Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-130

180. orsságos ülés iioteniber 13-án, kedden. 1888. 59 versiók mind tőkeszaporodäs nélkül vitettek keresztül és az ezen század első felében keresztül vitt angol eonversíók közt egy van, az 1822-iki, — az 1884 ikinek, megvallom, az adatai nincsenek kezeim közt — a mely igen tetemes tőkeszaporulattal van összekötve, tudniillik 7 millió és egynehány százezer font tőkeszaporulattal. Igen, t. képviselőház, ugy van. De e 7 millió és néhány százezer font tőkeszaporulattal szemben állott ugyanannál a conversiónál 1 millió 197 ezer font sterling évenkénti kamatmegtakarítás; tehát látszik, hogy az arány azon tőkeszaporodás közt, melybe az illető állani belenyugodott és azon kamatmagtakarítás közt, melyet ezen az irton elért, oly óriási, hogy, ha veszszük, hogy a tőkeveszteség egyszer s mindenkorrai, a kamatszaporulat pedig egy évenkénti számot képvisel, valóban lehetett azon tőkeszaporodással ilyen aránytalan, óriási előny mellett megbarátkozni. (Iga?; Ugy van ! a bal- és szélső haloldalon.) De, t. képviselőház, mit látunk itten ? Itten elfogadunk egy nagy tőkeszaporulatot úgyszólván minden kamatmegtakarítás nélkül és ez, t. képviselőház, példátlan eset az európai államok pénzügyi műveleteinek sorozatában. É« még egy ! Azok a külföldi conversiók, a melyeknél tőkeszaporulat elfogadtatott, rente-conversiók voltak; és ámbár én a renténél sem fogadhatom el azt az álláspontot egészen helyesnek, hogy mivel azt az állam nem kénytelen visgzafizetni, ennek folytán derűre borúra szaporíthatjuk a tőkét és ámbár én az első magyar rente-conversiót is, daczára annak, hogy akkor megszavaztam, de azóta ezekkel a kérdésekkel behatóbban foglalkozván, ma egy elhibázott rendszabálynak kell mondanom, mert aránytalan volt a tőkeszaporulattal szemben, a mely eléretett — tehát ámbár a. rentéknél sem fogadhatnék el nagy tőkeszaporulatot, csekély vagy eltűnő kamatnyereséggel szemben, kétszeresen kell hogy súlyosnak tekintsem a tőkeszaporulatot akkor, mikor törlesztési adósságot csinálunk, a melynek tőkevisszafizetése ki van kötye és nem az állam tetszésétől függ, hanem szerződésszeruleg meg van szabva. Az idegen példákra tehát, t. képviselőház, e tekintetben hivatkozni nem lehet és ezen rendszabály egy igen nagy hátrányának kell elfogadnunk a nagy tőkeszaporodást. (Ugy van! halfelöl.) Ez az első nagy hátrány. A második hátrány ennél még jelentőség teljesebb. Mi ezen művelet megkötésével a legközelebbi 12 esztendőre lemondunk arról a lehetőségről, hogy valóságos conversiót s ezen az utón valóságos kamatmegtakarítást eszközöljünk. (Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Ez egy igen nagy horderejű és igen megfontolandó dolog. A magyar állam ma, népének oly óriási erőfeszítései után, melyeket pénzügyi rendezkedésének és hitele megszilárdításának czéljából tesz, még mindig nem élvezi azt a kamatlábat, mely őt, mint európai államot és meggyőződésem szerint kétségtelen fizetési képességénél fogva megilleti. Hát, t. uraim, oly kevés bizalmuk van önöknek saját pénzügyi politikájuk iránt? nem tételezik fel, hogy annak 10 éven át való consequens folytatása által a magyar állam hitele annyira megszilárdul, hogy a kamatmegtakarítás, melyre neki, Isten és ember előtt igénye van, az európai pénzpiacz által el is ismertessék és végrehajtható is legyen? (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon) Én azt hiszem, hogy bár a segélyforrások igénybevételének egymásutánjában és combinatiójában előfordulhatnak oly hibák, melyek az egész mű sikerét compromittálják: maga az az óriási erőfeszítés, melyet a magyar nemzet tesz, mihelyt annak gyümölcsei kissé világosabban fognak a világ előtt állani, mint ma, midőn azok még kétesek, midőn azok még legfeljebb a bimbó stádiumában vannak; azt hiszem, a magyar állam rövidebb idő alatt, mint a javaslatban eontemplálva van, elérheti és helyes pénzügyi politika mellett okvetetlenül kell hogy elérje azt a bizalmat, mely adóssági czímleteinek valóságos kamat-megtakarítással egybekötött, tehát e névre egyedül méltó con versióját lehetővé teszi. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) És ha vannak a mi állami ] czímleteink kedvező árfolyamának és igy az euró• pai kamatláb élvezésének egyéb akadályai is — melyekre itt nem akarok kiterjeszkedni, — ezeket az egyéb akadályokat elhárítani lehet és meggyőződésem szerint kell is, mielőtt egy oly operatíóhoz hozzá fogunk, mely ha ezen előzmények nélkül történik, épen azért, mert a kellő tárgyi hasist nélkülözi, valóban sikeres és áldásos az államra nem lehet. (Helyeslés bálfelöl.) T. ház! Én azt magában véve, hogy 12 évre lemondunk olyasvalamiről, a mit egy oly súlyosan terhelt nemzettel szemben, mint a mienk, megtenni okvetlenül kötelessége minden kormánynak, tudniillik, hogy tartozásainak kamatterhén javítson, mondom, azon körülményt magában, hogy erről lemondunk, egy oly hibás és végzetteljes lépésnek tartom, hogy ezen egy indok miatt sem volnék képes a törvényjavaslathoz és a tervezett rendszabályokhoz hozzájárulni. Van azután, t. ház, egy harmadik és szintén nagyon komoly szempont, mely aggodalmakkal tölt el a jelenleg czélba vett intézkedés eredménye iránt és ez a hosszú időtartam, a melyre annak keresztülvitele contempláltatik. (ügy van !balfelől.) T. ház! Egy új műveletről van szó, a mely nem a magyar állam adóssági czímletek constatált és elismert emelkedő bonitására, hanem a pénzpiacz helyzetének kedvezőségére van u

alapítva, I e

gy oly műveletről, melynek kellő tárgyi alapja 8*