Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-149
102 149. országos ülés decaember 7-én, péntähen. 1888, Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve ; ha tehát szólani senki sem kivan, a Titát bezárom. Az előadó ur sem kívánván szólani, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a szőnyegen lévő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem tehát azon képviselő urakat, a kik azt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a törvényjavaslatot elfogadja. Következik a részletes tárgyalás; még pedig először a czím. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a törvényjavaslatnak czímét, 1—5. szakaszait, melyek észrevétel nékül elfogadtattak). Elnök: Eszerint a törvényjavaslat részleteiben is elfogadva lévén, végmegszavazás végett a következő ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend : A pénzügyi bizottságnak 232. számú jelentése, „a Magyarország s Horvát-Slavon-Dalmátországok között az 1880. évi LIV. törvényezikk értelmében létrejött pénzügyi egyezmény hatályának újabb meghosszabbításáról" szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, méltóztatik a jelentést felolvasottnak tekinteni és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó az előadó urat illeti. Hegedüs Sándor előadó: T. képviselőház! Az 1880: LIV. t.-cz.-ben kötött kiegyezés Horvát-Slavon-Dalmátországokkal az lb87. év végén már lejárt ugy, hogy a törvényhozás már tavaly az 1887. XLIII t.-czikkben kénytelen volt azt egy évre meghosszabbítani azon czélból, hogy ez idő alatt a kiegyezés véglegesen megállapittassék. Azonban ez mindez ideig nem jött létre, még pedig a horvát-slavon országgyűlés által kiküldött regnieolaris bizottság tanulmányozásának elhúzódása folytán. Ennek következtében a jelenleg érvényben levő törvénynek egy újabb meghoszszabbításáról kell intézkedni és a kormány e törvényjavaslatban arra kéri a törvényhozást, hogy méltóztassék ezt a kiegyezést még egy esztendőre ideiglenesen meghosszabbítani, mert reménye van, hogy a regnieolaris deputatio és ennek jelentése alapján a törvényhozás is ez év alatt a kiegyezést végleg fogja megállapíthatni. Kérem a törvényjavaslatot, mely a helyzetet semmi irányban sem változtatja, általánosságban • a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kíván, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az általánosságban elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás, először a czím. Nagy István jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, a$ 1. és 2. §-t, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak). Elnök: E szerint a törvényjavaslat részleteiben is elfogadva levén, harmadszori felolvasása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik napirend szerint az állami italmérési jövedékről szóló 202. számú törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, jelesül pedig a . lapon a 17. §. tárgyalásának folytatása. Következik: Wittmann János. Wittmann János: T. ház! Engedje meg a t. ház, hogy a törvényjavaslat ezen szakaszánál becses türelmét igénybe vegyem s e szakaszra vonatkozólag nézeteimét röviden előadjam. (Halljuk! Halljuk! baloldalon.) E felszólalásra késztet az, mert ezen szakasz tartalmazza nézetem szerint lényeges és fontosabb részét ezen törvényjavaslatnak, a mennyiben ez határozza meg azt, a mit a t. kormány tulajdonképen ezen törvényjavaslatnak elfogadásával, illetőleg a regale-megváltásnál elérni akart és ez az adó. Midőn én ezen törvényjavaslatot, tekintettel az ország súlyos pénzügyi helyzetére, általánosságban a részletes tárgyalás alapján elfogadtam, akkor most a részleteknél, midőn az adó kivetéséről van szó s midőn ennek hiányos és méltánytalan voltát látom, kötelességemnek tartom felszólalni s egy módosítványt benyújtani. Már a múlt ülésszak alatt, t. képviselőház, midőn szerencsém volt e házban egy kérvény mellett felszólalni, kiemeltem azt, hogy nálunk Magyarországon a több vagyonnal biró, adózás tekintetében mennyivel előnyösebb helyzetben van s hogy ennek ellenében mennyivel jobban van sújtva a szegényebb osztály s hogy általában véve az adók mily helytelenül, sőt igazságtalanul vannak kivetve.Iparkodtam akkori beszédemben illustrálni t. ház, a közterheknek a szegények és gazdagok között való aránytalan megoszlását s most újabb bizonyítékokat szolgáltat erre az előttünk fekvő törvényjavaslat 17-ik szakaszának első pontja, mely általában a borra nézve a zárt városokba 2 frtnyi, a nyilt helyeken pedig 3 frtnyi adótételt állapít meg. Kérdem a t. házat, hogy van-e abban igazság s lehet-e azt méltányosnak nevezni, ha a silány hektoliter bornak, melynek egész értéke legfeljebb 6 frt, elvesszük úgyszólván a fele értékét, mig a jobb minőségű bornak, melynek értéke, legalább is 15—20 frt, sőt ennél is nagyobb összeg között váltakozik, alig egy 8— V 10 részét vesszük el? (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én tudom t. képviselőház, hogy úgy at. kormány, mint a 2l-es bizottság a 17 szakasz első pontját nem tartotta lényegesnek. De én agyakorlati életből merített tapasztalásból mondhatom, hogy
