Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-132
132. országos ülés november 17-én, szombaton. 1888. 93 a törvényjavaslat czéljait, a törvényjavaslat általános intézkedéseit nem ellenezhetvén, azokból nem is meríthetek okot arra, hogy a törvényjavas latokat ne fogadjam el a részletes tárgyalás alapjául. Volna egy másik ok is: ha oly természetű hibákat találnék az általam különben helyeselt elvek keresztülvitelének módjában, melyeket a részleteknél kiigazítani nem lehet. De ez a körülmény sem forog fenn. Látok ebben a törvényjavaslatban súlyos hibákat, nehéz sérelmeket a városokra nézve. (Igás! "Ugy van! a bal- és szélső haloldalon.) Ha ezek a hibák nem volnának orvosolhatók a részletes tárgyalás folyamán, nem fogadhatnám el általánosságban sem a javaslatot. Ha a részletes tárgyalás folyamán azok orvosoltatni nem fognának, a harmadszori felolvasás alkalmával kénytelen leszek az egész javaslat ellen szavazni. De a javítás a részleteknél lehetséges és meg fogjuk azt kisérteni. Szerintem a kártalanítási javaslat a városokkal szemben igazságtalan és politikátlan. A kártalanítás, mely a most tanácskozásunk tárgyát képező nagy műveletnek egyik ágát képezi, a törvényjavaslatok szerint egy és ugyanazon alapra van fektetve egyeseknél és városoknál. Pedig a jog, a mely kártalanittatik, annak közgazdasági jelentőségében egészen más magánosoknak és commnnitásoknak birtokában. Isem arról beszélek, hogy a regale jövedelme mire fordittatik egyeseknél és mire városoknál, mert ez utóvégre nem annyira döntő annak jogi természetére nézve. Hanem azt kell kiemelnem, hogy mig a magán regaletulajdonosoknál a jognak vagyoni értéke a tényleges jövedelem által mérhető, addig a városoknál a ténylegesen élvezett jövedelem nem nyújt kulcsot ezen jog vagyoni értékének és gazdasági jelentőségének megbirálására. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A magán regaletulajdonos azzal a fogyasztó val, a kinek fogyasztására ezen jog folytán ille féket vethet, itt egy idegen tényező áll szemben. 0 nem szenved az alatt, ha azt a fogyasztást, melyből hasznot húz, a lehetőség legszélsőbb határáig megadóztatja, mert a jogozott és kötelezett egymással szemben álló, különböző egyének. Ellenben a városban, a eommunitásban az a közönség, mely e jog folytán a jövedelmet húzza, miként húzza ezt ? Önmagának, mint fogyasztónak megadóztatása által. És ha az egyes regaletulajdonosnak e szerint — a generositástól eltekintve, mely egyeseknél fenforoghat, de szabályt soha sem képezhet — nincs semmi oka a regale jövedelmét ki nem használni a lehetőség legszélsőbb mértékéig, a községi közönségnek igen is van oka önmagát fogyasztói minőségben lehetőleg kímélni. (Élénk helyeslés balfelöl.) És igy az ő megadóztatása nem a lehetőség határáig, hanem csak a fennálló községi szükségletek határáig történik. (Elérik helyeslés és tetszés balfelöl.) Ez igen lényeges különbség t. ház, a két eset közt ugy, hogy ha a magán regaletulajdonossal szemben aránylag könnyű egy igazságos megváltási alapot találni, a regaletulajdonos községgel szemben egy a jogkövetelményei szerint constituálható megváltási alapot találni felette nehéz; sőt majdnem a lehetetlenséggel határos. Meg kellene becsülni tőkében nemcsak a tényleg élvezett jövedelmet, hanem azon fejlődési lehetőségeket is, melyek a közönség előtt vannak, a mi egy a lehetetlenséggel határos operatio. Tehát egészen más szempont alá esika megváltás a városoknál, mint az egyeseknél. És itt, azt hiszem, a jog szempontjainak leginkább megfelel az, a mi a célszerűség szempontjainak a lehető legteljesebb mértékben eleget tesz. Mert, t. ház, a jogtiszteletnek megvan ethikai alapján kivül a maga czélszerűségi oldala és alapja is és az a czélszerűségi alap az, hogy a létező jogokhoz társadalmi existentiák simulnak, egyesekéi s commnnitásokéi és hogy a fennálló jogviszonyok erőszakos felbontása nem csupán magán a jog eszméjén követ el sérelmet, hanem az a társadalmi és közgazdasági szervezetnek egy veszedelmes megbolygatása. (ügy van! balfelöl.) Ezen megbolygatást, ezen társadalmi és közgazdasági megszavazást kell, t. ház, kerülni és ez az egyik cynosura, melyet alkalmazni kell úgy az egyessel, mint a communitással szemben, mely mint regale-tulajdonos előttünk áll. És ha ezen szempontból mérlegelem a kártérítési törvényjavaslat intézkedéseit, úgy nem habozom kimondani, hogy a magán-regaletulajdonosokkal szemben azokat az adott viszonyok közt, az általuk élvezett jognak mai állapotához képest méltányosaknak és kielégítőknek találom. De viszont helyteleneknek és méltánytalanoknak találom azokat a községekkel és különösen a városokkal szemben. (Élénk helyeslés balfélöl.) A városokra mereven azon kulcs alkalmaztatik, a mely az egyesekre, tudniillik a tényleg élvezett jövedelemnek kulcsa, pedig volt szerencsém rámutatni és talán kimutatni, hogy ezen kulcs nem képviselheti azon értéket, melyet ezen jog a város kezébe ad. De, t. ház, még ezen kulcs sem alkalmaztatik a városokra nézve igazság és jog szerint; még az igazságnak és méltányosságnak azon mértéke sem alkalmaztatik a városokra, a mely alkalmaztatik egyesekre; mert mig egyes regale-tulajdonosoknak megengedtetett, hogy bármily körülmények 1 közt az adóalapon kiszámított jövedelemtől eltérőj leg, egyéb bizonyítékokat használhassanak tényI leges jövedelem kimutatására: ez az intézkedés a községek sorából csakis a törvényhatósági joggal ! felruházott városoknak és azoknak is tökéletlenül í adatik meg. (Ugy van! balfelöl. Felkiáltások jobb-