Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-143

;>5() 143. ©rsjságos filés november 30-án, pénteken. 1888. letekben, ugy, mint a sajtóban, a hol csak lehet, hogy minden polgár kötelességének megfeleljen, de mindezt prédikálja a kormány a saját közegeinek is, hogy a kincstár részéről soha egy pillanatra se követtessenek el visszaélések, hogy a ytolgárokkal igazságtalanul sohase járjanak el s akkor teljes joggal appellálhatnak a polgárok jogérzetére is. Csak ennyit akartam megjegyezni s ismétlem, elfogadom a 2l-es bizottság által szövegezett 10. §-t azzal a módosítással, melyet Holló Lajos t. képviselőtársam tegnapi napon benyújtott (Elénk helyeslés a szélső balon.) Gróf Ápponyi Albert: (Halljuk! Halljuk f) T. ház! Ezen szakasz megvitatásánál oly nagy és általános érdekű szempontok hozattak fel, hogy azt hiszem, nem pazaroljuk a ház idejét, midőn ezeknél megállunk s midőn az ez irányban elmondottakat azon komoly méltánylás tárgyává teszszük, a melyet megérdemel magának az ügynek hordereje és az ügy napirendre hozatalánál érvényesült és nyilvánult nemes szándék. (Helyeslés és tetszés a hal- és szélső baloldalon.) A dolog érdemét illetőleg kijelentem, hogy nem fogadom el gr. Andrássy Gyula t. barátom módosítványát, illetve ellenindítványát, hanem a 2l-es bizottság szövegezését fogadom el egy módosítványnyal, melyet bátor leszek benyújtani. Hogy miért teszem azt, azt az ügy érdeméből kifolyólag bővebben magyarázni azon kitűnő fejtegetés után, melyet e részben Beőthy Ákos t. barátomtól csak az imént hallottam, nem tartom szükségesnek. Csak néhány vonással akarom ezt a fejtegetést kiegészíteni. (Halljuk! Halljuk!) Az ellenindítványt beadó t. barátom arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem büntetés az, a mi az általa ajánlott szövegben foglaltatik. De t. képviselőház, akár hogyan fordítsuk a dolgot, megengedem, hogy nem büntetés a szónak pertechnicai értelmében, mert ahhoz az szükséges, hogy bírósági tárgyalás után a biró állapítson meg bizonyos sújtó határozatot egy vádlottra nézve, aki ott magát védelmezte, szóval a perrend minden garantiájával el volt látva. Tehát a szónak ilyen per-technicai értelmében megengedem, hogy nem büntetés. De midőn a törvényjavaslatnak alapgondolata valakire egy általa elkövetett cselekmény folytán ugy alkalmazható, hogy sujtóbbá válik, (Igaz! Ugy van! balfelöl) hát akkor ebben a körülményben aszónak, hogy ugy mondjam, közönséges, a józan ész egyszerű alkalmazása melletti értelmében mégis csak büntetés rejlik. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hangsúlyozom azt, hogy a törvénynek alapgondolata másképen alkalmaztatik az egyikre, J másképen a másikra t. barátom indítványa szerint. I Mert — ezt ugyan Beőthy Ákos barátom már meg- I mondta, de még egy példával leszek bátor illus- J trálni, hogy igy van — a törvényjavaslatnak alapgondolata nem az adókulcs szerinti kiszámítás, hanem — legalább approximative — a tényleges érték megtérítése. (Ügy van! balfelől.) És hogy az adókulcs valóban csupán egy kiszámítási eszközt képez, a mely az esetek többségénél alkalmaztatik, ez iránt a törvényjavaslatnak már eddig elfogadott szakaszaiból is okulást nyerhet t. barátom. Mert hiszen a törvényjavaslatnak elfogadtuk már az 5. §-át, melyben az van mondva, hogyha az adókivetés alapjául szolgáló szerződés, vagy az ezt helyettesítő bevallás azon alapos kételyt ébresztené az illető pénzügyi közegekben, hogy a jövedelem túlságos nagynak tűn tettetett elő, akkor az illető pénzügyi közegnek jogában áll azt kívánni, hogy az adókulcsnak alapjától eltérés történjék és más bizonyítékok alkalmaztassanak. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ha tehát, t. ház, a kincstár képviselőjének mindannyiszor, midőn ő a kincstár érdekeit az adókulcs alkalmazása által sértetteknek hiszi, megengedtetik, hogy ettől az alaptól eltérjen (Ugy van! balfelől) és más kiszámítási kulcsot vegyen igénybe, akkor előttem világos, hogy a törvény egész szerkezete szerint az adókulcs alkalmazása itt nem bir egy elvi alapgondolat jelentőségével, (Helyeslés balfelől) hanem csak egy kényelmes kiszámítási expediensnek tekintendő, melytől ha eltérhetünk, az egyik érdekelt fé] kedveért, eltekinthetünk tőle a másik fél érdekének szempontjából is. (Helyeslés balfelöl.) De, t. ház, a dolognak ezen oldaláról, mint mondám, bővebben értekezni a hallottak után nem szükséges. Teljesen csatlakozom azokhoz, miket az ügynek principális oldalára nézve Beöthy Ákos t. barátom elmondott. Gróf Andrássy Gyula t. barátom azonban nemcsak ennek az ügynek érdeméből vonta le érveit, hanem egyszersmind arra figyelmeztet bennünket, hogy ezen kérdés elbírálásának és eldöntésének nagy erkölcspolitikai hordereje is van; hogy ezen kérdés elbírálásával és abban az értelemben való eldöntésével, mint ő javasolta, kezdjük meg az erélyes harezot egy nagy nemzeti íiiba ellen, az állam iránti kötelességérzetnek lazasága ellen. És igy általánosságban felállítva a kérdést, én vele s az ő intentiójával tökéletesen egyetértek. (Helyeslés balfelöl.) Soha, t. ház, tőlem sem ebben a házban, sem ezen a házon kivül senki egy szót nem hallott, sem hallani nem fog, a mely az állammal szemben fennálló kötelességek mulasztását enyhébben akarja megítéltetni, mint a magánemberrel szemben fennálló kötelességek mulasztását. Sohasem fogok mentséget sem keresni, sem találni, sem felhozni azoknak javára, a kik az állam iránt fennálló törvényes kötelességeiket nem teljesítik. És ha közvéleményt akarunk alkotni abban az irányban, hogy az állam iránti kötelesség tel-