Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-153

188. országos ülés deczember 14-én, pénteken. 1888. 157 szempontból e kérvényezési és az abban foglalt petitumokat a kérvényi bizottság azon irányelvből vette birálat alá, hogy vájjon a kért intézkedések csakugyan azon czélhoz vezetnek e, a melyet ez által a munkás-gyűlések elérni kivántak ? A mi mindenekelőtt az alkotmányjogi intézkedésekre vonatkozó kérelmet illeti, ez természeténél fogva olyan, hogy azt helyesen és az állami czélok folytonos szemmel tartásával csak ügyieket megítélni, ha minden osztály érdektől teljesen eltekintünk. Mert ha osztályérdekről az alkotmányos intézmények kapcsán egyáltalában beszélni lehet, akkor erre csak ugy lehet indokot keresni, hogy ha az alkotmányos intézmények önmagukban olyanok volnának, hogy bizonyos osztályok létezését lehetetlenné teszik, azok fejlődési képességét kizárják. És épen ezen tekintetből azon indokolás, a melyre az alkotmányjogi intézmények megváltoztatására irányuló petitum alapítva van és melyben semmi egyéb nem foglaltatik, mint az általános szavazati jog híveinek azon legerősebb argumentuma, mely a természetjog consequentiáiból vonja le az általános szavazati jogosultságot, meggyőzte a bizottságot az iránt, hogy a kérelmezett alkotmányjogi intézkedés és a helyes irányban felfogott munkáskérdés egymással semmiféle összefüggésben nincs. A munkáskérdés társadalmi és közgazdasági kérdés; acuttá fejlődésének okai társadalmi és közgazdasági bajokban, a munkaadó és munkás közötti viszony rendezetlenségében, avagy helytelen rendezésében, a tőkeuralom túltengésében és, a mit talán legelőbb kellett volna fölemlítenem, a társadalmi felfogás ferdeségeiben és a társadalmi élet bizonyos fejletlenségében keresendők. És mert ez igy van, helyes közgazdasági politika mellett, a munka absolut becse iránti társadalmi felfogás általánosítása,amunka-értékbiztosítása és védelme, a munka értékének a szellemi munka értékével való emelése, a munka alapját képező testi épség védelme kell, hogy azon czélok legyenek, melyek elérésére társadalmi és törvényhozási utón tőre kedni kötelességünk, hogy ha a munkás-kérdés elfajulásának elejét akarjuk venni. Az alkotmány maga, bármily alakba legyen is az öntve, ha a hivatott factorok hivatásuk magaslatán állanak, soha sem volt és nem lesz azon talaj, melyen a munkásokat elárasztó bajok fakadnak; az alkotmány tehát nem is lehet azon terület, hol ezen bajoknak forrását keresnünk kell. De ezt mellőzve s az általános politikai szempontot véve, lehetetlen figyelmen kívül hagyni azt, hogy az alkotmányos intézmények bírálatára és ezen birálat alapján azok megváltoztatására nézve csak egy jogos indok lehet és ez magának az alkotmánynak és az államiét biztonságának érdeke. Ezen szempontot tartotta szem előtt a törvényhozás akkor, midőn 1874 ben az ugyanezen ügy felett lefolyt, magas elvi színvonalon álló viták után a 48-iki törvények azon rendelkezését, mely a választási jogot a censushoz kötötte, továbbra is fentartotta és az azelőtt facultative megengedett két választási mód közül a viszonyoknak inkább megfelelő nyilvános szavazási eljárást hozta be. Mindezeknél fogva tehát a kérvényi bizottság azon meggyőződésben volt, hogy a munkásoknak a titkos választási eljárásra és az általános szavazati jogra vonatkozó kérelme nem teljesíthető. Ennek ellenében azonban a hazai munkások ügyét a bizottság, a munkások ügyét ugy a munkások, mint a hazai ipar érdekében, melynek egy erőteljes, müveit és folytonosan fejlődő munkás-osztály egyik alapföltételét képezi, olyannak tartja, a mely iránt a törvényhozásnak ugy, mint a kormánynak folytonos éber figyelemmel kell lenni, hogy idejében életbeléptesse mindazon intézkedéseket, a melyek alkalmasak arra, hogy a munkás-osztályt anyagi és szellemi emelkedésre vezessék. De mivel ilyen intézkedések leginkább egy gyári törvény keretébe illeszthetők be, a kérvénynek azon részére vonatkozólag, mely erre vonatkozó speciális intézkedéseket érint, a kérvényi bizottság határozati javaslata a következő: „Ezen kérvények a gyári törvények megalkotására való tekintettel, kiadatnak a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministernek". (Helyeslés.) Josipovich Géza jegyző: Vadnay Károly ! Vadnay Károly: T. képviselőház! Bölcs intézkedése volt a háznak, hogy az országos inunkásgyülés és az ország tizennyolcz pontján tartott népgyűlések múlt tavaszszal benyújtott ama kérvényével, melyben a titkos szavazással egybekapcsolt általános választási jog behozatalát, gyári törvény alkotását és a vasárnapi munkaszünet törvényesítését kérik: nem kivánt rövid utón elbánni, hanem annak tüzetesb tárgyalását határozta el. Megérdemli ezt valóban nem csak a kérvényben foglalt tárgyak fontossága, hanem maga az a nagyszámú néposztály is, mely a nemzeti munka nélkülözhetetlen tényezője s mely éjjeli-nappali verejtékkel hozza létre az ezerágit ipar termékeit, Midőn e néposztály egy vagy más kérését teljesíthetőnek nem tartjuk: előáll a kötelesség, hogy a munkásokat okaink kifejtésével megnyugtatni törekedjünk, ha a meggyőzés nem sikerülne is. E nézet indít engemet rövid felszólalásra, noha a kérdéses kérvény főtárgyáról előadónk helyesen monda el a nézeteket, melyek meggyőződésünket vezérelhetik. Bizonyára a mi munkásaink előtt, midőn az általános szavazatjogot kérik, a franczia „suffrage universel" lebeg, melyről az elmélet azt hirdette, hogy eszménykép, a társadalom pedig bebizonyította, hogy torzkép. Tömérdek bajt, zavart szült ez s ma is nyugtalanítja a komolyabb francziákat, kik