Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-144

ásó 144- országos lílés Boveraljer lón, szombatos, 1888. de nem tarthatom azt kegyeletteljesnek. (Mérik helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Én, t. ház, nemcsak kegyeletteljes emlékkel tisztelem azokat az elveket, melyeknek a ház ezen oldalán ülő jogászok kifejezést adtak, hanem azokat a nemzet élő hagyományainak tekintem, (Élénk helyeslés a bal- éi a szélső baloldalon) én azokat a szabad állami lét azon kevés maradandó és múlhatatlan oszlopai közé sorozom, melyek nem a napi szükségletnek követelményeihez képest változnak, hanem minden modern állam szilárd oszlopaihoz és állandó alapjaihoz tartoznak. (Élénk helyeslés a bal-és szélső baloldalon.) És mert ezeket az elveket a 11. §-ban brutálisan megsértve látom (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és a szélső baloldalon) és mert azokhoz ragaszkodom: teljes szivemből, lelkemből csatlakozom Unger Alajos t. barátom módosítványához. (Hosszan tartó, meg-megújuló élénk éljenzés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök í Perlaky Elek képviselő ur kívánja félreértett szavainak értelmét helyreállítani. (Halljuk ! a jobbodalon.) Perlaky Elek: T. ház! Kegyeskedjenek nekem megengedni, hogy azon félremagyarázásokkal szemben, melyekben gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam szíves volt szavaimat előadni, megmagyarázzam s röviden kimondjam, hogy én azokat ugy, a miket gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam nekem tulajdonított, nem mondottam. (Halljuk! jobbfelöl.) Én nem mondottam azt, hogy a többség képes a kormányt bírói attribútumokkal felruházni, hanem akkor, midőn a bizalomról beszéltem, hangsúlyoztam, hogy én itt nem egy elvi kérdés, hanem egy speciális kérdés megoldását látom, mely a czélszerűség kérdése és bizalmi kérdés lehet a kormány iránt s ekkor mondottam, hogy ezen bizalmam nemcsak Tisza és a jelen kormány, hanem fennállana bármely kormány iránt is azon feltételnél fogva, mivelhogy Magyarországon a ministeri széket csak olyanok foglalhatják el, a kik a nemzet többségének bizalmát bírják. (Helyeslés a jobboldalon.) Tehát ez egy általános bizalom felfogása volt a ministerium iránt és épenséggel nem tartalmazta azt, a mit gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam mondott. (Közbeszólás a szélső balról: Ugyanazt teszi!) A másik, a mit a t. képviselő ur felhozott, az, hogy én bizonyos szánalommal mondottam Horvát Boldizsár t. képviselő ur irányában azon szavakat, hogy a régi kegyelet hatott rám szavai meghallgatásánál. (Halljuk! a baloldalon.) Ez is teljesen félreértetett. Mert én épen azt fejtegettem akkor, hogy egyoldalú jog szempontjából ezt a kérdést megítélni nem lehet és ámbár és daczára annak, hogy Horvát Boldizsár gyönyörű előadása és a régi kegyelet emléke én rám is hatott, még sem tudom ezen egyoldalú jogi szempontot elfogadni. Ezért nincs szükségem arra, hogy erre pátenst vegyek; de igenis lesz mindig bátorságom arra, hogy meggyőződésemet — habár tudom, hogy nagy körökben nem népszerű — mindenkor kimondjam, sőt azt, ha ezen állásommal összefüggésben a haza javára van, kimondani kötelességemnek is tartom. (Helyeslés jóbbfelől.) Fabiny Teofil igazságügyminister: T. képviselőház! Nem véltem a helyes tárgyalás szabályai ellen hibázni, midőn abból indultam ki, hogy — többen lévén feljegyezve — mielőtt felszólalok, helyén van, ha megértem azokat az érveket, a melyek a törvényjavaslat ellenében felhozattak és igy legtávolabbról sem tiszteletlenség, vagy kötelesség-elmulasztás volt az, a minél fogva idáig hallgatással voltam. (Halljuk! Halljuk !) Én, t. képviselőház, nagyon érzem e szakaszszal szemben is felelősségemet, de épen azért, mivel érzem ezt, annak elfogadására késztetve láttam magamat. (Halljuk!) T. képviselőház! A birói függetlenség magasztos eszméjét én is keblemben hordom és legkevésbé érzem magamat abban a helyzetben, hogy Fény vessy képviselő úrtól ez irányban bármi leczkét elfogadhassak. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Grünwald Béla: Nem elég, ha keblében hordja ! Fabiny Teofll igazságügyminister: A ki keblében hord egy ilyen magasztos eszmét, ott, a hol ennek alkalmazásáról van szó, nem fogja önönmagát megtagadni. Mondom, t. képviselőház, a birói függetlenség magasztos eszméjét, az abból kifolyó következményeket én is teljes mértékben érzem. Mégis elfogadtam, a mint említem, e javaslatot, mivel kötelességemnek tartottam elfogadni. (Halljuk! Halljuk !) Midőn e javaslat a t. háznak beterjesztetett, a kártalanítás alapjául az adó lett felvéve. Hogy egy ilyen művelet keresztülvitelére, a melynek alapját az adó képezi, én a pénzügyi közigazgatási hatóságokat tartottam hivatottaknak, azt most sem tagadom. E javaslat bizottsági tárgyalások folytán módosításokonment keresztül, de méltóztassék sorba venni az eszközlött módosításokat, azt fogja látni a t. képviselőház — hogy egyszóval fejezzem ki magam — miszerint ma is az adóhoz való parificatió képezi a kártalanítás alapját, e szerint tehát a jog értéke az adó alapján, illetőleg az adóhoz való parificatió utján állapittatik meg. E tekintetben az egyes szakaszok részletes intézkedéseket is tartalmaznak. Ezeken sorba menve, azt látjuk, hogy hatósági intézkedés által gyakorolt italmérési jog korlátozásáról, 6 évre való bérbeadás iránti biztosításról történik intézkedés,