Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-143

143. országos ölés november 30-án, pénteken. 1888. g49 mére kelni. Ez ;iz erkölcstelenség, a melyet sújtani kell, létezik nemcsak Magyarországon, hanem minden európai államban. Ez még nem mentség ugyan arra, hogy folytassuk, de engedelmet kérek, azok, kik ezzel foglalkoznak, ne méltóztassanak nekünk az éremnek csakis egyik oldalát mutatni, hanem legyenek igazságosak és ha oly szigorral járnak el a nemzet irányában, tüntessék fel az érem másik felét is. (Helyeslés szélső balfelől) Miután ezt nem tette senki, legyen nekem megengedve, hogy rámutassak.(Halljuk! Halljuk!) Ugyan kérem, Magyarországon akarják a képviselő urak oly kegyetlenül sújtani az adócsonkítást ; ebben az országban, melyben az adótörvényhozás, az adó-rendezés erre az alapra van fektetve? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elfelejtjük már, hogy midőn a kataszter megállapittatott, a földadó-jövedelem 222 millióban lett megállapítva; mert igyekeztek minél magasabbra srófolni az adó-alapot? (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) S mikor aztán rövid idő múlva észrevették, hogy, ha ezt az alapot megtartják, a földbirtokos tiszta jövedelme lesz megtámadva, mit tettek? Leszállította maga a kormány 180 millióra. Továbbá, midőn a III. osztályú kereseti adót 10%-ban állapította meg, mire nincs példa egész Európában, mivel indokolták ezen eljárást, nem itt, a törvényhozás termében, hanem a folyosókon és másutt? Hiszen úgyis tudjuk, — mondák — hogy nem vallják be az egészet, tehát legalább egy része legyen biztosítva az államnak. Tehát annak, a ki okoskodik, a ki eleve az adó-csonkítás álláspontjából indul ki, annak szabad azt mondania, hogy ezen rákfenét ki kell irtani, de annak nem szabad oly kegyetlenül sújtania. (Igás! Ugy van! a ssélső baloldalon.) De aztán, ha azt akarjuk elérni, a mire mindnyájunknak, ellenzéknek és kormánypártnak törekedni kell egyaránt: hogy az adóbevallás őszinte, becsületes legyen, hogy a kötelességérzet ébredjen fel az állam kányában, akkor első sorban azt kell követelni, hogy ébredjeti fel az államban, az állam képviselőiben a kötelességérzet a polgárok irányában (Helyeslés szélső balfelől.) Akkor méltóztassék ügyelni arra, hogy soha több ne követeltessék az adózótól, mint a menynyivel törvényileg tartozik. (Helyeslés a ssélső balon.) De midőn naponkint folytonosan tapasztaljuk azt, hogy az adózó polgárok valóságos viadalt kell hogy küzdjenek az állammal, hogy bebizonyítsák jogukat; a mikor naponkint tapasztalunk olyanokat, hogy meg akarnak venni szegény embereken, özvegyeken, árvákon olyan adókat, melyeket már kifizettek és ha szerencsétlenségükre meg nem találják az eldugott nyugtát, csakugyan megveszik rajta (Élénk helyeslés a ssélső balfelől): akkor azt mondom —'• bocsánatot kérek, nem a szónak materialis értelmében, csak átvitt értelemben, — a mit az egyszeri franczia képviselő mondott, mikor a halálbüntetés eltörléséről volt szó: „ Que messieurs les assassins commencent". Akkor kell, hogy az állam képviselői ügyeljenek arra, hogy igazság legyen, hogy az igazságosnál több ne követeltessék. Amikor azt látja a polgár, hogy például az illetékszabási szabályzatban meg van írva, hogy a hivatalnok köteles a létező iíleték maximumát kivetni az illetőre, sőt birság van megállapítva azon hivatalnokra, a ki nem a maximumot veti ki: nem jelenti-e ez azt, hogy az állam oda áll a polgárok elé,, mint az insolid kereskedő, ki a legmagasabb áron kezdi és azután természetesen azt mondja: alkudozzunk. így aztán önvédelem lesz belőle. T. képviselőház! Senki sem fogja rólam föltenni, hogy védelmére akarok kelni azoknak, kik az államot megkárosítják. De midőn itt olyan leplezetlenül tárul fel ország-világ előtt egy nemzeti hiba, mely szégyenünkre válik; akkor hazafiúi kötelességünk rámutatni az okokra, melyek ezen állapotot előidézték (Helyeslés a szélsőbalon) annál inkább, mert magát a bajt csak ugy fogjuk orvosolhatni, ha magát az okot eltávolítjuk, mely azt előidézi. Megvallom, hogy a tegnapi napon, midőn nagy élvezettel végig hallgattam gr. xlndrássy Gyula beszédét, elvártam volna tőle, hogy valamivel még tovább is menjen s kimutassa, hogy határozottan kegyetlenül sújt mindenkit, ha kell még azokat is, a kikhez ő legközelebb áll és kiemelte volna, hogy semmikép sem akar bárki számára is kedvezményt, tehát a nagy uradalmak számára sem. Ezzel tényleg bebizonyította volna azt, hogy beszéde nemcsak szép, hanem, hogy annak alapja nem egyoldalú, hanem mindenre kiterjedő. (Élénk helyeslés a szélső balon.) A mai napon az őt támogató Miklós Gyula t. képviselő ur egy más dolgot akart a törvénybe beiktatni s a becsületszóra hivatkozott, hogy becsületszó, vagy esküvel erősítsék meg a polgárok adóbevallásuk helyességét. Ne játszunk itt mint játékszerrel becsületszóval. Mert milyen eljárást követnek itt az adó terén a becsületszóval? Addig, mig a polgárok becsületszavukat arra akarják felhasználni, hogy a maguk érdekeit megvédelmezzék, addig nem veszik azt tekintetbe, de számba veszik azonnal, ha az állam érdekéről van szó. Én egyáltalában nem helyeslem, hogy pénzkérdésekben, vagy az adó terén ilyen erőszakos eszközökhöz nyúljunk, mert ellensége vagyok itt az eskünek ugy, mint a becsületszónak. Közre kell működnünk mind a két oldalon s akkor czélt érünk. Prédieáljuk mindenütt itt ugy, mint az országban, a kerü-