Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-163

360 lm- •rwágo* tléi JMSir lí-fa, MÜWrtokSs. 1M». majd visszaadják kamatostól. (Helyeslés a jobboldalon. Élénk felkiáltások a bal- és a szélső baloldalon: Mi van ebben megróni való? Ez nem imparlamentaris!) Thaly Kálmán: Ez nem sértés! Jókainak is mondják! Ezt megtiszteltetésnek veheti! Elnök: Tessék magának tartani észrevételeit. Én megtettem megjegyzésemet kötelességemhez képest. (Helyeslés jobbfelöl.) Meggyőződésem szerint megmondtam, hogy kerüljék a képviselő urak az ilyen megjegyzéseket, mert visszaadják kamatostól. (Helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon ) Fenyvessy Ferencz; Szövetségről szóltam, t. ház. Senki e házban, de senki e hazában nem volt ellensége e szövetségnek. És mindenki ugy értelmezte azt, hogy mind a két fél kifejti a maga speciális egyéni erejét saját érdekében is, kifejti, kifejleszti hatalmát, saját hadi erejét, de egyenlő bizalommal, egyenlő fensőséggel meg tudja értetni a másik féllel is, hogy: igenis, én magasabb érdek szempontjából reád szorulok, de ugy és akképen szorulsz te is reám. A szövetséget igy értelmezték nagy alkotói és nem hitték, hogy e szövetségből az a szégyenteljes szerep lesz, melybe ma jutott monarchiánk, szemben a német birodalommal. Hiszen, t. ház, valóságos majmolási düh lepte el monarchiánk intéző köreit, majmolási düh, melynek az lett a következése, hogy az egykori büszke szövetséges társ, az osztrák-magyar monarchia, szerény, alázatos majmoló szomszéddá vált. (Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Ezen kicsinyes szerepnek, ezen államiságunkra és monarchiánkra nézve bizonyos mértékben sértő szerepnek az lett az eredménye, t. ház, hogy midőn Felséges urunk és királyunk nem régen igazi férfiúi önmegtagadással, a multakat mm nézve, sőt elfeledve, igazi állambölcaeséggel poharát a hadi erényektől tündöklő német hadseregre emelte, akkor viszonzásul a szövetségestárstól egy halvány, majdnem udvariatlan választ kapott. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) E kicsinyes szerepnek volt eredménye, hogy igenis a szövetséges társ ma már tangálja az ország belügyi politikáját is; és azon ország ministere, ki a parlamentben össze-vissza meri szidni nyíltan a németek ellenségét: a francziákat, az fekete sasrendet kap, de nem kap sasrendet, de ellenkezőleg tüntető mellőztetésben részesül azon ministerelnök, a ki saját országában merészel más politikát csinálni, mint a minő a németeknek tetszik. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Itt a házban Bausznern Gruido t. képviselő ur nyíltan neki ment az osztrák kormánynak — nem azért, mert talán nem helyeselné az osztrák részről követett rossz politikát, hanem mert Taafle gróf oly politikát követ, mely szerinte a német birodalomnak nincsen ínyére. (Iga* í ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen kicsinyes szerepnek az lett a következménye, hogy például, ha akad egy magyarországi újság, a „Pester Lloyd", mely néha bizonyos önálló véleményt mer mondani, akkor valamennyi hivatalos és félhivatalos német lap összeröffen és a szövetség felbontásárai fenyegeti a monarchiát és ugy bánik velünk, mint az alkalmatlankodni szokott koldussal szokás. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) T. ház! Én az idén magam tapasztaltam, hogy Németország egységének nagy hirdetői a monarchiát egyszerűen a német birodalom vazallusának akarják hirdetni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfélöl.) Pedig, t. ház, 200 évnél tovább volt Austria vezérszerepre hivatva és vezérlője a mai német birodalomnak; 10 fejedelmi sarj volt a Habsburg-házból, ki fején viselte a német koronát és most mivé lett az az egykori büszke jelmondat, melyet III., illetőleg IV. Frigyes császár választott magának, hogy. „Austriae est imperare orbi universo!" „Austria van hivatva az egész világon uralkodni!" Igen helyesnek tartom e szövetség jellegét, lényegét és hasisait, de legyen e szövetség szövetség és nem alárendeltség, nehogy ugy járjunk, mint Austria nem egyszer járt Poroszországgal szemben. Mikor Austria elvesztette 700 négyszögmértföldnyi területét és le kellett mondania 1.400,000 emberéről Poroszország számára és Nagy-Sziléziából csak a tescheni herczegséget, a kis Troppaut és Jägerdorfot kapta vissza: II. József császár igen találóan jegyezte meg, hogy: „ugy látni, Poroszország mindig a kertet kapja s nekünk csak a kerítés jut." Ezt, t. ház, kötelességemnek tartottam elmondani. És épen azért, mert igy érzem és mert e szövetségre nagy súlyt helyezek és helyezünk mindannyian, mert óhajtottam és óhajtom mindig, hogy a német birodalom is e szövetség értékét, becsét magára nézve drágának tartsa, nem haboztam és nem habozom ma sem, mindazt megadni a hadseregnek és megadni vele együtt, a mi a pragmatica sanctióból következik, megadni a közös védelemnek, a mi neki feltétlenül szükséges. Én, t. ház, alkotmányos szempontokból kiindulva, a közös hadsereget ma egy alkotmányos intézménynek tartom, olyannak, mint akármely más alkotmányos intézményt. (Helyeslés balfelől.) Tartom alkotmányos intézkedésnek, mely egyenesen törvényeinkben gyökerezik, melynek tagjai ha nem esküsznek is meg az alkotmányra — kár hogy nem teszik — de megesküszik helyettök maga a király, a kinek parancsszava nélkül egyetlen egy katona sem foghat vagy teheti le a fegy^ vert. Alkotmányos intézménynek ismerem el és tar-