Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-144

144. országos iilós deczember 1-én, szombaton. 1888. 375 előtt a phylloxera-pusztítás bekövetkezett volna— nehogy a megállapított váltságösszeg miatt egyes községek tönkremenjenek, a törvényhozásnak kellett belenyúlni és a terhek egy részét az állam nyakára átvállalni. Megvolt a forma, megengedem, correctebben, de az eredmény azután olyan volt, hogy midőn egy még sokkal nagyobb műveletről van szó, megbiztató ugyan nem lehet. (Helyeslés a jobbóldalon.) Nagyon sajnálom, hogy Horvát Boldizsár t. képviselőtársam nem feledte el egy általa idézett régi nyilatkozatomat, de egyre emlékezem. Meglehet — nem tagadom, miután ő mondta — élhettem azon szóval; de ha emlékem nagyon nem csal — pedig nem hiszem, hogy csalna — akkor arról volt szó, hogy az addig a törvényhatóságok által választott birák helyébe jöjjenek a kinevezett kir. bíróságok. Nem vitatkozom, t. ház, igazam volt-e abban, hogy fenn akartam tartani a megyei törvényhatósági választott bíróságokat, de hogy akkor nem a birói függetlenség miatt, hanem a miatt szólhattam, ha szóltam, élesen, hogy az ország önkormányzati testületei megfosztatnak az addig mindig gyakorolt választási joguktól, arra emlékezem. így tehát az analógia a fenforgó kérdéssel még csak a legtávolabbról sem áll. (Ügy van! jobbfelől). Megígértem, t. ház, hogy igen röviden fogok szólani, (Halljuk! Halljuk!) miután indokaimat kifejtettem más alkalommal és ebben még az sem tántorít meg, a mit egy képviselő ur felhozott, hogy akármily igazságosan járjon el a pénzügyministerium, minő vádaknak lesz kitéve; mert hisz az általános vitában magam is jeleztem, hogy e vádakra el vagyok készülve. Tudom, hogy be fognak következni; hisz ez előre vetette árnyékát már a múltkor és veti most is még erősebben. De miután én azon meggyőződésben vagyok, hogy a legnagyobb — bocsánatot kérek, e szó, ugy látszik, keménynek tetszik, de én nem tartom inparlamentarisnak — mondom, a legnagyobb könnyelműség nélkül az, ki az ország pénzügyeinek rendezéséért felelős, ily különben is óriási gondot adó vállalatra nem hívhatja fel a törvényhozást, ha egyszersmind nincs biztosítva az,|hogy a ki az államkincstár érdekeiért felelős, gondoskodhassak arról is, hogy az állam túlkövetelések utján meg ne károsittassék. (Zaj balról. Helyeslés a jobboldalon.) A szabadság állíttatott szembe a ministeri omnipotentiával. Én részemről ministeri omnipotentiát nem ismerek; (Derültség balfelöl) de szabadságszeretet ismerek. És hogy ismerem ezt, már az által bizonyítom, hogy minden, az enyéintó'l legeltérőbb nézetet is nyugodtan hallgatok, mig a szabadságérzet szóvivői, ha nem tetsző dolgot hallanak, mindjárt zavarják a szónokot. (Ugyvan! jobbról.) De, t. ház, miután lelkiismeretről, vagy — nem értettem a szót — bolondságról vagy butaságról is volt szó, (Felkiáltások a szélső balon: Botorságról!) tehát botorságról s a t. képviselő ur szives volt a botorság vádja alól felmenteni: rajtam maradt a gonoszlelküség. Már hogy ez mennyivel parlamentarisabb szó, mint a könnyelműség, e fölött méltóztassanak dönteni. (Tetszés a jobboldalon. Felkiáltások balról: Nem Horvát Boldizsár mondta!) Jól tudom, hogy ki mondta; de nekem vettetett szememre a könnyelmtíség szó, míg a másik nem vettetett szemére senkinek. Én sem vetem azt senki szemére, mert a szabad diseussiót még ilyen nyilvánulásaiban sem akarom akadályozni. Nem is fogom mentegetni magamat. Furcsa volna, hogy azt mondjam, hogy nekem nincs gonosz lelkiismeretem, mert nem tudom az illető képviselő ur hogyan bizonyítaná a gonoszat, én pedig hogy bizonyítanám a nem gonoszat; ez a lelkiismeret dolga olyan, a mi nem bizonyítható. (Ugy van! Tetszés jobbfelől.) Ahhoz a módhoz pedig, hogy csak azért, hogy azon vádtól, mint ha gonosz lelkiismeretem volna, meneküljek, elfogadjam a t. képviselő ur nézetét, engedelmet kérek, folyamodni nem fogok. (Élénk derültség és tetszés jobbfelől.) De ha már a lelkiismeretről szó van, (Halljuk ! Halljuk!) én röviden csak azt mondom, hogy egy van, amiért ezen törvénynyel szemben, ha nem tartanám fenn azt, a mit helyesnek tartok, nem vállalhatná el lelkiismeretem a felelősséget: az, ha azért, hogy magamnak kényelmesebb, nyugodtabb helyzetet teremtsek s magamat azon már előre is jelzett, de általam is jól sejtett megtámadások alól kivonhassam; elállanék attól, a mit legjobb meggyőződésem szerint ugy az államnak, mint az egyeseknek érdekében levőnek tartok.(Tetszés jobbfelől) Ezt tenni senki kedveért nem fogom, mert minden támadást el tudok tűrni, mindaddig, a mig belülről ellenem vád nem emeltetik. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől). Irányi Dániel: T. képviselőház: (Halljuk! Halljuk!) A tisztelt pénzügyminister ur azon kezdte beszédét, hogy rövid lesz, rövid lehet anynyival inkább, mert azon okokat, a melyeket ezen szakasz rendelkezése mellett fel lehet hozni, előadta már az általános tárgyalás alkalmával. Hogy mik voltak azok az indokok, megvallom nem emlékezem ; aligha lehettek oly fontosak, hogy azok a mi meggyőződésünket képesek lettek volna megváltoztatni, különben lehetetlen volna, hogy azokra vissza ne emlékezzem. Ez alkalommal a t. pénz ügyminister ur (Halljuk! Halljuk!) mindössze két okot hozott fel, engedje meg a t. ház, hogy azokat röviden latra vessem. Azt említette nevezetesen a t. minister ur, hogy azért szükséges ezen ügy lebonyolítását a pénzügyminister kezébe tenni le, inert különben az állam vagyoni veszteségeknek lenne kitéve. Én megvallom, nem tartok ezen veszélytől az államkincstárra nézve; de lenne bár ugy, a jog-