Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-152

152. országos ftlés deezember 12«én, szerdán. 1888. jgg a kormány, sem a delegatiónak bármely tagja, hogy mikor lesz szükség a hitel igénybevételére. Miképen lehetett volna tehát 1888-ra előirányozni? Erről beszélni sem lehet. De hogyan lehetett volna 1889-re előirányozni akkor, mikor a hitelnek az a része, mely elköltetett, 1888-at terheli és az a rész, a mely június havától igénybe vétetik a folyó évi deezember 3l-ig, az is 1888-at terheli. Hogy 1889-ben fog-e valami igénybevétetni a hitelműveletből, arról szintén nem lehet beszélni. Hogy lehet tehát a kormánytól kívánni, hogy az 1889-iki költségvetésbe előirányzatba vegyen oly költségeket, a melyekről maga sem tudja, vájjon mikor fognak igénybe vétetni, melyek positiv concret számokban kifejezést nem nyernek ? Ha ugy lehetne készíteni az államköltségvetést, hogy azt mondanók : megszavazunk az 1888—89. évekre 47.300,000 frtnyi hitelt s azt a kormány annyiban számolja el a két év közt, a mennyiben igénybe veszi, mert van remény arra, hogy nem lesz szükség rá: akkor lehetne arról beszélni, hogy positiv, concrét formában kell az előirányzatot megtenni; de hála isten, alkotmányos jogaink szerint évi államköltségvetésünk van és az elszámolás évenkint történik és másképen nem is lehet előirányozni, mint az illető évet terhelő positiv és concrét számokban. Ha ezen összegről nem rendelkeztünk 1889-re, akkor a dolog természete hozza magával, hogy nem is vétethetik előirányzatba. Egyről azonban gondoskodni kellett. Ha ezen 47.300,000 frt igénybe vétetik, az okvetlenül terhet képez, hitelművelet útján fedezendő terhet, mint a törvényjavaslat maga mondja; tehát gondoskodni kellett ezen hitelművelet kamatterhéről. És erről van gondoskodva, mert az 1889-iki költségvetésben az erre vonatkozó kamatteher elő van irányozva. Azt hiszem tehát, hogy a mennyire a dolog természete megengedte és a mennyire egyáltalában a költségvetés keretébe beilleszthető volt az erre vonatkozó előirányzat, az csakugyan felvétetett az 1889-iki költségvetésbe. A másik érdekes kérdés, a mit t. képviselőtársam felvetett, az, hogy az előbbi hitelből a Magyarország terhére eső résznek egyik jelentékeny része, t.i. 6.900,000 frt nem vétetvén igénybe, ez az 1887-iki évből fenmaradt. És minthogy 1887-ben a XVII. t.-czikkben felhatalmazást adtunk a kormánynak arra vonatkozólag, hogy azon egész összeget, mely akkor megszavaztatott, esetleg kiszolgáltathassa a közös kormánynak és fedezéséről gondoskodjék, a t. képviselő ur azt a kérdést veti fel, hogy szükséges ezen törvénynek erre vonatkozó intézkedését szintén megszüntetni annyiban, a mennyiben ezen hitelnek azon részére nézve, melyet a delegatio megszüntetett, illetőleg annak ránk eső részére nézve, mely szintén nem vétetett igénybe, a felhatalmazást nem lehet fentartani. Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, én magam is nagyon szigorúan szeretek ragaszkodni e tekintetben mindig az alkotmányos formákhoz s a kormánynak adandó felhatalmazást szűk körre szeretem szorítani: de megvallom, ebben a kérdésben nem lehetek vele egy véleményen. Miért ? Mert az a XVII. t.-czikk épen ugy szól, mint ezen törvényjavaslat, melyről most szó van, tudniillik azon része a XVII. t.-czikknek, mely a positiv meghatározott és igénybe vett összegekre vonatkozik, végre van hajtva, igénybe vette azt a közös kormány, erről tehát beszélni nem lehet. A másik része azonban csak feltételesen adja meg a felhatalmazást az összeg kiszolgáltatására nézve s csak azt mondja, a mit ez a törvényjavaslat is mond, hogy csak azon esetre szavaztatik meg a hitel, a mint a megállapítandó szükség szerint a kormány által igénybe vétetik, tehát a felhatalmazás a magyar kormány részére nem terjed tovább, mint a mennyire szükséges s a közös kormány által igénybe vétetik. Ha a közös kormány ezt a hitelt igénybe nem veszi, akkor nincs joga a magyar kormánynak az összeget kiszolgáltatni. Tehát azon felhatalmazás, melyet a XVII. t,-cz. nyújt, eo ipso megszűnik s igy töivényhozási intézkedésre nincs szükség. Épen igy leszünk ezen törvényjavaslattal is, ha elfogadja a törvényhozás. Ennek azon részét illetőleg, mely szól a 17*6 milliónak reánk eső quotájáról, az 5 millió 526 ezer forintról, meg kell jegyeznem, hogy ez nem olyan hitel, mely felett a kormány feltétlenül rendelkezhetik és ha nem rendelkeznék, a törvényhozásnak azon hitel rendeltetését és természetét, tehát az adott felhatalmazást meg kellene változtatni. Ez tehát egy feltételes hitel, melyet csak akkor és azon arányban szolgáltathat ki a magyar kormány a közöí kormánynak, a mily arányban az a szükség előállása folytán a közös kormány által igénybe vétetik. Ennek következtében már ugy magában az 1887 : XVII. t.-czikkben, mint ebben a törvényjavaslatban meg van a hitelnek megszüntetésére vonatkozó dispositíó, mely szerint a törvény azonnal megszűnik, a mint a szükség elő nem áll és a közös kormány ezt a hitelt igénybe nem veszi. Külön törvényhozási intézkedésre tehát e tekintetben nincs szükség. Es én hivatkozom a t. képviselő ur emlékezetére, hogy ily felhatalmazás máskor is adatott s hogy ezt máskép nem is lehet elintézni. (Ugy van! jobbfelől.) A harmadik érdekes kérdés, melyet t. képviselőtársam felvetett, a fedezet kérdése azon részében, a mely az 5.526,400 írttal áll kapcsolatban, a mennyiben ezt a szesz-pótadóval hozta kapcsolatba. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam azt mondja, hogy miután 18*