Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-143
143. országos ülés november 30-án, pénteken. 188$. 355 készültséget; hozott magával meggyőződést, a melynek jutalma az első felszólalásnál a siker bizonyára csalódás lesz. (Halljuk ! Halljuk!) Mig ellenben ugyanazon törzsnek egy másik tagja, a ki parlamentaris küzdelmek viharjaiban jobban megedzett s bizonyos szelek behatása alatt kellőleg meg is görbült, midőn nem ily ideális álláspontból, hanem a szerintem is jogosult érdekek szempontjából szólalt fel, jutalmul a népszerűséghelyesléssel kisért pálmaágat viszi haza. (Halljuk! Halljuk!) Nekem, t. ház, mind a két férfiúhoz van néhánv szavam. (Halljuk! Halljuk!) Ha Horváth Gyula t. képviselőtársam mai felszólalásából jogosan következtetem azt, hogy az igen nemes grófnak felszólalása mintegy mértföldjelzője egy jobb korszaknak, melyben ő lesz zászlótartója azon elvnek, hogy az erkölcspolitikai igazságokat e házban és ez országban érvényesítsük : akkor én őt szivem mélyéből üdvözlöm s legyen róla meggyőződve, hogy e téren támogatásunkra számíthat. (Helyeslés szélső balfelől.) Ha a t. képviselő ur figyelemmel kisérte a legközelebbi múlt eseményeit, csakhamar meggyőződhetett arról, hogy mi, a kik azon nézetben vagyunk, hogy ezen országban nem is corruptio, hanem különösen a választásoknál oly mértékű depravatio van, mely minden becsületes embernek szövetségét keli, hogy provocálja: akkor észrevehette volna t. képviselőtársam azt, hogy a közjogi alap és az előadott politicai rendszer között demarcatiót nem képezhet akkor, midőn az állam és a nemzet becsületének megóvásáról van szó. (Helyeslés szélső bálfelöl.) Látta a t. képviselő ur szövetkezni a szélső baloldalt a mérsékelt ellenzékkel azon jelszó alatt, hogy a nemzet becsületét és az erkölcsöket restaurálja. Ám kövesse ezt t. képviselő ur, mi utána fogunk menni. A mig azonban azt látjuk, hogy az erkölcsi depravatiónak s a politikai elvtagadásnak mintegy czégére nemcsak jutalmaztatik, de egy hamis mandátum a ministeri székben is elf'ér; (Igaz ! Ugy van ! balfelöl), a mig azt látjuk, hogy a nemességeket pénzen vásárolják s az ezért fizetett pénzek választási czélokra használtatnak fel; mig nem tapasztaljuk, hogy az erkölcspolitica révén a t. képviselő ur ezek ellen száll síkra: addig méltóztassék nekem megengedni, hogy vagy a túlságos fegyelem vagy pedig a bátorság révén, a mit nem akarok feltételezni, nem fog oda állani, hová a küzdők sorában állania kellene, ha saját elveiből le akarja vonni a consequentiákat. (Helyeslés szélső balfelől.) De van, t. ház, gr. Andrássy Manó t. képviselőtársamhoz is egy pár szavam. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur rendkívül szellemes és ötletekkkel tarkított beszédében kiemelte, hogy ezen ország, a mely a deficitben már ugy is félig-meddig elsülyed, segítségére siet azon két nemes eszméjének valósításával, hogy t. i. az adó-eltitkolás korszakáben helyes volna, ha a czégtáblák, melyek magyarul és németül irvák, kettős adóval rovatnának meg és ha a nem magyar nyelven folytatott kereskedés súlyosabb adó alá vonatnék. Ehhez és itt az erkölcsnemesítő és politicai erkölcsöket hirdető másik gr. Andrássy képviselőtársamhoz is szólok, nekem röviden egy harmadik mondani valóm van. (Halljuk ! Halljuk !) Ha igazságosak ezek az elvek, ám fejtsük ki ezeket tovább s kövessenek engem ezen a téren akkor is, ha indítványozni fogom, hogy a hitbizományok és latifundiumok azon tulaj donosai, kik az országnak semmi időt nem szánnak ; kik folyvást külföldön élnek s a magyar földről származó jövedelmeiket ott költik el, kettős minőségben legyenek megadóztatva. (Élénk helyeslés bál- és szélső balfelöl.) Nem is mondok ezzel újat, t ház. Ott van Westphália, Románia és Olaszország, hol ezen dispositio már törvénybe van iktatva. Miért nem gondolkoznak ezen kérdések fölött a pénzügyi körök? Van-e, lehet-e nemzetiebb czél; lehet e igazságosabb dolog, mint az, hogy azoktól a nagybirtokosoktól, kik külföldön élvezik a jövedelmüket, megköveteljük, hogy ezzel az országnak magának is szolgáljanak 1 (Helyeslés bal- és szélső balfelöl.) Ezért t. ház, én elvárom és számítok arra, hogy midőn ezen javaslattal a törvényhozás elé lépünk, gróf Andrássy Manó és ifjabb gróf Andrássy Gyula képviselő urak bennünket ezen téren támogatni fognak. Mig azonban egy oly korszak van, mely a nemzetnek legszentebb politikai dogmáját, egyedül jogosult ideálját, a nemzeti függetlenség eszméjét igyekszik • künn és benn kisebbíteni és lehetlenné tenni : addig, t. ház, ne beszéljünk erkölcsi-politicai magaslatról és elvekről. (Helyeslés a szélső baloldalon. Ettenmondások a jobboldalon.) Erkölcs-politikai elv az, hogy anemzet saját függetlenségét adja vissza önmagának, hogy mindenki mástól függetlenül javíthasson erkölcsöket és mindent egyszerre. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, nem szándékom ezen kérdésnél hosszasabban immorálni, még csak egy dolgot akarok előterjeszteni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélső haloldalon.) Van ennek a szakasznak egy pontja, melynek jogosultságát bármely álláspontból bíráljuk is el, megtámadni teljes lehetetlenség s ez az, hogy ha valakinek a jogelőde követett el adó-eltitkolást, erkölcs-politicai álláspontból és az igazság és méltányosság szempontjából is helyes az, hogy az elődnek hibájáért az utód, ha abban része nem volt, ne bűnhődjék. Ez az egyedüli igazságos és oly álláspont,melyet bármely indítványozó magáévá tehet; mert ez tökéletesen helyes dispositio. (Ugy van! szélső baloldalon.) 45*
