Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-143

14S. országos ülés november 30-án, pénteken. Í888. 35 J — szerintem alapos — tévedését kell felemlítenem (Halljuk!) annyival inkább, mert ha az általa felállított tételt elfogadni látszanám, ez oly consequentiákra vezetne, a melyeket elfogadhatatlanoknak tartok. (Halljuk!) És ez az, hogy ő felállítván, hogy ez kisajátítás, azután az egész műveleten keresztül, szemben minden egyes regale-tulajdonossal a magánjogi alapra helyezkedett. Ezt, t. ház, én nem fogadom el. Én határozottan állítom, hogy az államnak teljes joga lett volna — tekintettel a lehetőségre — ha nem is ily mérvű, de italmérési adót kivetni (Ugy van! Ugy van! jöbhfelöl) a nélkül, hogy a regálét megváltotta vagy azért kárpótlást adott volna. (Igás! Ugy van! jobhfélöl. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Az államnak ezt a jogát eltagadni nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) A jog tehát megvan, t. ház, és igy ez nem olyan, mint a fél és fél közti kisajátítás. De hogy én is azt tartom, hogy nem lett volna helyes ezen jogával élnie, ezt bizonyítja az, hogy a törvényjavaslatot benyújtottam. Mert hiszen, ha nem éreztem volna, hogy nem lenne helyes azon jogával élnie; ha nem éreztem volna, mennyire fontos más szempontokból ennek a regale-kérdésnek véget vetni: akkor fiscális szempontból egy aránylag igen mérsékelt italmérési adót vetve ki, behozhattam volna az államnak biztos három-négy millió tiszta jövedelmet, (Igaz! Igaz ! jobhfélöl) a regale pedig vergődött volna tovább (Tetszés jobbfelöl) és ezen italmérési adó által is nyomva, sülyedt volna folytonosan lejebb. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl. Hosszabb mozgás a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! (Halljuk!) A módosítványokra nézve csatlakozom azokhoz, a miket Láng Lajos t. képviselőtársam elmondott. Csak még egyet kívánok felemlíteni gróf Apponyi Albert t. képviselő ur módosítványával szemben. (Halljuk!) Én ugy értettem, hogy a módosítvány azt mondja: „ha az illető vagy alkalmazottja". (Felkiáltások balfelöl: Igen!) Megvallom, t. ház, ez a szó: „alkalmazottja", nagyon tág fogalom. Rámutatott erre az előadó ur is, de egyre nem mutatott ráf a mi pedig, azt hiszem, áll. (Halljuk!) Én, tudniillik azt hiszem, és az intentiót elvégre helyeslem, hogy gróf Apponyi képviselő ur itt azt akarta elérni, hogy ha a nyolczszoros adóval sújtatnak esetleg olyan kisebb birtokosok, kik maguk teljesítik a bevallást, ne bújhassanak ki alóla azok a nagybirtokosok, a kik nem maguk, de alkalmazottjuk által teljesítik. Csakhogy nem lehet ezt igy distinguálni, mert a városok, községek is ez alatt értetnek, azoknak pedig csakugyan alkalmazottjuk az a biró és az a jegyző, a ki a bevallást teljesíti. Önkénytelenül oda ütne tehát a csapás, a hova gr. Apponyi Albert képviselő ur maga sem KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92 VI. KÖTET. akarta. Ez egy okkal több, a miért én ezen módosítványt részemről el nem fogadom. Hátra volna még, t. képviselőház, hogy gróf Apponyi Albertnek az egész kormányzat, az egész közigazgatás — természetesen annak kapcsában tán — első sorban a kormány ellen emelt vádjára válaszoljak. Én tüzetesen ezekre most válaszolni nem fogok, mert én azt gondolom, hogy ez nem a regale-törvény 10. §-ához tartozik, hanem ha valaki annyira meg van győződve mindazon rosszról, melyet gr. Apponyi képviselő ur felhozott, akkor ne azt mondja, hogy kötelességünk tanítani a kormányt, hanem mondja azt, hogy indokolt bizalmatlansági szavazattal lökjük ki azt a kormányt. (Tetszés jobbfelöl.) Ez a helyes parlamenti eljárás, nem pedig az, melyet a t. képviselő urnak követni méltóztatott. (Helyeslés a jobboldalon.) De tiltakoznom kell némelyek ellen, minthogy nem a kormányról, nem az én személyemről vagy társaimról van szó. Gr. Apponyi t. képviselő ur ugyanis megbélyegezte a képviselőháznak annyi országgyűlésen keresztül folytatott igazolási eljárását. (Helyeslések a baloldalon.) Engedelmet kérek, ez nem helyes. (Félkiáltások a baloldalon:• Nagyon helyes!) Nézze végig akárki azon igazolási eljárásokat, nem vonom kétségbe, fog egyes hibás eljárást találni, de még ezen hibás eljárások is, ha megnézi, azt fogja találni, hogy nagyobb számukban nem a többség érdekében követtettek el. (Ugy van! jobhfélöl. Felkiáltások a baloldalon: Az mindegy!) Engedelmet kérek, annak megítélésére, hogy helyes-e az eljárás, ez mindegy, de annak megítélésére, hogy pártczélok miatt követtetett-e el, nem mindegy. (Helyeslés a jobboldalon.) De nem is erről akarok szólni, hanem vissza kell utasítanom Magyarország képviselőházi bizottságainak ily általánosságban való megrovását, akkor, a mikor, ismétlem, bárki nézze végig azon eljárásokat, sokkal ritkábban fog hibát találni, mint a hány eljárás helyesnek bizonyult. (Zaj balfelöl.) Akkor tehát általánosságban a képviselőház bizottságait ily megrovással illetni, azt hiszem, nem helyes, nem igazságos. (Ugy van! a jobbolalon. Zaj balfelöl.) A másik, mit szó nélkül nem hagyhatok, az, a mit a képviselő ur az árva vagyont illetőleg mondott. Tudja mindenki, sajnos igazság, hogy egyes visszaélések fordultak elő, de azt is tudhatja, a ki akarja, hogy azoknak legnagyobb része nem e korszak bűne, hanem az e korszakban behozott jobb eljárás alatt derült ki. (Ellenmondás balról. Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: Sokszor hallottuk már! (Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: Nem tudom, a képviselő ur hányadszor hallja, de hogy 46