Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-130

ISO. országos ttlés november 18-án, kedden. 1888. 69 tési kölcsön szándékoltatik felvétetni. Sőt ellenkezőleg egészséges pénzügyi politikának csak azt tartom, hogy ha az állam gondoskodik, hogy adósságait időjártával tör]essze is, ő tehát ezt nem kárhoztatta, hanem csak azt constatáita, hogy a tőketörlesztés kiterjesztése által éretik el az, hogy az újabban felveendő azon kölcsönöktől, melyeket a létező törvények alapján tőketörlesztésre fölvett, ez által szabadulunk. Ez tehát csak constatálása volt a ténynek s ebben semmi kárhoztatás nincs. A t. előadó ur nzt mondotta továbbá, hogy én beszédét és indokolását, főképen pedig annak azon részét, a melyben ő constatálja, hogy a tőketörlesztésekre felveendő kölcsönöktől való szabadulás folytán az állam kamatterhe növekedni nem fog, sőt a kamatteher növekedése meg fog szűnni, félreértettem. A t. előadó ur jelentésében egyebek közt a következők foglaltatnak : „Minthogy pedig a tervezett conversio minimális eredménye ezt a kibocsátást és igy a kamatnövekedést is megszünteti" egyebek között ezen szempontból is ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. Ezzel szemben, t. ház, én egy más dolgot állítottam fel. Azt tudniillik, hogy a mennyiben meg is engedem, hogy a kamat növekedés megszűnik az által, hogy ha törleez tésre újabb kölcsönöket fel nem veszünk, viszont a jelenlegi törlesztési mód és rendszer mellett a kamat csökken. Most az államadósságainak törlesztésére ezen czímletek után az állam évenkint bizonyos összeget fizet. Ezt fel kell bontani alkatrészeire s akkor azt fogjuk látni, hogy annak egyik része a kamat-, másik része pedig a tőketörlesztés és hogy a mily mértékben halad a tőke törlesztése, azon mértékben csökken a kamat is. E csökkenés áll tehát szemben a tervezett új állapottal. A különbség a kettő között csak az, hogy az iijonan kibocsátott czímletek után cumis-veszteséget szenvedünk és ez képezi az egyedüli veszteséget. A mi már magát a kérdés lényegét és főkép az államtitkár ur fontos nyilatkozatát, tudniillik azt illeti, hogy vájjon ezen conversio keresztülviteléből az államra minő valóságos kamatmegtakarítás származik : erre nézve én egy számítást tettem s azt tegnap a t. képviselőház elé terjesztettem. Ezen számításomban igyekeztem ugy eljárni, hogy a conversio keresztülvitelét ezen szempontból az államra nézve minél kedvezőbbé tegyem, tehát számításomban a törvényjavaslat javára a kedvezőbb esélyből indultam ki. Most a t. államtitkár ur nyilatkozata bizonyos következtetésre enged, midőn azt mondja, hogy a kamatmegtakarítás tekintetében az általam kifejezett összegben anynyira tévedtem, hogy azon esetben, ha az új czímletek 4%-osak lesznek, azon esetben az általam kijelölt kamatmegtakarítás összege, melyet én 150,000 forintban constatáltam, tizannyi, tehát 1.500,000 forint lesz. Megengedem s magam is tudok ily számítást felállítani, meg is próbáltam ezt, de ennek két következménye van. Az egyik az új czímletek alacsony cursusa, a másik pedig ennek következménye, tudniillik az új tőke nagymérvű megszaporítása. A mennyiben most hirtelenéber, alkalmam volt egy hozzávetőleges számítást tenni, e szerint a dolog ugy áll, hogy ha az állam jelenlegi kamat-terhén (Halljuk! Halljuk!) 1.500,000 forintnyi könnyebbedést fogunk élvezni a conversio keresztülvitele folytán, az új tőketeher minden categoriáit papírra átszámítva 594 millióra fog emelkedni, mert ha ennek évenkinti 4% kamatját veszem, körülbelül kijön, hogy ez esetben a jelenlegi kamat-teherrel szemben, mely 25.277,000 forintot tesz, 1.500,000 frt kamatmegtakarítás lesz. De ez esetben a tőke szaporodása, nem miként én tegnap mondottam, az arany categóriáknál 44 millió, a többi két más categoriánál, ha a kamat 4% lesz, 67 millió és igy összesen 111 millió, hanem sokkal nagyobb lesz. Ha a cursus-alacsonysága nem baj, ha továbbá a tőke szaporodása nem baj, akkor tudok én még ennél is kedvezőbb számítást felállítani, csakhogy ennek árát tőkében igen drágán fogjuk megfizetni. Ha tehát a t, államtitkár urnak általam jelzett beszéde, | az általam most említett számtételekre alkalmazI tátik, akkor megengedem s nem vonom kétségbe, í hogy a kamatmegtakarításnak összege el fog I éretni, de oly áron, a mely, mint mondám, sokkal | rosszabb mint azon számítás, melyet én megtenni ' bátor voltam. T. ház ! En e törvényi avaslattal annál kevésbé i kívánok tovább foglalkozni, mert hiányzik miní den lehető támpont arra, hogy a törvényjavaslat S érdemét és értékét alaposan megbírálhassuk. Első | beszédemben is e kérdést csak azért vetettem fel I számítás alakjában, mert alkalmat kívántam szol| gáltatni arra, hogy tájékozást nyerhessünk az j iránt, hogy e conversio következtében az államra j miféle előnyök hárulnak, azon hátrányokkal szemben, melyeket felemlíteni bátor voltam. Én a kérdést most minden tekintetben a jövőre bízom és aligha fogok csalódni abban, hogy vagy nem fog az az eset bekövetkezni, melyet az államtitkár ur a valós matmegtakarításra nézve előadott, vagy pedig be fog következni az, hogy ezen kamatmegtakarítás nagyobb összegre, vagy talán annyira sem fog rúgni, mint a mennyit én a t. ház előtt jelezni bátor voltam. Miután pedig én egy conversio lényegét és természetét ebben keresem és ebben akarom találni: a törvényjavaslatot újabban sem ajánlhatom elfogadásra és kérem a t. házat, hogy határozati javaslatomat elfogadni méltóztassék. (Helyeslés lalfelöl.) Elnök: Még Helfy Ignácz képviselő urat illet a zárszó.