Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-153

168 1SS. oruágM llés deesemliér 14-én. pént*k#n. 18SS, A belügyminister a választást ezen felebbezés daczára jóváhagyta. A feliratot beterjesztő törvényhatóság a kijelölő bizottság, illetve a szabolesmegyei főispán ezen eljárásában, valamint a felfolyamodásra hozott belügyministeri rendeletben kettős sérelmet lát. Nevezetesen az 1886. évi XXI. t.-cz.-benkörvonalozott tisztviselő-választási jog szabadságának megsértését, másodszor pedig figyelmen kivül hagyását az 1869: IV. t.-cz. 10. §-a azon rendelkezésének, a mely szerint bírósági tag a törvényhatósági bizottságtól megbízatást vagy kiküldetést el nem fogadhat: A kérvényi bizottság összevetvén a feliratban felhozott ezen panaszokat épen azon törvények rendelkezéseivel, a melyek megsértése állíttatik: a bizottság azon meggyőződésre jutott, hogy az adott esetben sem a kijelölő bizottság azon tényében, mely szerint a candidatióból egyik jelentkezőt kihagyta, sem pedig az által, hogy a képviselőbizottságba egy bírói tisztséget viselő törvényhatósági bizottsági tag hivatott meg, törvénysértés nem követtetett el. Az 1886. évi XXI. t.-czikk ugyanis nem rendeli azt, hogy akijelölő bizottság minden jelentkezőt kijelöljön; a 82. §. 3-ik bekezdésének azon rendelkezése is, mely három egyén kijelöléséről szól — és mely rendelkezés ezen esetben betartva lett — a három egyén kijelölésére nézve is, a mennyiben a kijelölhetőség megítélése a bizottság feltétlen joga, a bizottságot olynemű discretionális hatalommal ruházta fel, mely csakis a tisztviselői minősítésről szóló 1883. évi I-ső és a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában hozott 1868. évi XLIV. t.-czikkek tiltó határozmányai által van korlátozva. Ezen diseretionális hatalom a kijelölő bizottságok eljárása iránt odáig terjed, hogy a kijelölő bizottságok ezen két törvény rendelkezéseinek korlátai között hozott határozataikat indokolni sem tartoznak. Ezen tekintetből tehát, miután a felirat maga sem állítja, hogy a kijelölő bizottság a törvény által megszabott ezen korlátokat átlépte volna, az 1886: XXI. t.-cz. megsértéséről szó sem lehet. A feliratban foglalt azon utalás, mely a közigazgatási tisztségek előléptetésszertí betöltésére vonatkozik, lehet sok esetben a méltányosságnak igen megfelelő és a választási jog gyakorlatára befolyással bíró tényezők által is esetről-esetre követendő igen helyes eljárás; csakhogy erre nézve, ennek kötelező alkalmazására nézve az egész törvény, melyben az előléptetésről egy szó sem foglaltatik, semmiféle támpontot nem nyújt azon önmagától is igen könnyen érthető okból, mely szerint a tisztviselői állások betöltése egyáltalán választáshoz lévén kötve, ezen választás az előlépés joga által lényegében volna korlátozva. A mi pedig a feliratban a bírói hatalom gyakorlása iránt hozott törvény 10. §-ának megsértésére nézve felhozatik, az szintén nem bir alappal. Mert a biró nem levén eltiltva a törvényhatósági bizottsági tagsági jogok gyakorlásától, a választásokba tényleges részt vehet és mert a kijelölő bizottságban való részvétel is egyik részlete a választási eljárásnak, ezen bizottságban helyet foglalhat annál inkább, mert ezen bizottság tagjául való fölhívás oly kiküldetésnek avagy megbízatásnak, mely a feliratban hivatkozott törvény szerint biróra nem ruházható, egyáltalán nem tekintethetik. A kérvényi bizottság határozati javaslata mindezeknél fogva a következő : „E kérvény tárgyában törvényhozási intézkedés szüksége fenn nem forogván, a kérvény az irattárba tétetik". (Helyeslés a jobboldalon.) Vidliczkay József: T. ház! A dolog természete hozza magával és Szabolcsmegye érdeke megkívánja, hogy azon kérvény, mely a képviselőházhoz intéztetett, s annak csatolmányai közül az, mely a tisztújítás lefolyásáról szól, felolvastassák, Én tehát, mielőtt hozzászólnék ezen dologhoz, kérem a kérvény felolvasását. (Ellenmondások a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Elnök: Méltóztassanak a kérvényt meghallgatni. Nagy István jegyző (olvassa). Vidliczkay József: A mellékleteket is kérném felolvastatni. Elnök: Én kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak a mellékleteket is felolvastatni, mikor a kérvény s annak mellékletei napokig voltak közszemlére kitéve (Helyeslés jobbfélol.) Vidliczkay József: Csak azon melléklet felolvasását kérem, mely a választásra vonatkozik. Nagy István jegyző (olvassa a mellékletet). Vidliczkay József: T. ház! A felolvasott kérvény és annak csatolmányából egyet lehet és kell constatálni és ez azon önkény, a melyet Szabolcs vármegyének főispánja a megejtett választásnál elkövetett. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Ez önkény kettőben áll. Először abban, hogy a megye közönségének nem csak általános, hanem csaknem egyhangú óhajtását Vidovicskijelölésére nézve semmi tekintetbe nem vette. A felolvasott csatolmányból kitetszik, hogy más név mint a Vidovicsé nem is hangzott fel, a ki azonban nem jött bele a candidatióba. Hogy Vidovics nem candidáltatott, az a főispán önkényének a következménye. A főispáu ugy állította össze a kijelölő bizottságot, hogy azon három egyénhez, a kiket kiválasztatott, hozzájárult ő maga is és kihagyták Vidoviesot a jelöltségből. Vidovicsnak azon-