Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-163

360 lm- •rwágo* tléi JMSir lí-fa, MÜWrtokSs. 1M». majd visszaadják kamatostól. (Helyeslés a jobbolda­lon. Élénk felkiáltások a bal- és a szélső baloldalon: Mi van ebben megróni való? Ez nem imparlamen­taris!) Thaly Kálmán: Ez nem sértés! Jókainak is mondják! Ezt megtiszteltetésnek veheti! Elnök: Tessék magának tartani észrevéte­leit. Én megtettem megjegyzésemet kötelességem­hez képest. (Helyeslés jobbfelöl.) Meggyőződésem szerint megmondtam, hogy kerüljék a képviselő urak az ilyen megjegyzéseket, mert visszaadják kamatostól. (Helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon ) Fenyvessy Ferencz; Szövetségről szóltam, t. ház. Senki e házban, de senki e hazában nem volt ellensége e szövetségnek. És mindenki ugy értelmezte azt, hogy mind a két fél kifejti a maga speciális egyéni erejét saját érdekében is, kifejti, kifejleszti hatalmát, saját hadi erejét, de egyenlő bizalommal, egyenlő fensőséggel meg tudja értetni a másik féllel is, hogy: igenis, én magasabb ér­dek szempontjából reád szorulok, de ugy és akké­pen szorulsz te is reám. A szövetséget igy értelmezték nagy alkotói és nem hitték, hogy e szövetségből az a szégyen­teljes szerep lesz, melybe ma jutott monarchiánk, szemben a német birodalommal. Hiszen, t. ház, valóságos majmolási düh lepte el monarchiánk intéző köreit, majmolási düh, melynek az lett a következése, hogy az egykori büszke szövetséges társ, az osztrák-magyar monarchia, szerény, alá­zatos majmoló szomszéddá vált. (Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Ezen kicsi­nyes szerepnek, ezen államiságunkra és mon­archiánkra nézve bizonyos mértékben sértő sze­repnek az lett az eredménye, t. ház, hogy midőn Felséges urunk és királyunk nem régen igazi férfiúi önmegtagadással, a multakat mm nézve, sőt elfeledve, igazi állambölcaeséggel poharát a hadi erényektől tündöklő német hadseregre emelte, akkor viszonzásul a szövetségestárstól egy hal­vány, majdnem udvariatlan választ kapott. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) E kicsinyes szerepnek volt eredménye, hogy igenis a szövetséges társ ma már tangálja az or­szág belügyi politikáját is; és azon ország minis­tere, ki a parlamentben össze-vissza meri szidni nyíltan a németek ellenségét: a francziákat, az fekete sasrendet kap, de nem kap sasrendet, de ellenkezőleg tüntető mellőztetésben részesül azon ministerelnök, a ki saját országában merészel más politikát csinálni, mint a minő a németeknek tetszik. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Itt a házban Bausznern Gruido t. kép­viselő ur nyíltan neki ment az osztrák kormány­nak — nem azért, mert talán nem helyeselné az osztrák részről követett rossz politikát, hanem mert Taafle gróf oly politikát követ, mely sze­rinte a német birodalomnak nincsen ínyére. (Iga* í ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen kicsinyes szerepnek az lett a követ­kezménye, hogy például, ha akad egy magyar­országi újság, a „Pester Lloyd", mely néha bizonyos önálló véleményt mer mondani, akkor valamennyi hivatalos és félhivatalos német lap összeröffen és a szövetség felbontásárai fenye­geti a monarchiát és ugy bánik velünk, mint az alkalmatlankodni szokott koldussal szokás. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) T. ház! Én az idén magam tapasztaltam, hogy Németország egységének nagy hirdetői a monarchiát egyszerűen a német birodalom vazal­lusának akarják hirdetni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfélöl.) Pedig, t. ház, 200 évnél tovább volt Austria vezérsze­repre hivatva és vezérlője a mai német biroda­lomnak; 10 fejedelmi sarj volt a Habsburg-házból, ki fején viselte a német koronát és most mivé lett az az egykori büszke jelmondat, melyet III., illetőleg IV. Frigyes császár választott magának, hogy. „Austriae est imperare orbi universo!" „Aus­tria van hivatva az egész világon uralkodni!" Igen helyesnek tartom e szövetség jellegét, lényegét és hasisait, de legyen e szövetség szö­vetség és nem alárendeltség, nehogy ugy jár­junk, mint Austria nem egyszer járt Poroszország­gal szemben. Mikor Austria elvesztette 700 négyszögmért­földnyi területét és le kellett mondania 1.400,000 emberéről Poroszország számára és Nagy-Szilé­ziából csak a tescheni herczegséget, a kis Trop­paut és Jägerdorfot kapta vissza: II. József császár igen találóan jegyezte meg, hogy: „ugy látni, Poroszország mindig a kertet kapja s ne­künk csak a kerítés jut." Ezt, t. ház, kötelességemnek tartottam el­mondani. És épen azért, mert igy érzem és mert e szövetségre nagy súlyt helyezek és helyezünk mindannyian, mert óhajtottam és óhajtom mindig, hogy a német birodalom is e szövetség értékét, becsét magára nézve drágának tartsa, nem haboz­tam és nem habozom ma sem, mindazt megadni a hadseregnek és megadni vele együtt, a mi a pragmatica sanctióból következik, megadni a kö­zös védelemnek, a mi neki feltétlenül szükséges. Én, t. ház, alkotmányos szempontokból ki­indulva, a közös hadsereget ma egy alkotmányos intézménynek tartom, olyannak, mint akármely más alkotmányos intézményt. (Helyeslés balfelől.) Tartom alkotmányos intézkedésnek, mely egye­nesen törvényeinkben gyökerezik, melynek tagjai ha nem esküsznek is meg az alkotmányra — kár hogy nem teszik — de megesküszik helyettök maga a király, a kinek parancsszava nélkül egyet­len egy katona sem foghat vagy teheti le a fegy^ vert. Alkotmányos intézménynek ismerem el és tar-

Next

/
Thumbnails
Contents