Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-153
IfiS. oraágos Illés deciember 11-én, pénteken. 1888. fg| szerrel helyettesíteni a jelenlegi rendszertelenséget s a biztosítás ügyét egységes alapon szabályozni. Alkalmazkodhatunk e tekintetben a nyugoti államok törvényhozásainak hasonirányú intézkedéseihez azon előnynyel, hogy mi békés viszonyok közöttfoldhatjuk meg e kérdéseket, melyek azoknál a társadalmi rendet felforgatással fenyegették. Örömmel üdvözlöm a földmívelés-,, ipar- és kereskedelemügyi ministernek azon kezdeményezését, mely a munkásoknak balesetek elleni biztosítását tűzte ki feladatául és részemről csak azt kívánom, hogy hozza a minister ur a házat mielőbb azon helyzetbe, hogy a javaslatból törvény válhassék. Hogy mennyire szükség van ily törvény alkotására, méltóztassanak megengedni, hogy néhány statistikai adatot hozhassak fel. Az általános munkás-egylet tagjai közül 1876 —1881-ig 5459 sérült fordult elő, vagyis minden 10 — 11. A Ganz-gyárban 1879 — 1882. években 451 baleset történt, a négy évben alkalmazva volt 2813 munkás, tehát minden 5 egyénre esett egy sérülés. A munkásokat ért baleseteket előtüntető statistikai adatokat egyébként nehéz nyerhetni, mert a munkaadónak bejelentési kötelezettsége kimondva nincs és igy tisztán jóakaratukra vagyunk utalva; az illető gyárvezetőknek pedig nem áll érdekében minden esetet bejelenteni, hogy az elrendelendő vizsgálat esetleg a gyárhiányos berendezését felderítse. Ez idő szerint a bányatársládákon kivül baleset elleni biztosítás 108 gyárban fordul elő 17,000 munkással, vagyis a gyárak hatodrészében a munkásoknak körülbelül 50%-ára terjed ki a biztosítás. Ily törvény életbeléptetése eredményezni fogja, hogy a munkaadók felelősségük érzetében a biztonság minden követelményének lelkiismeretes pontossággal megfelelni fognak és ez által is apasztani fogják a balesetek számát, mig ma a felelősség alól legtöbb esetben kibújván, a keresetképtelenné váltak eltartása az illetőségi község nyakába szakad. S ha a munkásosztály látja, miszerint ugy az államkormány, mint a társadalom többi osztályai a sorsuk javítására szolgáló intézményeket megvalósítani törekednek, benne is felébred az állam iránt hiányzó bizodalom s kívánatos is, hogy a magyar ipar felvirágoztatása azon rázkódtatások nélkül valósuljon meg, melyek azt más országokban nyomon követték s hogy munkásosztályainkban nem az állam biztonságát veszélyeztető proletár tömeget kelljen szemlélnünk, hanem hogy az hazánknak egyik erős oszlopává fejlődjék. Elfogadom a kérvényi bizottság határozati javaslatát. (Élénk helyeslés jobbfélől.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) Ürömmel veszem észre, hogy a társadalom oly fontos tényezőjének, mint a minő a Kípva. MAPLÓ. 1887—92. VII. KÖTHT. munkásosztály, kérvénye a ház minden oldalán kellő méltatásban, komoly megfontolásban s másmás alakban a rokonszenv nyilvánításában részesül. Ezen jelenség következtében nem tartom szükségesnek s nem is tartom ez időpontot alkalmasnak arra, hogy a társadalmi kérdés nagy alapelveivel, európai tüneteivel foglalkozzam, hanem igen röviden, tisztán a kérvényben foglalt kérelmekkel s azoknak a kérvényi bizottság által javasolt elintézési módjával foglalkozom. A mi az általános szavazati jogot illeti, én is osztozom abban a felfogásban, hogy annak minden előzménye, hogy az veszély nélkül létesíthető legyen, hazánkban nincs meg. Irányi t. képviselőtársam is utalt némely oly előfeltételre, mely hiányzik. Én azokhoz hozzáadhatnék másokat is. Mert ha kétségtelen is az, hogy a politikai jogok gyakorlására való igény — az egyén jogának szempontjából, ott, a hol az államnak ugy pénz-, mint vérbeli terhei minden egyes polgárra nehezednek — kifogás alá nem eshetik; az egyének jogán kivül, ott, a hol közügyekre gyakorlandó befolyásról van szó, tekintetbe veendő az összeség joga is, mely bele nem egyezhetik abba, hogy bármi létesíttessék, a mi az összeség, a mi az össz-állam érdekeit veszélyezteti. És ezért a különben tagadhatatlan egyéni jogok tényleges életbeléptetésétteljes igazsággal azon előfeltételek létesítésétől teszi függővé, melyek létezése folytán azok az egyéni jogok az összeség veszélye és kára nélkül léphetnek életbe. Ezért tehát én helyeslem az elintézés azon módját, melyben a kérvényi bizottság határozati javaslata a kérvény ezen kívánalmát részesíti; helyeslem azt, hogy nem proponálja a háznak a kérvény ezen pontjának elutasítását, hogy nem foglal elvileg álláspontot az általános szavazati jog ellen; hanem, hogy a kérvény ezen pontját külön ki nem emelvén, azt külön javaslat tárgyává nem tévén — és ha jól fogom fel intentióját, az időszerííség álláspontjára helyezkedik és csupán az időszerűség tekintetei által vezettetve teszi azt, hogy a kérvény ezen kívánalmát nem ajánlja elfogadásra. A kérvények másik két részét, ugy azt, mely a vasárnapi munkaszünet törvényes behozatalára vonatkozik, mint azt, mely a gyári törvényhozás kiépítését szorgalmazza, a magam részéről legmelegebben pártolom. Pártolom, mint Vadnay képviselő ur tette, a vasárnapi munkaszünet behozatalát,- mert az tény, hogy a 6, vagy a több napon át tartó megfeszített munka, ha a testi és szellemi organismus épségét fentartani akarjuk, bizonyos pausákat és pihenési időszakokat tesz szükségessé és hogy a munkás nincs mindig azon helyzetben, hogy csupán a szabad verseny és a munkaszabadság elve által kezébe adott hatalmi eszközökkel ezen igénynek tiszteletben tartását 21
