Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-152

j gg 1&2. országos ülés deczember 12-én, szerdán. IS8á. terelnök urnak általam imént felolvasott nyilatkozata — a mi felett nem kételkedem — valósággal igy van és igy lesz : akkor ezen összegre a múltban szükség csakugyan nincs. De a költségvetés előterjesztéseiből tudjuk azt is, hogy ezen öt millió forint a mérlegben jövő évre szintén nem szerepel és a költségvetésbe bevételként beállittatni nem fog: nem látom be tehát okát annak, hogy ezen öt millió forint fedezetként miért ne jelöltessék ki. Ezt annyival is inkább kívánnom kell, t. ház, mert ez öt millió forintnak, mely sem az 1888-iki, sem az 1889-iki költségvetésben nem szerepel, valami rendeltetésének kell lennie, a mint hogy lesz is és ezen rendeltetésről a t. háznak tudomással kell birnia. Én tehát, t. ház, midőn a magam részéről e törvényjavaslatot általánosságban elfogadom és pedig azon röviden jelzett oknál fogva, hogy tudniillik itt a törvényhozás részéről a delegatiók által törvényes hatáskörükben megszavazott összegre a fedezetnek közjogunk szerint meg kell adatnia: egyúttal jelezni kívánom már most is, hogy az 1. §-hoz a felhatalmazás feltételeinek szigorítása tekintetében módosítást fogok benyújtani, másfelől pedig a 2. §-ban a fedezet egy részét öt millió forint erejéig a szeszadóból befolyó pótadóztatásra kívánom utalni, a többi összegre azonban természetesen a hitelművelet utjáni beszerzés ellen kifogást nem tehetek. (Helyeslés halfélöl.) Elnök í Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tebát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Hegedüs Sándor előadó: T. ház \ (Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy mindazokra, a mik fölmerültek, röviden megtehessem igénytelen észrevételeimet. Ugron Gábor t. képviselőtársamnak azonban csak ténybeli helyreigazítására fogok szorítkozni, mert közjogi vitát felidézni nem szándékozom. A t. képviselő ur ugyanis az 52*5 millió, valamint 47"3 millió forintnyi hitelre vonatkozólag, azt hiszem, egy kis tévedésben van, mert e két összeget önállóan és külön mint egész terhünket tünteti fel, holott a dolog nem igy áll. Már Horánszky Nándor t. képviselő ur említette, hogy az 52'5 milliónak egy jelentékeny részét, tudniillik 22 milliót a delegatiók beszüntették, tehát akkor csak 30 millió forintnyi hitel vétetett igénybe és másfelől az a költség, a mely e 47*3 millióból 16 millió forint erejéig elköltetett, benne van a 47"3 milliós felhatalmazásban s utólagos jóváhagyás alakjában fordult elő s ennek következtében annak terhére számoltatik el; ugy,hogy ha e tekintetben számítást méltóztatnak tenni, ba az 52-5 milliót külön vesszük és ugy tekintjük, mint egészen elköltött összeget, akkor azon felül 27 millió forintra rug a külön összeg; vagy pedig megfordítva lehet a számítást tenni; szóval akár I az egyik, akár a másik Összegből a beszüntetett hitelt ép ugy ki kell hagyni, mint tekintetbe kell venni azt, hogy az ideiglenesen elköltött (hitelre nézve is, a fölhatalmazás abban benfoglaltatik és igy az összeg távolról sem kerekedik ki oly nagygyá, mint azt Ugron Gábor képviselő ur feltünteti. A mi a költségvetés természetét illeti, elismerem, hogy az országgyűlésnek mindenesetre lehet és kell számot kérnie. E tekintetben véleménykülönbség köztünk nincs, csak a formára nézve van köztünk különbség. A dolog formájára nézve ugyanis tagadhatatlan, hogy a törvény értelmében a közös hadügyi kiadásokat a delegatiók állapítják meg és ennek következtében a delegatiók határozatai a jelenlegi alkotmány értelmében és szellemében itt részletes tárgyalás anyagát nem képezhetik. Ez az egyik, a formai rész. De másfelől még a dolog érdeme tekintetében is a delegatiók ügyirataiból ki fog tűnni, hiszen az országgyűlés tagjai közt ezek az ügyiratok kiosztattak, hogy ezekben sem volt a költségeknek ez a része tüzetesen feltüntetve és ebből következtetni lehet azt, hogy oly természetűek voltak a kiadások, a melyek nem a rendes hadügyi kiadások közé tartoztak és igy természetes dolog, hogy azok az előirányzatban sem voltak fölvehetők a rendes hadügyi kiadások sorába. Sőt bátor vagyok azt is állítani, hogy veszedelmes lett volna, ha ez történik. Kern a titoktartás szempontjából mondom ezt, hanem folyik ez a dolog természetéből; mert e kiadások oly természetűek voltak, a melyek egyszer s mindenkorra adattak ki bizonyos események bekövetkezhetőségére való tekintettel óvintézkedésekre. Azt hiszem, a t. képviselő ur legkevésbé kivánhatja azt, hogy az ily egyszer s mindenkori kiadások a rendes kiadások közt forduljanak elő. A mi magát a tárgyat illeti, erre Horánszky képviselő ur tett figyelemreméltó, érdemleges észrevételeket először is az előterjesztés formájára nézve. A t. képviselő ur ugyanis kifogásolja azt, hogy miért terjesztetik e költség most elő és miért nem vétetett fel a költségvetésbe. A t. képviselő ur maga megmondta azt, hogy midőn e delegatiók a hitelt a közös kormánynak megadták, akkor már az 1888-iki költségvetés meg volt szavazva, ebbe a költségvetésbe tehát bele nem vétethetett. Már most melyik időre adatott ez a 47 3 millió forint igénybe vételére való felhatalmazás ? Legnagyobb része, a mi tényleg igénybe vétetett és nagy részben utólagos jóváhagyás tárgyát képezi, az 1888. év terhére; és az a felhatalmazás is, mely a kormánynak június végén adatott, oly általánosságban szól, hogy nem köti időponthoz a hitel felhasználását, nem is köthette, mert azt senki sem tudhatta előre, sem