irányzott törekvésében senki sem volt odaadóbb és Kossuth Lajosnak is e tekintetben hazafiúi szelleme irányában elismerőbb, mint akartam lenni és voltam én is. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Nem értem, hogy minő összefüggésben van ez a képviselő ur szavai értelmének helyreigazításával. (Derültség.) T. ház! Szólásra senki sincs felírva, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur sem kivan szólni, kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a kérvényi bizottság véleményét elfogadni, igen vagy nem ? (Elfogadjuk !) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy ez elfogadtatik. Következik a 9. sorjegyzékben foglalt kérvények tárgyalása. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Szabolcsmegye közönsége az 1886. évi XXI. t.-czikkben körvonalozott tisztviselő-választási jog szabadságának biztosítása és az 1869 : IV. t.-cz. 10. §-ának végrehajtása iránt kérvényez. Gajári Ödön előadó: T. ház! Szabolcsvármegye közönségének ezen feliratára az első aljegyzői állásra nézve 1887. évben megejtett választás eredménye szolgált alkalmul. A választási elj ellen a törvényhatósági bizottság több tagja felebbezést adott be azon indokokból, mert a kijelölő bizottság a megürült állásra a második aljegyzőt nem candidálta és mert a kijelölő bizottságba oly törvényhatósági bizottsági tag hivatott meg a főispán által, a ki birói tisztséget visel.