Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-132

88 182. országos ülés november 17-én, szombaton. 1888. közelítőleg is névértéken el tudja adni. Semmi j kétség sincs az iránt, hogy bármely legcsekélyebb külügyi bonyodalom esetén ép azon időben, midőn az állam saját papírjait már meglehetős árfolyamon értékesítette, tehát midőn azon helyzetbe, jutunk, hogy az egyesek és alapítványok maguk is értékesíthessék kötvényeiket, oly rendkívüli árcsökkenésnek lesznek kitéve épen az állami concurrentia folytán, mely a 12 millióban előáll, mely érzékeny veszteséget fogna róni minden egyes kötvénytulajdonosra, {Ugy van! szélső balfelöl.) Midőn erről is nyilatkoztam, rátérek annak indokolására is, miért nem fogadom általánosságban sem el a törvényjavaslatot, különösen a biráskodás szempontjából. En azt hiszem, hogy mindnyájan osztozunk azon felfogásban, hogy a jogállam első és legfontosabb feladatát az képezi, hogy az, a ki jogok fölött, azok megszűnte vagy kártalanítása fölött itél, pártatlan és elfogulatlan biró legyen. (Helyeslés szélső balfelöl.) Nem régiben, t. ház, megalkottatott a pénzügyi közigazgatási bíróságról szóló törvény s ép a többség kebeléből hallottunk nagyon figyelemre méltó, általunk is helyeselt felszólalásokat, a melyek lényege az volt, hogy nagyon sok adattal be van bizonyítva, hogy veszélyessé vált az államra nézve azon elv törvénybe iktatása, hogy a fél és biró egy személy lehessen. Es ime, t. ház, mit tesz a pénzügyminister ur ezen törvényjavaslatnál? Biróul állítja oda önmagát, oly jogok feletti bíráskodásnál, a melyeknél önmaga a kisajátító fél, röviden mondva a vevő. Ennél nagyobb igazságtalanságot, ennél nagyobb, igazságtalanabb és magát a jogrendet megingató intézkedést és a protectiónaktág kaput nyitó törvényhozási javaslatot eddig még, ide. ebbe a törvényhozásba benyújtani senki nem merészelt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha már most, t. ház, figyelembe veszszük azt, hogy tulaj donképen mily mértékben van ezen törvényjavaslatban lefektetve akárhány oly alapelv, mely egyenesen a hatalmi kérdésre reducálandó és ha figyelembe veszszük azon előzményeket, melyek bennünket arra tanítanak, hogy a t. pénzügyminister úrral szemben sem tehetünk kivételt azon meggyőződésünk tekintetében, hogy a t. kormánynál a kortesérdemek jutalmazása majdnem mindennapos, akkor tisztában lehetünk az iránt is, mi lesz sorsa ezen törvényjavaslatnak és azon regale-tulajdonosoknak, a kik a pénzügyminister bírói hatalma alá lesznek vetve. (Igaz ! Ugy van! a szélső haloldalon.) He, t. ház, van ezen törvényjavaslatnak egy sajátságos dispositiója, a mely természetesen a monopilium elvéből folyik és ez az, hogy ezentúl Magyarországon korcsmáros csak az lehet, a kit a t. pénzügyminister ur akar, a ki akkor veszi tőle el a jogot a mikor akarja, s annak adja, a kinek akarja. Magyarország főkoresmárosa, a pénzügyminister tehát (Általános derültség) rendelkezni fog egy kortes-hadsereggel, mely ezen, az etetés itatás által már ugy is agyon-corrumpált országban a korcsmárosok kezébe adja azon választási hatalmat, melyet az o kezükből kivenni halandónak többé nem adatott. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én azonban egy kérdést szeretnék intézni a pénzügyminister úrhoz az iránt, hogy vájjon a 2—3 frtos italmérési adó egyenes, vagy közvetett adónak fog-e tekintetni? Mert ha ez fogyasztási adó, akkor tudom, hogy közvetett, de ha ez italmérési adó: miután ez iránt a törvényjavaslatban nincs dispositiö, könnyen megeshetik az — és ezt tartom ezen törvényjavaslat veszélyes pontjának — hogy valamennyi korcsmáros, a kiknek czéhbeli atyamesterük a pénzügyminister ur, virilistája lesz a községeknek s megyéknek is, a minek következtében oly elem kezébe jutna a közigazgatás vezetése, a melynek kezében én azt nem jó helyen lévőnek látnám. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, rátérek felszólalásom tulajdonképeni tárgyára. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Én ezen törvényjavaslatot s ennek előmunkálatait annyira hézagosaknak látom, hogy nem is tudom elképzelni, hogy a képviselőház, e javaslatot már csak magának az általános vitának alapjául is elfogadhassa. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) Első sorban kiemelendőnek tartom, hogy itt például a váltsági összeg tekintetében van egy kimutatás, melyből kitűnik, hogy az adófelügyelők által beszerzett adatok szerint körülbelül 202 millió forintot fog tenni a váltságtőke az adó alapján való kiszámítással, miután azonban járadék és tőkekamatadó czímén a létező jogok nem vehetők számításba, ezen czímen körülbelül egy-két millió forinttal lehet több a váltságtőke, hogy aztán öt-hat millióval lesz több ez, a pénzügyminister ur szerint mellékes dolog ; a törvényhozó testület, mely hivatva van határozni ezen életbevágó kérdés felett, első sorban nincs tájékozva még az iránt sem, hogy tulaj donképen mennyi lesz ezen váltságtőke; de nincs tájékozva azon nem kevésbé fontos s a közvéleményt eléggé felkorbácsoló kérdés tekintetében sem — bár a törvényjavaslat ez iránt tartalmaz dispositiókat — mi fog történni az épületekkel ? Ezeknek sem értéke, sem különös jövedelmezősége egyáltalában nincs a váltság alapjául véve. E tekintetben a t. ház, teljesen és merőben tájékozatlan. Hasonló helyzetben vagyunk a kezelési költségekkel is. Hogy mennyi ezen regálé-kezelési költség? Hisz tudjuk a gyakorlatból, hogy egyes helyeken lehet 157°, másik helyen pedig ismét 2°/<>. Már