Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-153

160 fó3. orseágos ülés deczember 14-én, pénteken. 18S8* nem akarjuk, hogy ezen kivételek tulajdonképen szabályt képezzenek és e részben úgy hiszem, Vadnay Károly t. képviselőtársam közt és köztem nincs is eltérés; ámbár meglehet, hogy az egyes iparágakat illetőleg nem fogunk megegyezni, de hogy kivételek szükségesek, azt magam is megengedem. Ily értelemben a kérvényi bizottságnak a 2-ik és a 3-ik pontra vonatkozó javaslatához hozzájárulok ; a mit azonban a titkos szavazá-sra és az általános szavazati jogra vonatkozólag indítványoz, azt nem fogadhatom el, hanem ellenkezőleg a munkások jogos kérését szivemből pártolom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Josipovich Géza jegyző: Bezerédj Viktor! Bezerédj Victor: T. ház! (Halljuk!) A munkásoknak tárgyalás alatt levő kérvénye három kérést foglal magában: az általános szavazati jog behozatalát, külön gyári törvény alkotását s a vasárnapi munkaszünetnek törvényileg való kimondását. Az általános szavazati jogra vonatkozólag a t. előadó ur és Vadnay Károly képviselőtársam oly tartalmas és érdekes fejtegetéseket bocsátottak előre, hogy a kérvény ezen részéhez csak azért szólok, mert Irányi Dániel t. képviselő ur az általános szavazati jogot felszólalásában melegen pártolta. Tagadhatlan, hogy az egész európai társadalom az általános szavazati jog uralma felé sodortatik s mi természetesebb, minthogy a munkás-osztály is előnyére óhajtja felhasználni az áramlatot, de behozatalára a kellő előfeltételek nálunk hiányzanak, mert csak oly államokban történhetik meg veszély nélkül, melyek az anyagi jólét és társadalmi műveltségnek magas fokán állanak, mert megfelelő értelmi qualificatio nélkül sem a társadalmi renddel, sem az alkotmányos szabadság érdekével össze nem egyeztethető. Jól érezte ezt az 1848-iki törvényhozás is, mely az akkori szabadelvű áramlat hatása alatt, de összetételében is szabadelvtíségtől áthatva, a censust fenntartotta, mert abban tévednek a kérvényezők, midőn az általános szavazati jogot az emberrel született ősjognak tartják, mert ez qualificatio, melyet az állam állapit meg és tévednek abban is, hogy behozatala által a megvesztegetésnek gát vettetik, mert foglal-e a vesztegetés nagyobb mérvben helyt, mint ÉszakAmerikában. És Francziaországban megszerezte-e az általános szavazati jog a várt befolyást? Korántsem. Hanem előidézte az alkotmányformának gyakori változását s a közállapotoknak ingadozását. Ezeknél fogva s mivel nekünk vannak kötelességeink, melyekről megfeledkeznünk nem szabad s mivel vannak reánk nézve határok és korlátok, melyeket túllépni államiságunk, nemzeti létünk ellen elkövetett bűn volna, az általános szavazati jog behozatalát ez ido szerint lehetségesnek nem tartom. (Helyeslés jobbfelöl.) De első sorban a munkás- osztálynak nem is a politikai jogokkal való felruházása, mint anyagi jólétüknek emelése, existentiájuknak biztosítása kell hogy a törvényhozás gondját képezze. Az államnak eddigi be nem avatkozási rendszere a munkásosztály érdekei iránt a munkások és munkaadók közti érdekellentétet csak növelte s felforgató tanok terjedésének nyújtott tápot, melyek könnyen magára az államra is veszedelmet hozhatnak; nehogy tehát a socialis irány romboló jelenségei hozzánk is átszármazhassanak, a munkásviszonyok helyes megoldásánál a megelőzés tacticáját kell követni. (Helyeslés jobbfelől.) Tagadhatatlan, hogy a munkások megélhetési viszonyai napról napra nehezebbek. A munkabér korántsem elégséges arra, hogy családját eltarthassa, gyermekeit neveltethesse, saját továbbképzését eszközölhesse s előre nem látott bajok esetére — nehogy egész existentiája tönkre tétessék — valamit félre rakhasson. Ezen naprólnapra szaporodó követelmények a tényleges viszonyokkal szemben még utópiák s épen az, hogy ma még utópiák, de mint következmények fennállnak s mindjobban sürgettetnek, rejlik a socialis kérdés és veszély s minél tovább maradnak megette a jelenlegi viszonyok a felállított követelményeknek s minél jobban utópiáknak tűrniük fel, annál égetőbbé válik a socialis kérdés, annál fenyegetőbbé a socialis veszély. Az elégiiletlenség okait eltávolítani s a tátongó ürt a valóság s a közt, a mi szükséges és méltányos, kitölteni: ez a feladat. (Helyeslés jobbfelől.) Sok történt újabb időben anyagi helyzetük javítása és szellemi fejlődésük érdekében, de mind kevés ez a valódi szükséghez képest s legfölebb arra szolgál, hogy megvilágítsa az ösvényt, melyen haladni és egy hossszú utat megtenni kell. A socialis kérdés megoldását legjobban eredményezi a munkásosztály helyzetének olynemtí biztosítása, hogy megfelelő életmód folytatása mellett agg korában, vagy önhibáján kivül beállott szerencsétlenség esetén a munka rokkantja ne legyen kénytelen koldulni. Az általános munkásbiztosítás megvalósítás ara a talaj kellőleg előkészítve van, a magyar munkások minden osztálya kezdi belátni sorsa biztosításának fontosságát s az önsegélyezés czéljára való egyesülésben rejlő erőnek is tudatára ébredt, az általános munkás betegsegélyző és rokkantpénztár 30,000 taggal, a gyári vállalatainknál fennálló, mintegy 150 munkás - segélyző egyesület, a bányamunkások társládái, a vasúti munkások segélypénztárai 62,000 taggal dicséretes tevékenységet fejtenek ki e téren, de szükséges a munkaadók bevonásával a munkásokra nézve általános kötelező biztosítás, kény-