Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-143

143. orzságos ülés november 30-án, pénteken. 1888. 359 Ezek után legyen szabad röviden előadnom, hogy a jog szempontjából miért tartom helyesnek I és miért fogadom ela21-es bizottság álláspontját, j (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt elfogadom, j t. ház, azért, mert nem hunyhatok szemet azon tény előtt, hogy Magyarországon igen rövid idő előtt, alig egy-két évtized előtt senkisem tartotta hibának, sőt mindenki helyeselte, ha valaki adóját az államnak nem fizette meg s a mikor még 20 év előtt ily felfogás uralkodott, nagyon természetes, hogy egyszerre és hirtelen az átmenet nem történhetik; de elfogadom továbbá azért is, mert én a bajt általánosnak tartom és nem olyannak, mely az ország egyes vidékeire, de olyannak sem, mely csak egyes adónemekre szorítkozik s akkor, midőn az az adónemek egész seregére vonatkozik, egyeseket csak azért, mert véletlenül ezeknél kínálkozott rá alkalom, sokkal erősebben sújtani, mint azokat, a kikhez nem férhetünk, nem tartom helyesnek. (Helyeslés a jobboldalon.) De szükségesnek tartom továbbá azért is, mert — a mint már szerencsém volt kifejtenem — én semmiféle körülmények közt nem ismerhetem el az államnak azon jogát, hogy polgáraival szemben magát kötelezettségének teljesítése alól kivonja. Ez pedig a tulajdon védelme s hogy ezt megóvja, mindenki elvárja az államtól; (ügy van!) ez olyan primitív és első feladata az álladalomnak, a mely alól az államot, szemben egyesek mulasztásával sem lehet felmenteni. És akkor t. ház, midőn az eredeti javaslatban a községekkel szemben elismerjük azt, hogy ezekkel szemben kell ezen bajon segíteni, nem tartanám helyesnek, hogy épen a magánosokat, épen azokat, a kik sokszor kellemetlenebb helyzetben vannak s a kiknek kötelezettségök az állam iránt talán nem is oly világos, mint a községeké, hogy azokat súlyosabban terheljük. Ezek volnának nézeteim, melyek alapján a 2l-es bizottság megállapodását a t. háznak elfogadásra ajánlom. (Helyeslés jobbfelöl.) Marad hátra az, hogy röviden elmondjam nézetemet a beadott módosítványokra vonatkozólag. Nem szükséges mondanom, hogy gróf Andrássy Gyula módosítványát azok alapján, a mikit szerencsém volt elmondani, nem fogadhatom el. A mi Holló Lajos képviselő ur módosítványát illeti, ennek két része van. Az első részében azt kívánja, hogy vétessék fel a törvénybe, hogy a törvényes bizonyítékok az eljárás egész folyama alatt használtathassanak. Én azt hiszem, t. ház, hogy a módosítvány ezen része a törvényjavaslatban bennefoglaltatik, ugy, hogy t. képviselő társam olyat kivan, a mi a javaslatban már benne van. A mi pedig t. képviselőtársam módositványának második részét illeti, azt t. i., hogy az általános büntető eljárás szabványai érvényesíttessenek, ezt az adott viszonyok közt nem tartom elfogadhatónak. Én tehát ez indítványt, mely az említett két okból kívánja a javaslat 10. §-át visszautasittatni a bizottsághoz új szövegezés végett, nem fogadhatom el azért, mert az indítvány egyik része nézetem szerint benne van a javaslatban, a másik része olyan, mely ellenkezik azokkal, a melyeket kifejteni már szerencsém volt. A mi Varasdy Károly t. képviselőtársamnak módosítványát illeti, azt, mint olyat, mely pusztán stylaris, részemről elfogadhatónak találom. A bizottság szempontjából hasonlóképen elfogadhatónak találom Bokros Elek t. képviselőtársam indítványát is, mert csak jobban praecisirozza a javaslatot és azt, a mi most a 2. bekezdésben van, a szakasz végére kívánja áttétetni, mi által a dispositio a különös kivételekre is vonatkozik és igy mindenesetre helyesebb és praecisebb lesz az e szakaszban foglalt intézkedés. A mi ellenben gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam indítványát illeti, arra vonatkozólag legyen szabad megjegyeznem, hogy én azon gondolatnak, melynek kifejezést adott, nem volnék feltétlen ellensége, azonban a gyakorlati kivitel az, a mi e tekintetben nagy nehézségeket támaszt. Mert azt világosan meghatározni és kimutatni, hogy vájjon az illető földesúr vagy gazdatisztje volt-e e tekintetben a hibás, csakugyan rendkívül nehéz. S utoljára azért, hogy azt, a ki hibásabb volt, érintsük, nem szabad odáig mennünk,hogy azokat is érintsük, a kik nem voltak oly mértékben hibásak. Azt pedig, hogy bizonyos különbséget kell azok közt tenni, a kik egyenesen maguk és azok közt, a kik csak megbízottjaik által vétettek a törvény ellen — azt hiszem — mindenki elfogadja. T. képviselőtársamnak indítványát tehát nem fogadom el. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi végül Polónyi képviselő ur indítványát illeti, hogy tudniillik a jogelőd ellen az illetőnek viszkereseti joga legyen, ez, azt hiszem, annyira magától értetődő dolog, hogy a törvényben külön felemlíteni helytelen volna, annál is inkább, mert azt hiszem, hogy viszkereseti joga van nemcsak a mai jogbirtokosnak jogelődje ellen, hanem viszkereseti joga van a birtokosnak gazdatisztje ellen is, a ki akarata ellenére hamisan vall. Ezt kitenni tehát fölösleges. És azért részemről Polónyi Géza képviselő ur indítványát nem fogadhatom el. (Helyeslés jobbfelöl.) Hasonlókép a már előbb mondottak alapján nem fogadhatom el gróf Haller Jenő t. képviselőtársam indítványát, mint olyant, mely magában véve ellenkezik a bizottság álláspontjával. (Helyeslés jobbfelöl.)