Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-153

j 5g 153. orsíágös ülés deczember 14-én, pénteken. 1888. most már egyre többen hangoztatják, hogy a népekre nézve semmi sem károsabb, mint a tévtanok dicsőítése és fentartása. Mert az általános szavazatjog elmélete is tévtanon, az egyenlőség természetien magyarázatán, eltorzításán alapszik. Lukáts Gyula: Sagasta nem ezt mondja. Tessék a spanyol törvényhozást tekinteni! Vadnay Károly: Platón bölcsesége méltán fakadt gúnyra, midőn látta, hogy Athénben már oly nagy az egyenlőség,hogy nem csak az egyenlők de a homlokegyenest ellenkezők is egyenlők. Az egyenlőség jogi eszméje nem a tényleges igazság meghamisítását kívánja, például nem azt, hogy a népakarat érvényesítésében mindenki egyformán számítson a latban; hanem követeli azt, hogy senki előtt, ki a haza lakosa, ne legyen elzárva az ut, melyen az állami élet jogos tényezőjévé válhatik. [Helyeslés jobbfelől.) E tekintetben azonban még a mi régi rendi alkotmányunk is igazságos volt, mert a-legszegényebb pór is vitézség vagy egyéb kiválóság révén nemessé lehetett s azarmálisták sokasága tényleg democraticus vonást is adott az ősi aristokraticus alkotmánynak. Mennyivel könnyebb most, a népképviseleti alkotmányban, az eszes és szorgalmas munkásnak megszerezni a maga számára a választói és megválaszthatási jogot. De a kellő biztosítékokra való tekintet nélkül általänosítni a szavazatjogot nem volna egyéb, mint a salus reipublicae aláásása. (ügy van! jobbfelől) Tanulnunk kell a történelemből, ha az egyszer az élet mestere. A hajdani Grörögország csodálatos virágzása abból eredt, hogy ott volt a legelső nép, mely az emberi észt a társadalom vezérelvévé emelte. De lehanyatlott s igába került, midőn ugyanezt az emberi észt detronisálta némely állami intézményével, főleg a cserép-törvénynyel, az ostracismussal, mely a hízelgéssel és egyébbel megvesztegethető tömegnek jogot adott a legjobb hazafiak száműzésére. A tömeguralom, mihelyt fölülkerekedik, szeszélyessé válik, nyugtalanságokban leli kedvét s ha egyszer előállnak a folytonosb zavarok, elébb-utóbb előáll egy ember is, ki a zavarosban ügyesen tud halászni. Hajdan makedoni Fülöpnek hívták ezt az embert, újabb időben Napóleon császárnak s ha ma pillantunk át a Voges hegyeken, rögtön rámutathatunk a sokkal csekélyebb értékű leselkedőre, ki ép az általános szavazatjog megzavart vizében remél halászhatni. Kiáltó példák bizonyítják, hogy az általános szavazatjog annyira nem biztositéka a nép szabadságának, hogy többnyire a nép szolgaságára vezet. Fölemeli tán egy időre a tömeget, de csak hogy elkábítsa és szolgai eszközzé törpítse le. Elmélete csilloghat a papíron, de gyakorlata rombol az életben. Olyan zavarok forrása, melyek károsak a közszabadságra s legkevésbbé mozdíthatják elő a munkások jólétét, kik napi keresményből élve, az állandó nyugalom áldására szorulnak. (Helyeslés.) És ha egynyelvű, kedvező földrajzi fekvésű nagy nemzetek is kárát látták és látják e választási rendszernek, mennyivel sujtóbb lehetne ránk nézve, kik — sajátos viszonyainknál fogva — intézményeinket nem építhetjük futó homokra, hanem lehetőleg sziklára kell azokat helyeznünk. Szeretjük mindnyájan a munkás osztályt, de jobban kell szeretnünk a hazát, melyet egy osztály csalóka ábrándjáért sem tehetünk ki veszélyes kísérleteknek. A vigyázatlan Ilion szörnyen megkeserülte, hogy a sok szemnek megtetszett óriási falovat beczipelte sánciai közé. A titkos szavazásról, mint a kérvényben is másodsora tárgyról, csak annyit jegyzek meg, hogy az czélszertí szavazási mód szűkebb körű testületekben, körülbelől hasonló műveltségű emberek közt, de mikor a nép választ, legyen a forma a népjellem kiválóbb vonásához mérve s én örvendek, hogy ez nálunk a nyílt, egyenes mód lehet, íme az okok, melyek miatt a munkásoké politikai jellegű kérését megadni veszedelmesnek tartanám. Egészen más álláspontot foglalok el a kérvény más két tárgyával, a közgazdasági jelleműekkel szemben. Szívesen járulok minden törvényhozási intézkedéshez, mely a munkások sorsán javít, keresetüket, jövőjüket biztosítja. Ezért, noha ipartörvényünk gondoskodott a gyári munka szabályozásáról, mégis örömmel hallom, hogy tüzetesb s mind a két félre méltányos külön gyári törvény készül. Meleg szószólója vagyok a vasárnapi munkaszünet érvényesítésének is, sajnálva, hogy ehhez nálunk törvény kell. A brit földön a társadalom erkölcse hozta létre s üdvös hagyománya tartja fenn a vasárnap tiszteletét. A vasárnapi munka eltiltásának igen nagy nehézségei vannak. Nem vonható például kétségbe, hogy az embernek joga van dolgozni, a mikor akar, tehát vasárnap is, ha akkor is akar. De szintén tény, hogy a gyönge ember sok joggal visszaél, mikor aztán az állam korlátot szabhat a jog ferde gyakorlásának. Ez alapon jött létre több országban az iszákosság elleni törvény, noha inni szintén emberi jog. Tény továbbá, hogy némely nagykörű miveletben a közszükséglet nem engedheti meg a szünetet. Az állam vasárnap sem szakíthatja meg a postai, vasúti szolgálatot s a kohók, a gyárak, kenyérsütő helyek, vendéglők sem hagyhatják félbe a munkát. De itt van segítség : a munkafölváltás. Ha tehát általános tilalom nem is lehető, hozhatunk, mint hoztak a tőszomszédban is, a czélnak megfelelő törvényt. A czél pedig az: nem engedni a munkást odáig zsákmányolni ki, hogy az ünnepnapi keresetért feláldozza folyíonoskeresetének alapját; az egészséget, a physicai erőt.