Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-149
149. országos ülés deezember "•én, pénteken. 1888. 111 pánt drágán mérhetné a bort. Vegyék a t. képviselő urak azt a fáradságot s olvassák el, mi van e szakaszban, majd látni fogják, hogy itt egészen másról van szó, mint a másikban. Itt nem oly jogról van szó, melyet az állam a maga érdekében akar gyakorolni, hanem melyet a fogyasztók érdeke követel; arról van szó, hogy egyesek ki ne zsákmányolhassák a közönséget s ne adhassák a legrosszabb borokat százszoros áron. E két dolgot egy napon még csak említeni sem lehet. (Elénk helyeslés és tetszés jobbfelol.) Madarász József jegyző i Gulner Gyula! Gulner Gyula: T. ház! Bár a t. előadóur megkísértette megdönteni a Szalay és Szederkényi képviselő urak által kifejtett szempontot, engemet nem sikerült meggyőznie. Mit akar e szakasz ? Azt, hogy midőn az italmérési adók beszedése — e szón van a fősúly — megváltás vagy bérbeadás útján eszközöltetik, joga legyen a kormánynak a bor árát limitálni. Már most kérdezek minden józan embert, miként lehetséges ezt végrehajtani? Az államkincstár mint regaletulajdonos, megköti egy korcsmárossal a szerződést, a melyben kimondja, hogy ennyi meg ennyi italmérési adót fogsz fizetni, a bort pedig literenkint 20 krajezárjával fogod mérni. Hát nem lő-e ez túl a czélon? Az államkincstár itt azt akarja, hogy a szerződésileg biztosított adó csakugyan befolyjon. De ha a szerződés megkötése alkalmával a korcsmáros ugy számít, hogy a bor hektoliterjét 8 — 10 forinton veszi, aztán kedvezőtlen viszonyok beálltával 15—18 — 20 forinton kénytelen venni, mi fog akkor történni? Épen ellenkezője annak, a mit az előadó ur kifejtett s a túloldal annyira helyeselt. A korcsmáros, hogy megfizethesse adóját, a bort hamisitani fogja, felfogja hígítani és rossz italt fog mérni! Elvileg azon községben, a hol verseny van, — de ez itt nincs kizárva — ez nem tesz különbséget; a községek között itt nem mondja ki határozottan a törvény azt, hogy ez kizárólag azon községekre áll, a hol csak egyetlen egy korcsmáros van, (Zaj. Halljuk!) hanem e szakaszból azt lehet és azt is kell érteni, hogy ott is, a hol verseny van, a hol tehát több korcsmáros van, lesz joga az államkincstárnak a bor árát limitálni. (Ugy van! balfelöl.) Hiába védekezik a kormány az ellen, hogy itt nem akar bizonyos tekintetben monopóliumot létesíteni, hogy e javaslatnak nincsenek socialisticus intézkedései, midőn itt épen ugy mint a húsnál — ámbár a húsnál bizonyos tekintetben ennek megvan az indoka, mert a hús elsőrendű szükséglet, de itt is ki van kötve, hogy ez csak ott lehetséges, a hol egy mészáros van, a hol verseny nincsen — a bor árát limitálni és évekre lekötni akarja, a mi pedig túlságos beavatkozás az államhatalom részéről a szabad forgalomba és versenybe. Minthogy pedig én ezt indokolni képes nem vagyok, daczára azon ügyes védelemnek, j melyet e szakasz érdekében a t. előadó ur kifejtett, • azzal concludálok, a melylyel az előttem szóit képviselő urak coneludáltak, hogy kérjem a t. házat, hogy e szakaszt, mint teljesen keresztülvihetetlent, kihagyni méltóztassék. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra senki sem lévén félj egyezve, a vitát bezárom. Tisza Kálmán, a pónzügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök: Tisztelt képviselőház! A most hallottakra csak néhány megjegyzéstkivánok tenni. (Halljuk!) Megvallom, t. ház, nem is vagyok képes felfogni, hogyan lehet e szakaszban olyas valamit látni, a mi akár az államkormány hatalmi körének, akár a pénzügyi szempontoknak kedvezne, mikor itt, a mint az előadó ur is megmondta — és ezt leszek bátor még illustrálui — tisztán arról van szó, hogy a consumens publicum és ha tetszik, épen a kis fogyasztásra utalt közönség, védelmezhessék egyesek túlnyerészkedése ellen. (Helyeslés jobbfelöl.) Gulner Gyula : Épen ellenkezőjét éri el. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, nem. Mi is lehet következése annak, ha egy vagy más községben, midőn az állam bérbe adja az adó beszedését, vagy pedig a község egy részével kiegyezik arra nézve, azt mondja: én oda adom neked az adószedés jogát, de csak azon feltétel alatt, ha te drágábban nem fogod áruitatni az italt? Az lesz a következménye, hogy, mert ezzel mindenki számot vet, az államkincstár kevesebbet fog kapni, mivel a szabad mozgás mellett bizonyosan mindig többet adnak el. Ez tehát már elég biztosíték az iránt, hogy az államkincstár képviseletében eljáró pénzügyminister bizonyára nem fog hozzányúlni ezen eszközhöz, csak ott, a hol — ismétlem — a consumemsek érdeke okvetlenül követeli. (Helyeslés jobbfelöl.) De a képviselő ur azt mondja, hogy igy, ha közben drágább lesz a bor, az lesz a vége, hogy rosszabb italt fognak árulni. Igenis, ha nem vette az illető kellőleg számba ezen esélyt az ár megítélésénél, akkor ez megtörténhetik ; de, kérdem, ha ilyen helyen meghagyjuk a szabad versenyt, nem lehet-e annak is az a következése? Horánszky Nándor: Nem! Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, a hol nincsen elég tér arra, hogy a szabad verseny úgy érvényesülhessen, hogy ne kelljen ehhez nyúlni, ott bizonyosan az lesz az eredmény, ezt positivitással merem állítani. Mert, a mint eddig is látjuk, azért, hogy olcsóbban adhassa, igenis fogja hamisítani és rontani. (Ugy van! jobbfelol.)
