Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-144
144. országos ölés deczember 1-én, szombaton. 1888. 371 szer kellékeit nyíltan megtámadni, arczul csapni: ezt az igazságügyministernek szabad is, lehet is[! Bezzeg az osztrák ministerek nem mondták magokat liberálisnak és mégis Unger igazságügy minister, mikor ez a kérdés az ottani parlamentben előkerült, nyíltan felszólalt, hogy a ministernek, egy parlamentnek nem lehet megengednie, hogy egy alkotmányos országban egy alkotmányos minister egyéni magánjog felett ítéljen. Lasser osztrák belügyminister, mint minister kelt ki ezen nézetek ellen és azt a régi jogelvet, hogy senki sem lehet biró és fél egy személyben, nyiltan is hangoztatta és érvényre juttatta. De, t. ház. nekünk, kik pedig jogász nemzedéknek nevezzük magunkat, ily legprimitívebb jogi tanokhoz bizony édes-kevés érzékünk van. Hiszen ezen jogelvet nemcsak minden jogász tudja, hanem annyira bele van vésve az minden független érzelmű liberális ember érzetébe, hogy valóban igaza van két német tudósnak, ki igen erős dolgot mond azokra, kik e dolgokat nem akarják megérteni és nem akarják érvényre juttatni. Idézem Kistling és Bäbr ez iránti nyilatkozatát; nem merem citálni azokat a szavakat, melyeket ő mondott, mert igen erősek és alig parlamentarisak. (Felkiáltások: Bálijuk a szöveget!) A nyilatkozat a következő: „Aki nem akarja a független bíróságot ily ügyekben, az vagy gonosz lelkiismeretű, mert fél a független bíróságtól, vagy botor, mert nem érti azt.) A magyar kormány ministerelnöke igenis érti ezt a kérdést, mert épen ő volt az, a ki a midőn ez a kérdés az akkori parlamentben előkerült, azt mondta : T. ház! Mi a minister egy parlamentaris kormányforma mellett? Nem egyéb, mint a pártküzdelem kifolyása; nem egyéb, mint a pártküzdelem egyik vezetője, a ki addig minister és addig kormányoz, a mig pártja többségben van. Ezt 1871. márczius 20-án mondotta. (Egy Jiang a szélső baloldalon: Mégen volt. régi dal régi dicsőségről.) „Ily állapotot — monda továbbá a ministerelnök ur — mikor a minister zsarnok lehet a kisebbség fölött, az ország polgárai fölött, ily állapotot nem akarok soha sem." És, t. ház, még csak pár szót. (Halljuk!) „Nincs az az igazságos ember, ki e dologban igazságos biró tudna lenni . . . ." és a legfőbbet, a mikor a ministerelnök mondotta: „Csak egy van, ä mihez azután magamat kötöm s ez az elv maga. (Derültség a bal- és szélső laloldalon.) Mélyen tisztelt ház! Én, a mint szerény tudomásom sejti, ugy tudom, hogy ez az elv nem volt azon elvek között, a melyek a fusioban megköveteltettek, hogy szegre akasztassanak. Ez elv mellett meg kellett volna maradnia és pedig saját érdekéten és kormánya érdekében meg kellett volna maradnia a t. ministerelnök urnak. Ha, t. ház, mikor az ellenzék részéről a vád felemeltetik, a mint tegnap gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam felemelte a kormány és a corruptio ellen, a kormány tévedései és hibái ellen, akkor a ministerelnök ur feláll és könnyedén vissza utasít] a a vádat • most azonban, ha ez a szakasz benmarad, ha elfogadtatik a törvényhozás által az, hogy az egyének magánjogai felett egy párt ministere, a pénzügyminister maga ítél, tehát saját emberei, esetleg saját kortesei felett is, mint minister: bocsásson meg a ministerelnök ur, ne vegye rossz néven, ha a vád felemlittetett tán jogtalanul, tán tévesen, de ha felemlittetett, egy kortesének adott ítéletében, ne vegye rossz néven, ha felemlittetikavád, hogy pártoskodik, hogy pajtáskodik, (ügy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha a minister ur mindenkorra megakarja szüntetni e vádat, mutassa meg, hogy a dolgot érti és nem fél a független bíróságtól. (Helyeslés bal- és szélső baloldalon) De olyan szépen kifejtetett előttem Unger Alajos képviselőtársam által a dolog tartalma és veleje, hogy csak sértést követnék el, ha ezt tovább fejtegetném. Bevégzem tehát beszédem. (Halljuk! Halljuk!) Cabetnek szemére hányták, hogy „Utazás Itáliában" czímü művében semmi elv nincsen. Azon kérdésre: mi hát önnek az elve ? Azt felelte: a barátság. Mi a tudományi tétele ? Azt válaszolta a barátság. Mi a theoriája? Azt felelte: a barátság. Mj a systemája ? Azt válaszolta: a barátság. Nos, t. ház, ha e szakasz, minden jogállam alapkellékeinek szégyenére megmarad, ha bent lesz a törvényben az, hogy a pénzügyminister ítéljen magánjogi kérdések felett: félek, hogy azon kérdésre, hogy mi az elve, mi a rendszere, mi a tantétele, mi a theoriája, mi a systemája a ministerelnök urnak,könnyen azzal a váddal fognak felelhetni: a pajtáskodás. (Igás! Ugy van! a bal- és ssélső báloldalon.) És most, t. ház. Tisza Kálmán szavaival zárom beszédemet, (Halljuk! Halljuk!) ki egy ügyben, midőn hasonló kérdésről volt szó, azt mondotta: „Engedjék meg kifejeznem azon meggyőződésemet, hogy e kérdés, a melyről itt szó van, végtelenül fontos kérdés, ez vagy az administrativ absolutismus vagy a szabadság kérdése. Örülök, hogy névszerinti szavazás lesz, hadd lássa az ország, hogy kik vannak a ministeri omnipotentia mellett és kik vannak a szabadság mellett". (Élénk tetszés a bal- és ssélső baloldalon.) Pártolom Unger Alajos képviselőtársam módosítványát. (Élénk helyeslés bal- és szélső balfclől.) Madarász József jegyző : Horvát Boldizsár ! Horvát Boldizsár: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Annyira megvilágították az előttem szólottak a fenforgó kérdést, hogy én szavazatomnak csakis rövid indokolására szorítkozhatom. (Halljuk! Halljuk!) Én is azon nézetben vagyok, hogy a 47*
