Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-144

144. országos iilés deczeiul gadott módosításnak megfelelőleg elfogadni azt, hogy az ötödik sorban levő ezen szavak után: „a vallomást nem maga", szintén beillesztessenek ezen szavak: „a jogosult, vagya magán- regale tulajdonos alkalmazottja", igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy ez is elfogadtatott és igy az Ápponyi képviselő tir által javasolt szavak a szövegbe fel fognak vétetni. Következik az utolsó, most már utolsóelőtti bekezdés. Éz nem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik. Következik a 11. §. Szathmáry György jegyző (olvassa), Elnök: Unger Alajos képviselő urat illeti a szó! Unger Alajos: T.ház! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Elérkeztünk a javaslatnak egyik legfontosabb szakaszához, mert a törvény csak holt betű, annak életet a biró ad. A jó biró képes a rossz törvényt is elviselhetővé tenni, mig a rossz biró a legjobb törvény hatályát is megsemmisítheti. Agyakorlatban ennek a szakasznak jelentősége messze túlszárnyalja mindazon jogi biztosítékokat, amelyeket a t. ház böicsesége eddig az igényjogosultak részére törvénybe iktatni jónak látott. Biztos tető alá kell tehát hoznunk azokat, mert ha ez nem sikerülne, az első résen be fog rohanni az önkény vihara és el fogja seperni azon védbástyákat, a melyeket a t. ház böicsesége az igényjogosultak érdekeinek megvédésére felállított. Az újabb kor haladó szelleme már is erősen döngeti a közigazgatási hatóságok kapuit, bebocsáttatást követelvén oda az igazságszolgáltatás felkent papjainak a czélból, hogy az állam és magánosok közt, mint független birák igazságot szolgáltassanak. És Magyarország liberális kormánya a XIX. század utolsó tizedében merészkedik a törvényhozás elé egy törvényjavaslattal lépni, melynek 11. §-a szerint a magánjogok felett a bíróság teljes kizárásával egyedül csak a közigazgatási hatóságok ítélnek! (Ugy van! a szélső halon.) Valóban, nem az erkölcsöket kell megvédeni abban az országban, ha ilyesmi megtörténhetik, hanem meg kell védelmezni a jogrendet, (Igás!! TJgy van! a szélső baloldalon) meg kell védeni az alaptörvények által az országnak garantirozott jogokat. Én azt hiszem, hogy midőn indítványomat megteendem, biztosan számíthatok azok szavazatára, a kik nem tudtak elég éles kifejezéseket találni annak megbélyegzésére, hogy gyakran szegény polgártársaink, ha meg akarták magukat védeni az állami hatalom túlkövetelései ellenében, oly eltitkolásokkal éltek, melyeket magam se helyeslek, de melyeket a helyzet kényszere, úgyszólván rájuk erőszakolt. (Igaz ! Ugy van! a szélső balon). És ha a közigazgatási hatóságokat állítja fel er Lén, szombaton. 1888. gQ^ ez a törvény a magánjogok feletti bíráskodásra, akkor nézzük, hogy micsoda összeállításban teszi azt. A kezdeményező közeg a hatalmas államnak még hatalmasabb adófelügyelője. Meg fog jelenni szemben a magánjogosixlttal, vértezve a hivatalos adatok egész halmazával, meg fogja neki mondani — habár okiratokkal is jelenik meg ott — hogy az ön követelése nekem túlságosnak látszik, én ezt meg nem állapíthatom, én ebbe bele nem egyezem, utasítom a szomszéd község hasonló viszonyaira. A középső közegnél melz már alsó fórumként szerepel, a közigazgatási bizottság albizottságánál, hogy a magánjogosult kellő védelemben részesüljön az ily nagy nyomás ellenében, arra számítani szerintem hiú ábránd, mert ennek nem hivatása és feladata őrködni és végleg határozni a magánosok jogai felett és mert a döntő szó ugy se őt, hanem a hatalmas pénzügyministert illeti. Valóban az az ítélet, melyet az államkincstár ministere fog hozni a magánjogok felett, az istenítélet, az ellen jogorvoslat nincs többé, az elől el van örökre zárva a törvény rendes útja, kegyelemre meg kell adnia magát a jogosultnak. Én azt hiszem, hogy jogállamban ilyen institutiót törvénybe beiktatni nem lehet. (Helyeslés a szélső balon.) Nem akarok a jogállam magasabb követelményeire hivatkozni; hisz annyiszor hivatkoztunk már rá, ott is a túloldalon, de csak üres hang volt az, a mely tényleges kifejezést nem nyert; nem akarok arra hivatkozói, hogy jogállamban a magán tulajdon felett nem hozhat más jogérvényes ítéletet, csak annak illetékes bírája. Csak foglalkozni kívánok azon megjegyzésekkel és indokokkal, melyek a törvényjavaslatban arra nézve felhozattak, hogy nem lehet a bíróságokat megbízni az eljárásra, hanem csak kizárólag a közigazgatási hatóságok volnának azzal megbizandók. T. ház, az indokokban, megvallom, kicsinyes okokat találok ezen álláspont megvédésére. Mit hoznak fel az indokok? Azt, hogy azon kérdések, amelyek a javaslatban kifejezett jogok felett keletkezhetnek, olyan egyszerűek, hogy azoknak elbírálására bírói tudomány nem szükséges. Már, t. ház, hogy ha egyszerűek a régi jogok és régi jogforrások, melyeket igen kevesen tanulmányoznak még azok közül is, a kik a gyakorlatban foglalkoznak, ha egyszerűek ezen törvénynek intézkedései, a melynek majdnem minden szakaszára kérdések merültek fel az iránt, hogy vájjon hogy fogják azokat a gyakorlati életben alkalmazni, mely felszólalásokkal szemben a t. államtitkár ur azzal védekezett, hogy majd az utasításokban meg fogjuk találni a méltányosság útját: akkor alig lehet joggal állítani, hogy ezek csak egyszerű jogi kérdések volnának, melyeknek substratuma körülbelül 220 millió forint, De az is mondatik az indokokban, hogy igen sok költségbe kerülne külön fórum