Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-143

148 orsaágos ülés noTember 30-áa. pénteken. 1888. 357 felöl) mert engedek helyzetem kényszerítő voltának, mint a 2l-es bizottság elnöke. Ezt kötelességemnek tartottam kijelenteni. (Helyeslés.) Elnök I T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját és gr. Andrássy Gyula képviselő urat, mint a ki ellenindítványt adott be, melyet rajta kivül 19 képviselő irt alá. Láng Lajos előadó: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, kötelességet mulasztanék, midőn egy ily vita végén, mely a jelen törvényjavaslat felett folyt nagy vitában is mondhatni, ennél a szakasznál vert legnagyobb hullámokat, előadói jogommal nem élnék. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a vita e szakasznál oly terjedelmű és oly élénk volt, t. ház, azt nem csupán annak tulajdonítom, a mi magában e szakaszban foglaltatik, hanem tulajdonítom egyúttal ezen szakasz hátterének, mely nem kerülhette ki a törvényhozás figyelmét. (TJgy van! Ugy van! a jobbóldalon.) Azt hiszem, t. ház, az a körülmény, hogy Magyarországon az adó-eltitkolás oly nagy mérveketölt, nemcsak az ország egyes részeiben van meg és nemcsak egyes adókra vonatkozik, de fájdalom, mindkét irányban igen széles körre terjed. Ez a körülmény, azt hiszem, már régóta nem titok azok előtt, a kik közviszonyainkat és különösen adózási viszonyainkat figyelemmel kisérték; de mint egy igen kellemetlen kérdés elől, igyekezett előle mindenki kitérni, mig végre olyan alakban állott előttünk, hogy teljes lehetetlen volt azzal szemben állást nem foglalni. S megvallom, azon kitűnő és szép beszédben, melyet Beöthy Ákos t. képviselőtársunktól hallottunk és a mely sok tekintetben közel áll az én felfogásomhoz, azon kevés állítások egyike, melyeket nem írhatnék alá, az, hogy ő sajnálja, hogy e kérdés napirendre került. Mert én ellenkezőleg azt tartom, hogy midőn egy általános nemzeti, társadalmi betegségről van szó, akkor csakugyan helyes, hogy az napvilágra kerüljön és megbeszéltessék, (Helyeslések) mert egy betegséget meggyógyítani a nélkül, hogy azt felfedjük, hogy azzal megismerkedjünk, teljes lehetetlen. (Élénk helyeslések.) Eltekintve már most, t. ház, minden egyébtől, ama beszéd, melyet tegnap gróf Andrássy Gyula t. barátomtól hallottunk, megvallom, érvelésében legközelebb áll az én felfogásomhoz, midőn ítéletet kell mondani ezen társadalmi és nemzeti betegségről. Hogy mindazonáltal az ő conclusíóit nem fogadom el, annak oka az, hogy nézetem szerint a kiindulási pont kettőnk közt különböző. (Halljuk! Halljuk!) Igen tisztelt barátom az erkölcsiség, az erény, a társadalom szempontjából beszél és midőn ezen szempontból szól a kérdéshez, azt hiszem, teljes joggal beszél igy és sajnálom, hogy voltak, a kik kétségbevonták annak helyességét, hogy t. képviselőtársam igy beszélt. Mert hogy a társadalom, az erkölcsiség alapjáról nem lehet erről a kérdésről másképen beszélni, a&t hiszem, az minden kétségen fölül áll. (Ugy van! TJgy van! jobboldalon ) Mert az, t. képviselőház, a ki eltitkolja adóját, nemcsak az államot rövidíti meg, hanem megrövidíti polgártársait is, a társadalom többi tagjait, (Ugy van! Ugy van!) mert az államnak végre is fedezni kell valahonnan a maga szükségleteit és ha vannak, a kik eltitkolják jövedelmüket, ha vannak, a kik visszaélnek polgári jogukkal, akkor természetesen az ártatlanok, a kik tisztességgel vallották be jövedelmeiket, kétszeresen fognak teherrel megrovatni. (Ugy van! Ugy van!) Tehát a ki adóját eltitkolja, az nemcsak az állam, hanem saját polgártársai ellen is vét. (Ugy van! Ugy van!) És midőn valaki a legnagyobb erkölcsi megbotránkozás hangján beszél ez eljárásról, mindenesetre helyesen cselekszik és nagyon sajnálnom kell, ha őt bárki ezért hibáztatja. Ennek daczára nem fogadhatom el azt a consequentiát, melyet gr. Andrássy Gyula t. képviselőtársam ebből levon. Mert t. barátom az egyéni becsület, a társadalmi morál szempontjából szólt. Állam és társadalom két különböző dolog. Ugyanegy dolgot mindig máskép fog megítélni az egyén, a társadalom, mert tisztán az erkölcsiség szempontjából ítélheti meg és másként az állam, melynek legfőbb vezérelve nem az erkölcsiség, hanem a jog. (Helyeslés.) Ha valaki tisztességtelen cselekedetet követ el, a társadalom megbélyegzi őt és kilöki magából s ebben igaza van, de az állam ezt nem teheti. Az állam, midőn valaki akár ellene, akár egyesek ellen vét, tartozik a jogrendnek eleget tenni, a bűnöst büntetni. De a büntetésen túl az államnak más kötelessége is van: megtartani azt a polgárt az államnak. Mert, t. ház, manapság, midőn a magánbecsület, a társadalmi felfogás között és az állami feladatok köre között a határok szigorúan meg vannak vonva, az állam a büntető törvények tekintetében sem helyezkedhetik arra az álláspontra, melyre a középkori állam helyezkedett, a mely azt mondta: fiat justitia et pereat mundus. (Ugy van! Ugy van!) A büntetésnek meg kell lennie, de soha sem szabad olyannak lenni, a mely a bűnöst a társadalom és az állam jövő feladatainak teljesítésére képtelenné teszi. És akkor, a midőn a társadalom megbélyegez valakit azért, mert tiltott cselekményeket követett el, a rárótt büntetés kiállása után az állam maga áll oda, hogy letörülje homlokáról a bélyeget; az állam büntető hatalma mindig olyan, hogy midőn egyik kezével sújt, a másikkal fölemel és javít. (Ugy van! Ugy van!) Az államnak azért, mert egyesek hibákat