Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-129

: 129. országos ülés november 12>én, hétffa. 1888, 37 körülmény, hogy miért kivannak ily hypothekát az államtól, még pedig nemcsak az eddigi összegben, hanem az eddiginél sokkal nagyobb összegben is. T. ház! Ha egyfelől mérlegelem, hogy e conversiónak, mint ismételten kifejeztem, semmiféle kamatmegtakarítási eredménye nem lesz ; és másfelől pedig mérlegelem a sok hátrány mellett még Hzt is, hogy e conversio lehetetlenné teszi 10 évig újabb, czélszerífbb és az országra nézve valóságos kamatmegtakarítással járó conversio keresztülvitelét ; sőt azon túl is alig hihető, hogy a magyar állam pénzügyi ereje annyira emelkedjék, hogy az ez által 4 és 47* százalékra leszálló adósság épen e miatt folytatólag convertáltathassék; szóval, ha mérlegelem a csekély előnyöket azon számos hátrányokkal, melyeket felemlítettem: részemről más eredményre nem juthatok, minthogy a törvényjavaslat elfogadását nem ajánlom és ugy a magam, mint elvtársaim nevében a következő határozati javaslatot nyújtsam be: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) „Miután a tárgyalás alatt levő conversionális törvényjavaslat által nemcsak hogy számbavehető kamatmegtakarítás el nem éretik, mert maga a törvényjavaslat indokolása is jelzi, hogy az elérendő eredmény csak kis részben eshetik a tényleges kamat-reductióra és nagyobb részben a törlesztési részletek meghosszabbítására; de sőt az által az állam jelenlegi évenkinti adójövedelme egy tekintélyes összeggel csökkentetik; miután továbbá az említett törvényjavaslat egy valóságos kamatmegtakarítással járó conversiónak alkalmas időben és módon leendő keresztülviteléi hosszabb időre, sőt talán végleg is megakadályozza, indítványozzuk: — Mondja ki a ház, miszerint ezen törvényjavaslatot általánosságban sem fogadja el a részletes tárgyalás alapjául". (Élénk helyeslés és tetszés a báloldalon.) Beadják: Horánszky Nándor, gr. Apponyi Albert, Melczer Géza, Ivády Béla,Linder György, Hollaky Imre, Balogh Géza, Hódossy Imre, Tolnay Gábor, gr. Dessewffy Aurél, Ivánka László, Perczel Miklós, Szentiványi Kálmán. Báró Roszner Ervin: T. ház! Megvallom, azt hittem, a tisztelt előttem szólott azzal fogja végezni beszédét, hogy elfogadja a részletes tárgyalás alapjául a javaslatot, mert a consequens eljárás ugy hozta volna magával. (Élénk ellenmondások a bál- és szélső baloldalon.) Hittem pedig azért, mivel akkor, midőn a ház előtt tárgyalás alatt állott a 400 millió frt 6%-os aranyjáradék conversiójáról szóló javaslat, azt, daczára annak, hogy a tőke akkor 36%-kal emeltetett névleg, mégis tekintettel azon más előnyökre, melyekkel az egybe volt kötve, a részletes tárgyalás alapjául az akkori mérsékelt ellenzék elfogadta. Azt mondja az igen tisztelt képviselő ur, hogy az előttünk fekvő javaslat homályban hagy a részletekre vonatkozólag, sőt ezen homály tervszerű czélzatosság, a kormány szándékosan teszi ugy, ne hogy a képviselőház tájékozva legyen és magának egészen alapos véleményt alkosson ; másodszor pedig ugyanakkor azt mondja, hogy a javaslatban annyi támpont foglaltatik, hogy erős coiabinatio mellett — tehát oly combinatio mellett, melylyel a t. képviselő ur okvetlenül bir — ki lehet számítani e javaslat eredményét. Én nem fogom vitatni, hogy mily ellentét foglaltatik e két állításban, hanem a magam részéről, eltekintve azon intentiótól, a melyet a kormány cselekvésében supponálnak, elfogadom mind a két basist: akár azt is, hogy a részletekre vonatkozólag nincs kellő felvilágosítás, mert elégséges e tekintetben a végeredmény iránti biztosíték és e tekintetben azt hiszem, hivatkozhatom a legparlamentárisabb államra, az angol parlament eljárására, a hol óvatosan tartózkodnak attól, hogy pénzügyi kérdéseknél a részletekbe bocsátkozzanak; mert azt tartják, hogy ez által gyengítenék, sőt illusoriussá tennék a ministeri felelősség elvét. Azt merem állítani, hogy nincsen absolut kormány a világon, a mely e részben oly korlátlan hatalommal birna, mint az angol kormány, mindaddig, mig a parlament bizalmával rendelkezik. Én részemről abban sem látnék semmi nehézséget, ha csupán a végeredmény iránti biztosítéknál fogva, a kormány iránti bizalomból szavaznók meg a javaslatot; mert hiszen egy kormány, a melynek igen tisztelt pénzügyministere oly rövid idő alatt már oly fényes eredmény eket mutathatott fel. (Élénk ellenmondások a bal- és ssélsö baloldalon) méltán tarthat igényt a bizalomra. De különben magam is azt tartom, hogy a javaslat, a mely meghatározza azon minimális előnyt, a mely által a budgetbeli tehernek könnyebbülnie kell, a mely meghatározza másfelöl a kamatlábnak maximumát, a mely meghatározza a törlesztésnek, véghatáridejét, elég támpontot nyújt a számításra, csak hogy nem oly számításra, mint a minőt a kamatmegtakarítás tekintetében igen tisztelt barátom és képviselőtársam Horánszky Nándor az előbb tett. Azt mondja ugyanis, hogy a kamatmegtakarítás legföljebb 150—200 ezer forintot fog tenni. Ily számítás mellett valóban nem tudom, hol fogná megtalálni a kormány a fedezetet azon törlesztési összegre, mely okvetlenül szükséges arra nézve, hogy a contrahálandó kölcsönök 70—80 év alatt le legyenek fizetve. Már pedig ezen összegek, hacsak 7±%-otveszünk, ha némi árfolyam-veszteséget számítunk, megközelítik a másfél milliót. Tehát nemcsak a földtehermentesítési szelvényadó felét, hanem a törlesztési összeget is okvetlenül meg kell szerezni a kamatmegtakarítás által. Igaz ugyan, hogy az összeg, a melylyel névleg tartozni fogunk, nőve-