Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-130

60 180. országos Hles noiemler 13-ATI, kedden, 1888. nincs, mely a körülmények kedvezőségéből meríti minden reményét arra, hogy sikerülni fog. Ezen müvelet tovább fog vitetni azon pénzhatalmak által, melyek annak kezdeményezésére vállalkoz­nak, ha a pénzpiacz körülményei erre nézve állan­dóan kedvezők lesznek. Abban a pillanatban, a melyben ezek megszűntek kedvezően állani, el fog ejtetni a művelet. S ez nagyon természetes, mert ezek a pénzhatalmak semmi obligót az állammal szemben nem vállaltak, az ő tekintélyük az által, hogy egy oly mű megakad, melynek keresztülvite­lére obligót nem vállaltak, vagy épen nem vagy csak igen kevéssé szenved. De a ki egy irtóztató csapást szenved el és a ki súlyosan compromit­tálva van, ha ezen megkezdett művelet megakad és keresztül nem vihető, az a magyar államnak pénzügyi tekintélye, hitele. (Élénk helyeslés balfelöl.) Itt is mondhatom, t. ház, hogy hazánkon kivül nincs példa, hogy egy conversio keresztülvitelére ily hosszú idő tűzetett volna ki. Egyet tudok, a múlt századbeli, gondolom, az 1749-iki angol con­versio, melynél az angol állam egy némileg hasonló nyaktörő vállalkozásba bocsátkozott, a mennyiben kimondta, hogy öt év múlva 3V* 0 /o-kal fogja kiváltani az akkori 4°/o-o<* ezímleteket; a körülményeket nem említem. Ez az operatio akkor történetesen sikerült, de ez nem ok arra, hogy azt utánozzuk, mert az elméletnek és gyakorlatnak emberei abban egyet fognak érteni, hogy roppant veszélyes dolog az ily természetű operatióí hosszú időre elnyújtani. Aggasztó gondolat, hogy két éven át annak sikere és az ahhoz kötött magyar állanod hitel feje felett, minden egyes börse-áramlatnak damoclesi kardja függ különösen ma, midőn egy vasúti szerencsétlenség, vagy egy hadtestnek a határra mozgósítása a pénzpiaezon eddig nem sej­tett hullámzásokat idézhet elő. (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) Én ezek alapján tisztában vagyok magammal a javaslatnak értéke iránt. A mit a javaslattal el lehet érni, ez egy ez állami hitelre nézve üdvös eredmény, tudniillik az évenkinti rente-kibocsátás­nak rögtöni megszüntetése. Az ár, melyet érte fizetünk, három oly nagy bajnak elvállalása, me­lyeknek első ketteje, a megnagyobbodott tőke­mennyiség s a valóságos conversióról való lemon­dása, igazi kár, harmadika pedig a bizonytalanság­nak két évig fentartása, igen nagy veszély a ma­gyar állam hitelére. Ha a bilancot megvonom, azt találom, hogy az, a mit a magyar államhitel ezen művelet keresztülvitele által nyer, nem áll arány­ban azon kárral, a melyet szén ved és azon veszély­lyel, a melynek kitéve van. (Igaz! Ugy van ! ä bal­és széhö baloldalon.) Mellesleg mondom, a t. ministerelnök ur teg­nap igen könnyedén utasította vissza azokat az ellenvetéseket, melyek az idegen államok példájára hivatkozással tétettek. A t. ministerelnök ur azt mondta, hogy ő nem azt kérdezi, vájjon angol, franczia, olasz vagy a német mintának felel-e meg a conversio, hanem csak azt nézi, hogy Magyar­ország pénzügyi és közgazdasági körülményeinek megfelel-e, azoknak szempontjából hasznos-e. Ez az általános álláspont kifogástalanul helyes ; ez áll a törvényhozási működésnek minden ágára nézve ; ugy az administrativ. mint az igazságügyi, mint a közgazdasági és pénzügyi kérdésekben idegen államok intézkedéseinek egyszerű majmo­lása czélhoz nem vezet, hanem számolni kell az országnak különleges viszonyaival, közgazda­sági és pénzügyi kérdéseknél talán még sokkal inkább, mint a politikai kérdések bármely ágánál. De azon vonások mellett, melyek nemzetről nem­zetre eltérők és különbözők, melyek időnkint vál­tozó jelleggel bírnak és változó követelményekkel lépnek fel, ezek mellett van a dolognak egy állandó alaptermészete, van különösen pénzügyi téren bizonyos transactiok természetéhez kötött követel­mények bizonyos sorozata, melyeket figyelmen kivül hagyni sehol, semmi körülmények közt nem szabad, ha csak azt nem akarjuk, hogy az ese­ményeknek kérlelhetetlen logicája keservesen megtorolja a figyelmen kivül hagyást. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) És én a pénzügyi műveleteknek ezen általá­nos alaptörvényeit látom a javaslat nem egy intéz­kedési; által megtámadva. Mert a pénzügyi és conversionalis műveleteknek egyik alaptör­vénye az, hogy aránylag legalább igen nagy kamat megtakarítás nélkül nagy tőketöbbletet elvállalni nem óvatos, helytelen dolog ; alaptörvény az, hogy az állam pénzügyei tekintetében az állam adózó polgárainak fenn kell tartani azt a 'ehetőséget, hogy a beálló kedvező viszonyokat a kamatláb valóságos leszállítására felhasználhassák; (Helyes­lés balfelöl.) alaptörvény, mely a dolgok természe­téből foly, az, hogy ily műveletet hosszú időn át függőben tartani mindenkor veszélyes azok sike­rére s igy az állam hitelére. Ez nem angol, nem franczia, nem olasz minta, hanem magának a transactiouak természetéből foly, (Igazi Ugy van! a baloldalon) s idegen államok példájára csak annyiban hivatkozunk, a mennyiben a jól gazdál­kodó s helyesen vezetett államok állandó praxisá­ban ezek az állandó törvények kifejezést nyernek. (Élénk helyeslés balfelol.) És még egy megjegyzést óhajtok tenni a ministerelnök ur által felállított egy tételre, a mely­lyel Horánszky Nándor barátomat akarta czáfolni. (Halljuk!) Azt mondotta t. barátomnak, hogy egy­felől az állam rendes bevételeitől akarjuk ezen baj megszüntetésére szükséges eszközöket levonni, másrészről azonban mindazt megtagadjuk, a mi az állam bevételeinek emelésére szükséges. Hát t. ház, hogyan lehet a történtek után ekképen beszélni? Hisz az igaz, hogy mi mindig a leg-

Next

/
Thumbnails
Contents