Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-153

JQ2 15S, országes ülés deczember 14-én, pénteken. 1988. eszközölje, (Ugy van! balfélól.) Igaz és én örömmel constatálom, hogy hazánk ipartelepeinek túlnyomó részében a vasárnapi munkaszünet tényleg be van hozva, hogy szám szerint csekély százalék az, melyben vasárnapon is folyik a munka; de épen ezen tény bizonyítja azt, hogy ipari termelésünknek minden veszélyeztetése nélkül lehet a vasárnapi munkaszünetet törvényesíteni. Azon esetben, a melyekben az üzlet természete azt indokolj a, kivételnek helye van, ezt mindenki elismeri. De a hol nem, e miatt,ha tisztán csak rossz üzleti szokásból folyik a vasárnapi munka, ott bátran lehet a vasárnapi munkaszünetet megparancsolni. (Helyeslés balfelől.) Én a kérvényi bizottság határozatában formai hiánynak tartom azt, hogy midőn a kérvénynek a gyári törvényhozásra vonatkozó részét világos szavakban ajánlólag és pártolólag kívánja a kereskedelmi ministerhez áttétetni, a vasárnapi munkaszünet kérdését hallgatással mellőzi. És én, t. ház, ezen hiány pótlására csak azért nem teszek indítványt, mert először a gyári törvényhozásnak kifejezése oly általános, hogy én a vasárnapi munkaszünet kérdését ezen kifejezésben bennfoglaltnak tekintem; másodszor azért, mert a képviselőháznak, nem ugyan ennek, de a korábbinak már van e tekintetben elfogadott határozata, mely határozatnak, ha formai kötelező ereje ama képviselőháznak felosztása által meg is szűnt, erkölcsi kötelező ereje szerintem ma is fennáll, (ügy van! balfelől,) Ugy, hogy ahhoz egy újabb határozatot hozzáfűzni, vagy azt megújítani feleslegesnek tartom. Különben én is üdvözlöm a kereskedelmi minister ur első lépését a gyári törvényhozás kifejtésének terén; azt a lépést, melyet a munkásbiztosítás ügyének törvényes szabályozása iránt tett. Meg vagyok győződve, hogy akkor járunk el helyesen, hogy ha magunkat az ezen téren való haladásban nem gátoltatjuk oly észrevételek által, minőket néha hallani, hogy hisz ez a kérdés a mi ipari hátramaradottságunk és a nagy ipar csekély kiterjedése mellett ezen országban még nem égető. Ha egy ily kérdés megoldásához, ha a társadalmi bajoknak enyhítéséhez akkor kezdünk hozzá, mikor a kérdés égetővé vált, akkor jóformán arról lekéstünk. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tudom, hogy a soeialisticus tanok terjedését a gyári törvényhozásnak azon eszközei, melyek a létező társadalmi viszonyok keretén belül maradnak és számos európai államban alkalmaztattak, megelőzni és meggátolni nem képesek. Még is egy előttünk fekvő szomorú példa mutatja és bizonyítja, hogy azon európai állam, mely a munkások oltalmára szolgáló törvényhozás létesítésével a leghátramaradottabb, van leginkább kitéve a társadalmi eonvulsióknak (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) és mutatja, hogy oly államok, melyek az ipari fejlettségnek ugyanazon a fokán állanak, a hol a vagyontalan munkások a lakosságnak ép oly nagy részét képezik, épen azért, mivel bírnak mégis a társadalmi kérdés érdességét enyhítő törvényhozással — habár soeialisticus irányzatok azokban is léteznek — azokat az ijesztő tüneteket még sem mutatják fel, melyekkel az az állam, a melyre czéloztam, Európának szeme láttára már most néhány hét óta folytonküzködik. (Ugyvan! a bal- és szélső baloldalon.) És ehhez még egy megjegyzést óhajtanék fűzni, nem tagadom, hogy hazai munkásaink között is, (Halljuk! Halljuk!) azoknak egy részében el vannak terjedve oly tanok és oly aspiratiók, a melyek végelemükben a társadalmat veszélyeztetik és melyek külföldről ide is átszivárognak. Egyet azonban constatálnunk kell és ez egy örvendetesjelenség. Ez az, hogy a rossz értelemben vett cosmopolitismus, a hazát nem ismerő szellem, munkásaink körében gyökeret nem ver. (Ugy van! balfelől.) Tapasztaljuk ezt minden összejöveteleiknél, tapasztaljuk minden kérvényüknél és tanácskozásuknál. Hogy ha fölismerünk is körükben oly követelményeket, melyek nem teljesíthetők, mindig magyaroknak és a haza polgárainak vallják magukat (ügy van! balfelől) és a haza határait leromboló cosmopoliticus szellemmel szemben határozottan elutasító, tiltakozó állást foglalnak el. (Élénk hely esés balfelől.) Ugy a társadalmi békének, mint e hazafias szellem fentartásának érdekében, én is melegen ajánlom a gyári törvényhozásnak fejlesztését és haladását a megkezdett utón. (Élénk helyeslés a bál- és a szélső baloldalon.) Josipovich Géza jegyző : Asbóth János ! Asbóth János: T. ház! (Halljuk!) Az előttem fekvő kérvényt komoly figyelemre méltónak tartom én is, a mennyiben az korszakunk minden egyéb kérdését fontosságában messze túlható legnagyobb problémájára, a munkáskérdésre hiyja fel a t. ház figyelmét. Mert teljesen egyetértek Apponyi Albert t. képviselő úrral, hogy ha ez a kérdés ma még nem is jelentkezett nálunk abban a megdöbbentő, fenyegető alakban, mint másutt, az nem képezhet okot arra, hogy ignoráljuk, mert minél tovább fogunk haladni iparunk fejlődésében, annál fokozottabb mértékben fog e kérdés nálunk is jelentkezni és ha ma még azon kedvező helyzetben vagyunk, hogy mások kárán tanulhatunk, éljünk a helyzet ez előnyével. Különben is azt hiszem, hogy az egyedül helyes álláspont e tekintetben az, hogy nem szabad a socialismus veszélyeinek kitörését előbb bevárni és azután fegyverrel leverni, hanem ellenkezőlegelőrelátó intézkedésekkel gondoskodni kell a törvényhozásnak arról, hogy a munkás tömegeknek emberhez méltó lét biztosíttassák és ez által megmentessenek az elvadulástól és kétségbeeséstől. Mert olyanok ezek az alattomban fejlődő társa-