Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-153

158 országos ülés deczember 14-én, pénteken. 1888. \Q% dalmi problémák, minta tüdőbetegségek, melyeket eleintén könnyű gyógyítani, csakhogy nehéz észrevenni, később gyógyítani lehetetlen, de felismerni könnyű. Azon körülmény pedig, hogy munkásaink tartózkodva az internationális felforgatási törekvésektől és a törvénytelen erőszak eszközeitől, ellenkezőleg törvényes úton kívánják bajaikat orvosoltatm", nem közönyt és mellőzést, hanem ellenkezőleg a legnagyobb jóakaratot érdemli; főkép ha figyelembe veszszük, hogy mindenütt és minden időkben csak az által kaptak hatalomra a jogosulatlan aspiratiók, ha kielégítést nem nyertek a jogosultak. Hiszen maga az előttünk fekvő kérvény mintegy élő bizonysága annak, hogy mennyire lehet jogos kívánságokat azokon messze túlmenő agitatióra felhasználni, mert kétség kivül tartalmaz oly petitnmokat, melyek megérdemlik komoly jóakaratunkat és figyelmünket, mivel a munkásoknak viszonyaiból és szükségleteiből folynak ; de tartalmaz ezen kivül, sőt az előtérbe állít olyanokat, melyek oly általános politikai kérdéseket mozgatnak, mint a minők az általános szavazási jog és a titkos szavazás, a melyek bizonyára nem a munkásviszonyok szempontjából itélendők meg és döntendők el. {Igaz! Ugy van! jóbbfélöl.) Én érteném azt az argumentumot, melyet Irányi t. képviselőtársam felhozott, hogy ha tudniillik a munkások nevében beadott ezen kérvény azt igyekeznék fejtegetni és bizonyítani, hogy miután a munkáskérdés és a muukások érdekei nálunk is folyton fokozódó jelentőséget nyernek, miután a törvényhozásnak is mindinkább kellend foglalkoznia a munkásviszonyokkal, gondoskodjék tehát a törvényhozás arról, hogy ne panaszolhassák méltán, hogy róluk intézkedünk nélkülök és hogy a választási jognak bizonyos kitágítása által adassék meg a lehetősége annak, hogy ezen újabban felmerült, vagy újabban jelentőséget nyert érdekek is érvényesülhessenek a képviselők választásánál, hogy ezen víjabb jelentőséget és fontosságot nyert osztály részt vehessen a választásban. De ha a munkások nevében beadott kérvény ezen messze túl menve, mindjárt azt követeli, hogy alkotmányunknak ezer esztendőn át történetileg és organice fejlődött épületét egyszerre, minden átmenet nélkül, mintha csak egy fából készült nyaralóról volna szó, helyezzük át egészen új, szilárdságukban ismeretlen és kiszámíthatatlan alapokra: akkor, t. ház, lehetetlen, hogy fel ne merüljön a legjámborabb lélekben is az a kérdés, vájjon ezen munkáskérvény háta mögött valóban csak azon becsületes munkások és vájjon azon becsületes munkások háta mögött nincs-e valamely demagóg izgatás, mely a munkásviszonyokkal és érdekekkel csak visszaélve, azokat csak compromittálva, saját malmára akarja hajtani a vizet. (Igaz! Ugy van! jóbbfélöl.) Én azt hittem, hogy felesleges lesz ezen házban az általános szavazati jognak beható vitatkozásába bocsátkozni, de miután az egyik t. szónoka a háznak és vezére az egyik pártnak, ezt elvileg helyesli és ezen elvi alapra állott és egy másik párt vezérszónoka legalább elvileg nem ellenzi, engedje meg a t. ház, hogy én igen röviden a kérdés theoriájához is hozzá szóljak. (Halljuk! Halljuk!) Tudom én azt, hogy az észjognak ködös homályából kívánják némelyek deriválni azon jogot, hogy a választási jog születésénél, természeténél fogva megillet minden egyes polgárt; az egyéni szabadság elvéből lehetne deriválni ezt a jogot akkor, hogy ha a szavazási jognak gyakorlata által az illető csakis a saját ügyeinek intézésében venne részt és gyakorolna arra befolyást. De a képviselőválasztásnál a szavazó nemcsak saját ügyeiben gyakorol befolyást, hanem gyakorolja azt, még pedig mérvadóan minden polgártársa s magának a nemzetnek ügyeiben. Már pedig ahhoz, hogy az én ügyemben valaki befolyást gyakoroljon, kivéve természetes és törvényes gyámomat, szükséges, hogy tőlem arra mandátumot kapott légyen; és igy annyival inkább szükséges ahhoz, hogy valaki a nemzet ügyeire befolyást gyakoroljon, hogy arra a nemzettől, annak törvényhozásától, a törvényhozás souverain belátása szerint kapjon mandátumot. Ha ez nem állana, akkor az egész magyar alkotmány nem volna ezer esztendős jogfolytonosság, hanem ellenkezőleg folytonos jogtalanság. Ertem én azt, t. ház, hogy mikor az általános szavazási jog Németországban, Francziaországban, Olaszországban be van hozva és meg van közelítve Angolorszägban s újabban Austriában is az úgynevezett 5 frtos emberekre kitágittatott, mi sem fogjuk állandóan és minden időkre 800,000 emberre korlátolhatni a választók számát; és én tudok számolni annak lehetőségével és szükségével, hogy azon mértékben, a mint újabb, fontos érdekek keletkeznek, a mint a lakosság újabb cathegóriái emelkednek fokozottabb jelentőségben, a mint consolidálódik maga az álladalom, a mint fejlődik a nép széles rétegeinek anyagi és szellemi jóléte fokrólfokra, lépést tartva a gyakorlati élettel és követelményeivel, ki térj eszszük a választói jogot mi is. De, a mit én helyeselni és elfogadni soha nem tudnék, az, hogy egyszerre, minden átmenet nélkül, rohamosan emeljük fel a választók számát nyolczszáz ezerről négy millióra. Igaz, hogy ez megtörtént az új német császárság alapításakor Németországban és hogy az intézmény kielégítően működik. De miért történt ottan? Mi volt annak czélja? Nyilvánvalóképen az, hogy az általános szavazati jogba fullasztassék az, a mi eddig fennállott: az egyes államok souverainitása, a particularismus. No hát, ha Budán megint egyszer tatár khán 21*