Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-129
88 129. ©rsaágw fiíés november K-en, hétfőn. 1888. kedik, de akkor, midőn az államháztartásra nézve oly kétségtelen előnyökkel állunk szemben, a tőkének ezen névleges emelkedése egyáltalában nem tarthat vissza bennünket attól, hogy ezen előnyöket államháztartásunk részére biztosítsuk. Sokszor hallottam és helyesnek is tartom, ha azt mondják, hogy a magángazdaság példája az államgazdaságra is alkalmazandó. És mit látunk a magánéletben ? Azt, hogy mindenki, a ki régebben például egy vidéki takarékpénztári kölcsön birtokában volt, mely nem volt törlesztéséé, sietett kölesönét nagyobb földhitelintézeteinknél convertálni, daezára annak, hogy a felveendő kölcsönnél árfolyamveszteséget szenvedett és az új kölcsön névleges összege mindenesetre magasabb volt, mint a mit azzal kifizetett. Azonban az illetők számították azon előnyt, hogy az alacsony kamat mellett a törlesztés'benn lesz foglalva, mig eddig fizették a magas kamatot a nélkü!, hogy tőkeadósságuktól szabadultak volna. Az 1887-iki törvény, a mely a bélyeg- és illetékmentességet megadta, ezen kölcsönök convertálását előmozdította oly mértékben, hogy a kölcsönöknek egy nagyon tekintélyes százaléka igy át lett alakítva. De nemcsak a magángazdarságban látjuk az erre való példákat, hanem látjuk nálunk, legalább pénzügyileg sokkal hatalmasabb országoknál. Nem is akarom említeni, hogy 1825-ben Francziaországban 75%-os árfolyam mellett facultative convertáítak 5 c /»-os rentét 3°/»-ra, csak a legújabb időből akarok példát idézni. 1884-ben Angliában, az ottani convertálási törvénynél fogva minden 100 font sterling után, a mely 3°/»-os járadék volt, kaphattak a birtokosok 102 font sterling 37°-os járadékot, vagy pedig 108 font 27'%-os járadékot; tehát 7—8% árfolyamveszteség van. Ennyivel kellett az államadóssági tőkét névleg emelni. Az is facultativ conversio volt, tudniillik a kötvénybirtokosoknak tetszésére volt bízva, hogy meg akarják-e tartani a 3%,-os kötvényeiket, vagy pedig akarnak-e önként cserét eszközölni és igy talán jó eleve kikerülni, hogy későbben egy obligatorius conversióval legyen dolguk. És kiknek volt érdekében a facultativ conversio? A hitelezők, a kötvénytulajdonosok érdekében. Tehát ezeknek érdekét az angol kormány nem találta biztosítottnak az által, hogy magasabb névleges tőkéről szóló kötvényt nyerhettek, vagyis szemben azon megtakarítással, a mely a kamatban eszközöltetett, nem tartotta elégnek azt, a mit a névleges tőke emelése által nyújtott. Azt mondja Horánszky t. képviselő ur, hogy ő azt óhajtotta volna, hogy az állam jövedelmeiből fedeztessenek azon törlesztési járulékok, amelyek az 1880: VIIL és IX. és az 1881: XI. törvényczikk értelmében járadék-kötvények kibocsátása által fedezendők. Azt hiszem, t. ház, hogy minden egyes képviselő teljes szívből óhajtaná, bár annyira fejlődnék a mi közgazdasági állapotunk s annyira javulna pénzügyi helyzetünk, hogy csakugyan képesek volnánk saját jövedelmeinkből fedezni kiadásainkat, de pénzügyi operátió, pénzügyi számítás alapjául mindig csak tényleges viszonyokat, coneret adatokat vehetünk, nem pedig a kívánságokat, melyeket a jövő iránt táplálunk. A t. képviselő ur erősen kifogásolta az 1880: VIII. törvényczikk által teremtett állapotot; azt mondta, hogy azon eljárás, melynél fogva rendes bevételeink közt járadékkötvények kibocsátása szerepel, félre akarja vezetni a közönséget a deficitnek valóságos nagysága tekintetében és illuzoriussá akarja tenni az utánaszámítást. Azt tartom, hogy ennyire erős Ítéletet nem lehet e fölött mondani, mert hisz épen ezt az eljárást követik Auztriában. Ott is a budgetben van a rendes kiadások közt az államadóssági törlesztési járadék, de azonkívül tudjuk azt is, hogy a mi államháztartási előirányzatunkban oly összegek, mint például az államadóssági törlesztések, a vasutak kamatgarantiái szintén a rendes kiadások közt szerepelnek, holott külföldi budgetekben azok a rendkívüliek közt szoktak lenni. Mindazonáltal én is osztozom azon felfogásban, hogy nem kedvező benyomást nyerünk, midőn azt olvassuk, hogy a magyar államnak rendes bevételei közé tartozik — köznyelven szólva — az adósságcsinálás s ezért csakugyan örömmel kell megragadnunk az alkalmat akkor, mikor oly operátió javaslata fekszik előttünk, mely jövőben ezen módozatok alkalmazását elkerülhetőkké fogja tenni. A mostani állapotot Horánszky Nándor t. képviselő ur a jövő helyzettel hasonlította össze, a conclusiók azonban, melyekre ő jut, homlokegyenest ellenkeznek azokkal, a melyekre én jutok, ha ugyancsak a mostani helyzetet a jövő helyzettel hasonlítom össze. Nem akarok arról szólni, hogy most tulajdonképen benne vagyunk a conversióban, mennyiben egy 75 éven keresztül húzódó hosszadalmas conversióval van dolgunk, mert az conversio, hogy ha lassankint lefizetjük létező adósságainkat és helyettük kibocsátunk járadékokat s e conversio 75 évig tart. Polónyi Géza: Ez moratórium! B. Roszner Ervin: Majd felelek később erre is, mert a mi e jelszót illeti, én is szolgálok jelszóval, hogy ha tudniillik nem akarjuk a mostani javaslatot conversiónak nevezni •— nevezzük amortisatiónak, mert tényleg az. A mostani állapot kétségen kivül mesterségesen akadályozza állampapirjaink árfolyamának emelkedését, mert midőn minden évben megjelenünk apiaczon újabb kibocsátásokkal, akkor megakadályozzuk azt, hogy a növekedő kereslettel szemben a kínálatnak nem növekedése által az árfolyam emelkedése legyen elérhető, s épen most,