Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-129

129. országos ülés november 13-én, hétfőn, 1888, 89 midőn jogos és indokolt reményünk van, hogy államháztartásunk hiánya némi kedvező körülmé­nyek közt talán már jövő évben, de minden való­színűség szerint 1890-ben, mindig rendes körül­ményeket feltételezve és nem óriási válságokat, el lesz enyésztethető ; akkor tehát, midőn e hiány fedezése czéljábó! nem keílend majd megkeresnünk a pénzpiaczot: akkor kétszeres fontossággal bir az, hogy államadósságaink törlesztése miatt se kelljen a világpiaczhoz fordulni és ez esetben az árfolya­mok folytonos emelkedése lesz az eredmény, vala­mint lehetségessé fog válni egy másik conversío is. Mert ne méltóztassanak elfeledni azt, hogy nemcsak a mostani conversióban foglalt adóssá­gaink vannak törlesztéssel egybekötve ; még igen lényeges összegű törlesztések foglaltatnak a jövő évi budgetben. Ott van például 3 millió, mely a vasúti forgalmi eszközök czímén a jövő évben tör­lesztetik. Összesen körülbelül 7 és 7» millióra rúgnak azon összegek, melyeket a mostani budget­ben törlesztés ezímén fizetünk. Ilyen például a szőlődézsmaváltság és más positiók. De hiszen egyáltalában nem is kell azt magya­rázni, hogy mily rendkívüli elő'nynyel jár az államra nézve az, hogy ha papírjainak árfolyama emelkedik. A legnagyobb ellentétet a jelenlegi állapot és a jövő állapot között abban látom, hogy a jelenlegi állapot oda vezet, hogy terheink növekedni fognak, a eonversio után pedig terheink apasztása bizto­síttatik. Épen azért nem is akarok hosszasabban időzni annál a kérdésnél, a mely szintén figye lembe vehető, hogy például a eonversio után a kezelési költségek okvetlenül apadni fognak, mert hisz eddig, habár budgetünkbeu némely más eon­nex költségek kezelése is benfogíaltatik, mintegy 136,000 forint van budgetünkben, mint kezelési költség kimutatva. Ellenben például az aranyjára­dék, a mely a külföldön van nagyobbára elhelyezve s a melynek kezelése tehát aránylag drága, mégis felényi összeget sem tüntet fel ehhez képest per­eentualiter ; és igy hogy 40—50,000 forint a keze­lési költség czímén is meg lesz takarítható, bizton hiszem. De nagyfontosságú mindenek előtt a kamat­láb leszállítása. Midőn a 6%-os aranyjáradéknak conversiójáról volt szó, akkor különösen azt vette tagadásba a t. túloldal, hogy ezen javaslatban az országra nézve ugy a pénzintézeteknél, mint a magánforgalomban be fog következni a kamatláb leszállítása, akkor Helfy t. képviselő ur azt mondta, hogy egy uzsorakölcsönnel van dolgunk, a mely nem alkalmas arra, hogy a kamatláb regeneráto­rává váljék és emelje a közgazdasági viszonyokat, sőt a bűnös könnyelműség kifejezésével is élt az akkori javaslattal szemben ; és íme, a gyakorlati eredmények azt bizonyították, hogy a kamatláb valósággal leszállt. Most már a t. túloldal nem azt a tacticát követi a kilátásba helyezett kamatláb leszállításával, mint azelőtt, nem azt mondja, hogy az leszállt, hanem ellenkezőleg azt mondja, hogy más államok 3%-ra, tehát kevesebbre convertálnak, mint mi. Igaz, hogy 3%-ra convertálnak, van 27*% convertálás is, de azt hiszem, hogy mi az illető országokkal még nem hasonlíthatjuk össze magun­kat. Most jelenleg, ha áttanulmányozzuk budgetünk­nek számtételeit, azt látjuk, hogy törlesztésre évenkint, már tudniillik a eonvertáltatni szándé­kolt adósságokat számítva, körülbelül 127* millió forint fizettetett; mert ott, a hol szoros értelemben vett törlesztésről szólok, ott se az arany-, se az ezüstnek beszerzési költségei és egyéb olyan mellékjárulék-költségek nem számíthatók be; ellenben az állam bevételei közt 13 millió 97 ezer és egynehány száz forintot találunk, mert ott már a fedezet szempontjából szükséges számba venni a beszerzési díjköltségeket is. De nemcsak 13 millió 97 ezer forintról van szó, mert hiszen a papir­járadék nem áll al-pári, sőt aranyforintokban szá­mítva az aranyjáradék sem. És igy a járadék ki­bocsátásánál mi veszteséget szenvedünk; azt lehet mondani tehát, hogy a mostani budgetünkbe 14 millió forintot kell felvenni arra, hogy 127* milliót törleszthessünk. Ez a jelenlegi állapot; ellenben az az állapot, mely be fog állani a eonversio ese­tén, az lesz, hogy a nélkül, hogy a mostani éven­kinti teher fokoztatnék, mégis folytonos törlesztés fog beállani, most tehát van teherfokozás, akkor lesz teherapasztás. És ha azt kérdi Horánszky t. képviselő ur, hogy a kormánynak mi intentiója van arra nézve, hogy a földtehermentesítési pót­lékot fenn kivánja-e tartani, én azt hiszem, hogy arra a t. kormány előleges nyilatkozata nélkül is mindenki azt állíthatja, hogy ha egyátalában arról szólunk, hogy ezen földíehermentesíiési pótlék mi­képen legyen eíenyésztethető, bizonyára nem az az a mód, hogy fentartsuk a mostani állapotot, mely a mi adósságunkat évről évre növeli, hanem el­fogadjuk a conversiót, mely az adósságokat le­törleszti. Hogy ha a jövőt tekintjük, a kettő között a különbség az, hogy mig a mostani básison 70 — 80 esztendő múlva körülbelől 500 millió adósságunk lesz a most tárgyalt czímietekből eredőleg, addig a mostani eonversio mellett a mostani 462 millió­ból az utolsó krajezár is le lesz törlesztve sakkor, midőn igy áll szemben a két tétel; mert csak a valóságot lehet számítás alapjául venni, nem pedig egy bizonytalan jövő iránt táplált reményeket s oly constellatiókat, melyeknek positiv állapotát senki sem ismeri s melyek csupán képzeletben léteznek s a valóságban csak az áll előttünk, hogy vagy fenn akarjuk tartani, sőt szaporítani az adós­ságokat, vagy le akarjuk azokat fizetni: akkor egyáltalában nem habozhatok egy pillanatig sem, hogy a jelen törvényjavaslatot a részletes tárgya-

Next

/
Thumbnails
Contents