Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-149

UO 149. orsaágos ölés deezember 7-én, pénteken. 1998. Már, t. ház, én ennél vexatoriusabb dolgot csakugyan nem képzelhetek. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De igazságtalan is a legnagyobb mértékben. Merthogy képes az az adókivető-bizottság megállapítani, hoíry például abban az esztendőben lesz-e fagy ? (Derültség a szélső baloldalon.) Pedig ha lesz, akkor a bornak ára nemcsak 100%-fel, de néha 200%-tel is emelkedik. Vagy ha például a phylloxera egyszerre nagyon elterjed s ez által a bor ára szintén felszökik, lehet-e azt a korcsmárost, vagy kis mértékben elárusítót kényszeríteni, hogy borát oly áron adja el, a mely mellett veszítenie kellene ? (Helyeslés a szélső baloldalon ) Részemről ennek az igazságos voltát nem látom be s azért kérem az egész szakasznak kihagyását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szederkényi Nándor: T. ház! (Halljuk!) Előttem szólott t. barátom a szakasznak egyik valóban jellemző és a magánjogba igazán bevágó részét érintette. De t. ház, ennek a szakasznak második bekezdése még tovább megy. Ez nemcsak azokról szól, a kikkel a kincstár szerződik, vagy a kiknek bérbe adja az italmérési jogot, hanem arra is felhatalmazza a ministert, hogy a törvényhatóság előterjesztésére, vagy annak meghallgatásával egész vidékeken szabályozhassa a bor árát. Eddig a t. kormány, ha arról volt szó, hogy a törvényjavaslat egy monopóliumot fog behozni, mindig tiltakozott ez ellen. De a ki eddig nem hitte el, a 49. §, teljesen meggyőzheti arról, hogy itt oly monopólium fog létesíttetni, a mely rosszabb mindennél, (ügy van! a szélső baloldalon.) Mert ha már a kormány adja ki az italmérési engedélyt és az árt is ő határozza meg, akkor legjobb lenne, hogy a bortermelést is engedélyhez kötné, (ügy van! a szélső baloldalon) de a mig a szabad bortermelés fennáll, addig nincs neki joga és nem lehet sem a törvényhatóságot, sem kormányt, sem ministert felhatalmazni arra, hogy a termelési árakat szabályozza. Hiszen ennek mértékét meghatározni sem lehet; azt sem lehet felfogni, hogy mit akar ezzel a t. kormány és hová akar ezélozni, micsoda rendszerez a szabad darusítás rendszere? Mert utoljára azt kell behozni, hogy a bortermelés épen ugy, mint a dohánytermelés legyen állami kezelés alatt, vagyis az illetőnek borát vegye át a kormány és akkor határozza meg az árát és áruitassa a maga finánczai által. Ez beleütközik nemcsak a magán-, de a közérdekbe is, de beleütközik minden rendszerbe, a mely eddig fennállott a szabad értékesítésre nézve. Ennélfogva Szalay Imre t. barátom indítványát, hogy töröltessék a szakasz, elfogadom. De gondolom, hogy a t. előadó ur kész lesz egy válaszszal Szalay t. barátomnak és ez az lesz, hogy ha jól emlékszem, az ipartörvényben a húsra nézve fenn van tartva rendkívüli körülmények között a limitatio. Én e tekintetben csak egy distinctiót ajánlok most mindjárt,mielőtt ő elmondaná ezen érvet — de gondolom, nem fogja elmondani — mert mindjárt a distinctiót is megadom arra nézve, hogy nagy különbség forog fenn a hús és bor közt. Ottan az államnak joga van bizonyos elsőrendű élelmezési czikkeknél a fennforgó viszonyokat tekintetbe véve a felügyeletet ez irányban gyakorolni. Ezt elismerem, de ezen túl nincsen joga, ezen túlmenni nem szabad, mert vagy minden termelési ágra és akkor a búzára, árpára, krumplira is ki kell terjeszteni,mert egyenlő igazsággal kell mérni mindenkinek. És miért tartaná fel magának a kormány a limitationális jogot egyedül a szőlőtermelés. :\ bortermelésre nézve? És miért nem a búzára is? Vagy ott állunk, hogy Magyarországot zárt országgá akarjuk tenni ? Vagy tán nem tudjuk azt, hogy Magyarországban például a búzának az árát nem mi szabjuk meg többé s arra törekszünk, hogy a bor árát se mi szabjuk meg ezután. Megszabnák bár az európai viszonyok, de fájdalom, igen szomorúan szabják meű;. Tehát midőn a bor is a külkereskedelem tárgya és midőn a bor is beleesik már az európai értékátlagnak terébe, akkor egy ilyen intézkedést tartsunk fenn és iktassunk törvénybe ? Ez,gondolom, olyan dolog, melynek jellemzésére én itt a t. ház előtt többé nem vállalkozom. Ezen okoknál fogva pártolom Szalay Imre barátom indítványát (Helyeslés a szélső baloldalon.) Láng Lajos előadó: T. ház! Nem tudom, méltóztatik-e megengedni, miután két szónok igyekezett kimutatni az ellentétet, a mely ezen szakasz és korábbi állásfoglalásom között van, hogy ez alkalommal erreisreflectáljak? (Halljuk! Halljuk !) Azt hiszem, hogy igen nagy különbség van a két álláspont között. A mit az előbb mondtam, az volt, hogy a legnagyobb vexatio és legnagyobb megterheltetés volna az adózókra az, hogy ha a kincstár beleavatkoznék abba, hogy ő milyen nyereségre tett szert, ha constatálná, hogy az illető ennyi vagy annyi nyereséggel adta el jószágát és a szerint vetné ki rá utólagosan az adót. E közt és a közt — bocsánatot kérek — a mik ezen szakaszban vannak, igen nagy különbség van. Mi van ezen szakaszban? Ezen szakaszban két esetre nézve fentartja magának a kormány az árszabás jogát: először az esetben, ha valaki vele megváltási vagy bérleti szerződést köt, midőn tehát az illető ott bizonyos mértékig monopolisálhatja a borárusítást; másodszor midőn természetes viszonyok alakulása folytán bir ily monopóliummal. Az egyik esetben tehát azért bir valaki előnynyel, mert a kormány a bérbeadásnál vagy megváltásnál az állam jogát reá ruházta, másik esetben valaki bizonyos oknál fogva egyedül áll valahol s igy kizsákmányolhatná a fogyasztó közönséget s rop-