Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-145
145. országos ülés deczember 8-án, hétfőn. 1888. 11 Ezeket szükségesnek tartottam előre bocsátani, t. ház, azért, hogy álláspontomat magára azon nagy elvi sérelemre vonatkozólag, mely e szakasz kapcsán felmerült, röviden jelezzem. (Halljuk!) Most a t. ház kegyes engedelmével áttérek magára a szőnyegen levő kérdésre. (Halljuk!) Tökéletesen igaza volt azon t. képviselőtársamnak, ki, midőn a minap Beőthy Ákos t. képviselő ur nagyszabású beszéde iránt előtte lelkesültem, azt jegyzé meg, hogy e deductiv szellemben tartott és szónoki szépségekben kétségkívül igen gazdag beszéd egyetlen téves alaptétele — a melyből levont eonsequentiák egyébként teljesen beleillettek azon érvelésbe, melylyel a t. képviselő ur álláspontja helyességét beigazolta — nem a 10. §-ra, hanem tulajdonképen a 11. §-ra előre veti árnyékát. A t. képviselő ur ugyanis azon tételből indult ki, hogy itt a szó általános értelmében vett kisajátításról van szó, a mely kisajátítás folyamán az állam, mint fél az italmérési joggal birókat teljes kártalanítás elve mellett megfelelő kártalanítási összegben részesíti. A t. ministerelnök ur rögtön ezen nagyszabású beszéd után rá is utalt ezen tévedésre és a t. államtitkár ur szombati beszédében is rátért ezen themára és már körülményesebben kifejté, hogy itt tulajdonkép nem magánjogi viszony rendezéséről van szó, hanem itt a közjog áll szemben a magánjoggal. (Mozgás a szélső baloldalon.) Én ezen kérdést, t. ház, tovább fejtegetni nem fogom, ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok, annál kevésbé, mert én a közjognak a magánjoggal szemben valamelyes elimináló erőt nem tulajdonítok. De nézetem szerint, t. ház, a kérdés súlypontja nem is e dologra vonatkozó felfogás különféle ségében rejlik, hanem abban keresendő, hogy általában véve a törvényhozás mily hivatást és rendeltetést tulajdonít ezen törvényjavaslatnak és mily rendeltetést akar adni azon intézkedéseknek, melyek e szakaszban foglaltatnak; mert csak is ezektől függ és ezekből bírálható meg az, hogy fenforog-e tehát azon nagy elvi sérelem, mely szerint az egyébként magánjogi útra tartozó ügyek az illetékes bíróságoktól elvonatnak és — hogy a Polónyi Géza képviselő ur által használt phrasissal éljek — a kormány hatalmi körébe utaltatnak s a kormány kortes-czéljaira fognak felhasználtatni. A mi mindenekelőtt ezen törvény hivatását, rendeltetését illeti, t. ház, erre nézve azt hiszem, hogy nincs véleményeltérés köztünk. Mi egy pénzügyi rendszabályt akarunk alkotni, melyet a fogyasztási adók tökéletesebb kihasználása végett tartunk szükségesnek. A végből, hogy ezen pénzügyi rendszabályt megalkos suk, de ezen rendszabálylyal a szerzett jogold$> ne sértsük, egyúttal gondoskodunk arról is, hogy ezen szerzett jogok kártalanítva legyenek. Az ezekre vonatkozó intézkedések foglalata ez a javaslat. (Igaz! Ugy van! jóbbfélöl.) Már most, t. ház, a törvényhozásnak, a mint már az hangsúlyozva volt, tökéletes joga lett volna az italmérési jövedéket minden kártalanítás nélkül is behozni. (Igás! Ugy van! jóbbfélöl. Mozgás a szélső baloldalon.) E felett, azt hiszem, nem kell vitatkozni, valamint tökéletes joga lett volna arra is, hogy a kártalanítást olyan elvek mellett oldja meg, melyeket a legalkalmasabbaknak tart; és hogy ha a törvényhozás a kártalanítást tisztán polgári természetű ügynek tartotta volna, elégséges lett volna ezen javaslatban egyszerűen az állam kártérítési kötelességének decretálása és megengedem, némely eljárási szabályoknak megállapítása, a melyek alapján azután az italmérési jövedékkel alterált magánjogok a biró előtt a szabad perrendszerű bizonyítás elve mellett kártalanítva legyenek. De, t. ház, a törvényhozásnak bölcsesége nem ezen irányban határozott eddig. Azon szakaszokban, a melyek eddig elfogadva lettek, még azon szakaszokban is, melyek pártkülönbség nélkül lettek elfogadva, semmi ily általános rendelkezés nem foglaltatik; sőt ellenkezőleg, az előbb elfogadott szakaszok, ha az azokban foglalt rendelkezések érdemét tekintjük, a kártalanítás meritorius részét teljesen kiveszik a perrendszerű szabad bizonyítás köréből. Meg vannak állapítva azok a normativumok, a melyeknél fogva mi előre meghatároztuk azon károsodást és a károsodás ellenében az ellenértéket, mely az állam részéről kiszolgáltatandó lesz. Ezen szakaszokban a kártalanításnak nem alaki, hanem anyagi része lett szabályozva és ez bizonysága annak, hogy a kártalanításra vonatkozólag a törvényhozás kezdettől fogva azon elvből indult ki, hogy itt az állami és a magánérdek közötti összeütközést a törvényhozásnak kell előzetesen érdemileg is szabályoznia. Akkor, t. ház, a mikor e normativumokat megállapítottuk, a mikor azon szakaszokat elfogadtuk, melyek már a kártalanítás érdemébe, vágnak , akkor egyszersmind a tulaj (lonképeni birói eljárást mi végeztük. (Egy hang a szélső balodalon: Ugy! Mozgás.) És azt hiszem, talán csak nem fogja tagadni senki, hogy — ha ezt tettük is — ez a törvényhozás jogkörében áll. És ezen meglehetősen hosszá vita folyamán sok minden mondatott el e házban, de egy alkalommal sem hallottam oly felfogást nyilvánulni, meiy a kártalanítás kérdését a biró előtti szabad bizonyítás útján kívánta volna megoldani; egy alkalommal sem hallottam tiltakozást az ellen, hogy az előző szakaszokban foglalt normativumokat megállapítottuk ; akkor az enyém és tied közt már hitéltünk. (Ugy van! a jobboldalon.) Mert akkor, miértékmérőül szolgáló adókat, zárszámadá•2*
