Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-143
358 l* 3- országos ülés november 30-Au, pénteké*. 1888 követtek el, nem szabad megfeledkeznie arról, hogy a társadalom tagjai irányában kötelességei vannak és első nagy kötelessége minden államnak az, hogy a jogot s különösen a tulajdonjogot tiszteletben tartsa. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Az, hogy az. egyesek megcsalták, megkárosították az államot, nem oldhatja őt fel azon kötelezettsége alól, hogy ő viszont az egyesek tulajdonjogát teljes mértékben védelmezze. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Nagyon veszedelmesnek találnám az oly theoriát, a melynek kifejezés adatott, hogy ha valaki az állam iránti kötelezettségeinek nem felelt meg, akkor az állam egyszerűen az o jogait sem tartozik respectálni. Ez az a tan, a melyet ez előtt alkalmaztak és Verwirkungs-Theorienak neveztek. De az államot az egyeseknek semmiféle tévedései, hibái és bűnei nem menthetik fel azon kötelezettségei alól, a melyekkel magas rendeltetéséből kifolyólag az egyesek iránt tartozik. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Én tehát, t, képviselőház, nem az erkölcsiség, nem a magánbecsület szempontjából tekintem ezt a kérdést; hanem a jog és különösen azon hatás szempontjából, melyet eljárásunk a jogérzetre magára fogna gyakorolni. És nagyon félek, t. képviselőház, hogy ha most pusztán az egyéni becsület, pusztán az erény és erkölcsiség szempontjára helyezkedve, azokkal szemben, a kik eltitkolták jövedelmeiket, oly szigorú büntetésig mennénk, hogy azt mondanók, elvesszük vagyonukat: ezen eljárás visszahatásra vezetne a társadalomban és ugyanaz a társadalom, a mely meg akarja kövezni azokat, a kik adójukat eltitkolták; az a társadalom, a mely igen gyakran sentimentalitás által vezetteti magát, majd a jövőben csak martyrokat fog látni azokban, a kiket az állam ilyen módon sújtott. (Ugy van! Ugy van!) S mert én azt tartom, hogy minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy a társadalom ezen beteges kinövései eltávolíttassanak, hogy a kötelességérzet az állam iránt minél erősebb legyen: kerülni kell minden túlzást, a mely épen arra vezetne, hogy ezen kötelességérzet meglazittatnék, nem pedig arra, hogy erősbittessék. És ha ezen kellemetlen esélyek be is következhetnek, arra némi előjelet láthattunk már azokból, a miket ezen padokról (A szélső baloldalra mutat) ép e napokban hallottunk. Mert t. képviselőház, ha nem helyeselhettem azt, hogy gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam pusztán az egyéni becsület álláspontjára helyezkedett, természetesennem helyeselhettem azt sem, hogy a másik oldalról azt hallottam, hogyan követelhetnők az állampolgároktól, hogy pontosan tegyenek eleget kötelezettségeiknek, midőn akad adófeíügyelő, akad pénzügyministeri fogalmazó, a ki az ő becsületszavának nem akar hinni. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Hát azért, hogy akad adófelügyelő, vagy fogalmazó, a ki a bevallást nem fogadja el, fel van már jogosítva az állampolgár arra, hogy jövőben az állam iránti kötelezettségeinek ne tegyen eleget ? (Tetszés a jobboldalon. Égi/ hang a szélső baloldalon: Azt nem mondta senki!) Igenis, azt mondotta a t. képviselő ur, hogy azontúl az illető nem tett vallomást és ő azt helyesli. De meglehet, hogy az az adófelügyelő akkor sokkal kisebb kötelezettséget is rótt reá, mint a milyen a valóságnak megfelel. Hogy akkor az embert az egyéni becsületérzés megsértése annyira bántsa, hogy azontúl inkább kevesebbet fizet, mint a menynyit kellene, azon felfogást én nem fogadhatom el. (Helyeslés a jobboldalon.) Arról, a mit hallottam felemlíteni, hogy mily rossz az administratiostb., most nem'akarok szólni. Elismerem, hogy minden administratiót a világon, a legjobbat is, lehet javítani és azt sem akarom mondani, hogy a mi pénzügyi administratiónk a legjobb. De midőn elismerjük, hogy egy nemzeti betegséggel állunk szemben ; midőn meg akarjuk erősíteni a becsületérzetet; midőn azt mondjuk,hogy az adózó polgároknak több érzéket kellene tanúsítaniuk a kötelezettségek teljesítése iránt, midőn az állammal állanak szemben s ugyanakkor mintegy előre is mentegetjük azokat, kik nem tesznek eleget kötelességüknek ; ugyanakkor sokkal nagyobb gonddal, előszeretettel színezzük ki az administratio hiányait és mindazt elmondjuk, a mi mentheti az egyes tévedést, sőt mintegy előre is búcsúlevelet adunk arra, hogy vétkezhetnek a jövőben is, mert ilyen-olyan rossz az administratio: azt hiszem, ez nem helyes. (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) A ki komolyan akarja, hogy jövőben ily dolgok ne ismétlődjenek; a ki velem elismeri, hogy itt nemzeti betegséggel állunk szemben, (Ellenmondások. Halljuk ! Halljuk ! Zaj) annak nem szabad semmiféle indokból mentegetni az ily hibákat. (Helyeslés. Mozgás, zaj.) Én kihallgattam a t. képviselő urakat, azt hiszem, a meghallgatást magamnak is követeiheteim (Halljuk ! Halljuk !) Ép azért, t. ház, nem helyeselhetem azt sem, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselő ur ezt az incidenst arra használta fel, hogy általában a nagy politika kérdéseit vitassa meg. Elismerem, hogy t. képviselőtársam kétszer-háromszor is kijelentette, hogy ő nem helyeselheti azok eljárását, kik adójukat eltitkolják, de viszont sokkal többet foglalkozott azon bajok felsorolásával és ha valaki ezeket olvassa, mintegy igazolását látja annak, hogy az állam iránt ne teljesítse kötelességeit. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon : Hát a bajokon nem kell segíteni ?) Igenis kell segíteni. De ezt a két dolgot egymással összekeverni akkor, mikor az egyiket akarjuk első sorban orvosolni, nem lehet. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.)
