Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-144
144. országos filés deczeml)er 1-én, szombaton. 1888. 379 van! balfelől.) Ha személyekről egyáltalában szólnék, akkor nem haboznám kijelenteni azon meggyőződésemet, hogy a ministerelnök és pénzügyminister ur bizonyára el van tökéíve azt a hatalmat, a melyet e szakasz ő reá ruház, legjobb lelkiismerete szerint pártatlanul és részrehajlatlanul gyakorolni s azt hiszem, ő is és talán mindenki meg van viszont győződve arról, hogy abban az esetben, ha a törvény az* én csekélységemre egy ily hatalmat ruházna, én is azon volnék, hogy azt minden melléktekintet nélkül részrehajlatlanul és becsületesen gyakoroljam. De, t. ház, én nem habozom magamat kitenni egy rám nézve talán előnytelen összehasonlításnak, nem habozom magamat kitenni azon összehasonlításnak, hogy mig a ministerelnök ur ilyen felelősséget elvállalni kész: mig a ministerelnök ur tiszta öntudatára és lelkiismeretére támaszkodva, a netaláni gyanúsításokkaFszembeszállani kész ; én, a ki saját becsületes szándékomban ép ugy bizom, mint ő a magáéban, mégis egy ily felelősséget elvállalni, ily természetű gyanúsításokkal szembeszállani semmi körülmények közt sem volnék hajlandó. (Élénk helyeslés balfelöl.) Mert bízom ugyan a magam becsületes szándékomban, a mint ő abban bízik, de nem tartom magamat félistennek és nem hiszem, hogy ő is feljogosítva lenne magát félistennek tartani. Ember ő, mint ember vagyok én is és mindenki, lenne az a leghatalmasabb és a legnagyobb tehetségekkel megáldott és legjellemesebb és igy ki van téve az emberi gyarlóság minden kísértéseinek, különösen abban az állásban, melyet elfoglal, mint egy hatalmas, a hatalom birtokában lévő, a hatalom e birtokát fentartani kívánó pártnak a feje, ki van téve barátaiinformatióinak; ki van téve mindazon befolyásoknak, a melyek rá a pártérdeknek nevében gyakoroltatnak. (Élénk helyeslés balról.) És, t. ház, ha csakugyan olyan anyagból van alkotva, hogy jót állhat magáért, hogy minden kísértéseknek ellentáll, a mit én bárki részérőlis igen nagy vakmerőségnek tartok, (Helyeslés balfelöl) ha csakugyan ilyen anyagból van gyúrva, még sem szabad azon fajta gyanúsításokkal szembeállani és mellét] azon nyilaknak kitenni, melyek rá e tevékenységben várnak. Miért nem szabad ? Azért, mert a mi e gyanúsítások által érintetik, nem csupán az ő személye, mely felett szabadon disponálhat, hanem az azon állás tekintélye, (Élénk helyeslés, Ugy van! Ugy van! balfelöl) a magyar kormányzat tekintélye, melyet nem szabad oly gyanúsításoknak kitenni, melyekkel szemben nem állhatja meg győzelmesen helyét. És miért ? Nem az egyén miatt, hanem azért, mert egy oly functiót vállal magára, melynek teljesítésére természeténél fogva qualificálva nincs. (Helyeslés balfelöl.) T ház! Nem az egyének adják nekünk itt a vezérfonalat kezünkbe, hanem az elvek; az elvi alapon való megmaradás az egyedüli biztos alap, egyedüli biztos vezérfonal. És az az elv, a melyet évszázadok tapasztalása ma már minden felvilágosodott gondolkozású ember elméjébe és szivébe belevésett, az az elv, a melynek ki küzdése Európa összes művelt nemzeteinek s a miénknek is évszázadokon át folytatott küzdelmeibe, gyakran véres küzdelmeibe, a művelt emberiség legfényesebb elméinek fáradozásaiba, munkájába került, azon elvek egyike az, hogy senki biró és fél egy személyben nem lehet; azon elvek egyike az, hogy szigorúan el kell választani az európai jogállamban az administratio hatalmát a bírói működés hatásától; ez az elv az, hogy semmiféle közegre nem szabad oly functiót ruházni, a melynek betöltésére a maga természete szerint qualificálva nincs, (Igás! Ugy van! balfelől) mert minden támadást, minden gyanúsítást, minden gyűlölködést, mely egy intézmény vagy annak kezelői ellen felhozatik, mig azon a téren marad, mely az ő természetszerű helye, melynek betöltésére qualifil cálva van, az az intézmény bátran eltűrhet, azzal győzedelmesen szembeszállhat: de rögtön elenyészik ellenállási képessége, rögtön összeroskad a támadásnak súlya alatt, mihelyt oly functiót arrogál magának, melyet természete szerint helyesen betölteni qualificálva nincsen. (Elénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Nem ékes phrasisok ezek, t. ház, hanem elvek, még pedig régi elvek és sajnosán tapasztalom, talán itt már elavult elvek azok, melyek ezen oldalról ennél a szakasznál felhozattak: és ha a t. kormánypártnak egyetlen szónoka Horvát Boldizsár mélyen t. barátomhoz fordulva, bizonyos szánalom hangján (Derültség a bal- és szélső baloldalon) azt mondja, hogy mint régmúlt kegyeletteljes emlék hatotta őt meg az a hang, (Élénk derültség és tetszés bal- és szélső balfelől) erre csak egyet jegyzek meg, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy én, ki mostan a kormánypártnak ellenfele vagyok, nem tenném meg ezzel a kormánynyal s pártjával szemben azt, hogy a birói hatalom helyes gyakorlásának, az alkotmányosságnak azon alapelveit, melyeknek Horvát Boldizsár t. barátom kifejezést adott, csupán a múlt kegyeletteljes emléke gyanánt üdvözöljem, (Élénk tetszésnyilvánítások a bal- és a szélső baloldalon) s ezzel mintegy beismerjem, hogy ezeknek a jelenhez, a mai napokhoz többé semmi közük nincs (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) De nem is „kegyeletteljes" az a megemlékezés, melynek t. képviselőtársam helyt enged; mert az emléknek kegyeletteljességéhez az tartozik, hogy azt a dicső példát, melyet az emlék élénkbe tár, kövessük is. (Zajos helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Az a megemlékezés, a mely tisztelettel meghajol egy dicső múlt előtt, de annak tanulságát nem követi, hanem lábbal tapossa, lehet akármi, 48*
