Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-143

348 1*"*. országos ülés november 30-án, pénteken. 1888. ványoztatnak. Hogyha mi az indítványt a jogosan megkövetelhetőnek minimumára korlátoztuk, ezt azért tettük, mert szerény, fiatal képviselők levén, beérjük a minimummal, de annyira fiatalok még sem vagyunk, hogy felüljünk azoknak, a kik azzal biztatnak bennünket, hogy követeljünk mentől többet, hogy semmit se érjünk el. (Helyeslés jobb és balfelől.) Szathmáry György jegyző: Bokros Elek! Bokros Elek: T. ház! Megvallom, hogy nagyon óhajtottam volna e szakasz érdemére nézve véleményemet ugy indokolni, a mint azt a dolog méltósága, a fenforgó kérdés súlya megköveteli; azonban engedje meg a, t. ház kijelentenem, hogy sokkal több érzékkel birok a ház türelme és a parlamentaris tárgyalás menete iránt, semhogy a tegnap és ma elhangzott kiváló szónoklatok után a t. ház türelmét még igénybe venni kívánnám, daczára annak, hogy kivált a most előttem szólt képviselő ur az érvek nagy részének elmondására majdnem provocált. Én azonban hallgatással felelek rá és egyszerűen kijelentem, hogy a törvényjavaslatot a bizottság szövegezése szerint alapjában elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) S ha mégis felszólalok, csak egy igen alárendelt kis módosítást vagyok bátor a t. ház becses figyelmébe ajánlani. E módosítás az elvi kérdéssel nem függ össze, hanem egyszerűen gyakorlati és törvény végrehajtási postulatum. (Halljuk !) A 10. §. 2. bekezdése azt rendeli, hogy a kárpótlási alapnak kivételes alkalmazása csak akkor foglaljon helyet, ha az igényjogosult? ebbeli bizonyítékait 1889. évi márczius 3l-éig előterjeszti. Ezen rendelkezés jogosultsága abban áll, hogy az adófelügyelő már az igénybejelentés első tényénél tudja azt, hogy a tárgyalás számára milyen előkészületekkel kell megjelennie és hogy minő igénynyel áll szemben. E postulatum azonban nemcsak a 10. §-ban contemplált egyetlen egy alapot illeti, hanem fennáll a 6 — 10 §§-ban foglalt minden kivételes kulcs alkalmazására nézve. Ennélfogva szükséges, hogy a 6 —10. §§-ban foglalt minden egyes eltérő kulcsnak alkalmazásánál a bizonyítékok már az első beadványnál használtassanak. Ez az igen egyszerű és önként érthető dispositio csak azért lett igy szövegezve, mert az eredeti javaslatnak e szakasza együtt contemplálta a kivételes eseteket és midőn az szétszakittatott, e rendelkezés csak a 10. §-ban maradt fenn. Hogy tehát a bizottsági megállapodás czélja helyes kifejezésre jusson, bátor vagyok ajánlani, hogy a a 10. §. 2. bekezdése a szakasz végére tétessék és abba ne csak e szakaszban, hanem a 6—10 §§-ban foglalt esetek mindegyike fölvétessék. {Helyeslés jobb felől.) Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. Nagy István jegyző (olvassa): A 10. §.. 2. kikezdése áthelyezendő a szakasz végére és pedig a következő új szöveggel: „A kárpótlás megállapításának a 6—-.10. §-ban foglalt kivételes módozatai csak azon esetre alkalmazandók, ha a jogosult összes bizonyítékait 1889. évi márczius 31-ig a királyi adófelügyelőnél írásban benyújtja." Madarász József jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz : T. ház ! Midőn a bizottság által megállapított szöveggel együtt Holló Lajos t. barátom módosítványa mellett felszólalok, előre is beismerem, hogy felszólalásra engem leginkább gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur tegnapi felszólalása, illetőleg ezen felszólalásnak egy passusa indított. (Halljuk! Halljuk !) Én is épen ugy, mint a t ministerelnök ur, örömmel üdvözlöm t. képviselőtársamat az erkölcs védelmezésének pályáján. Készséggel elismerem, hogy igen kedvezően rokonszenvesen mutatta be magát a képviselőháznak, hanem a mi már a dolog lényegét illeti, arra kénytelen vagyok következő rövid megjegyzéseket tenni, melyek egyúttal szólnak a t. pénzügyminister urnak is és talán némileg csillapítani fogják Ashóth képviselő urnak rettenetes indignatióját is. Gróf Andrássy t. képviselő ur az erkölcs alapjára helyezkedett, igen helyesen; ez dicséretes dolog, hanem bátor vagyok őt figyelmeztetni arra, hogy a büntetőjognak alapja is az erkölcs; az erkölcs pedig mindenek előtt azt parancsolja, hogy a büntetés hozzá legyen alkalmazva a bűn mérvéhez. Olyasmit iktatni törvénybe, hogy most valaki — mondjuk — bűnt követett el bizonyos mértékben, egész vagyonában tönkretétessék: ez, engedelmet kérek, nem erkölcsi szükség, hanem egyenesen kivétele az erkölcsi alapnak a büntetőjog alól. Ez az egyik. A másik, a mit megkívánok jegyezni az, hogy a t. képviselő ur, ki oly élesen sújtotta azokat, kik az adócsonkítás által erkölcstelen dolgot követtek el, megfeledkezett egy dologról, arról tudnillik, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat nem egyéb, mint természetes logieai kedvezménye a nem rég behozott szeszadónak. Ezért kellett ezt a törvényjavaslatot sürgetni. A szeszadónak az alapja mi volt? Miért kellett ezt a kettőt oly sürgősen a törvényhozás elé hozni? Azért, mert a tapasztalás azt bizonyította, hogy Magyarországon esonkitották az állam jövedelmét ezen a téren, ha jól tudom, 80, Ausztriában 120 százalékával a fizetendő adónak. Ott is ép oly méltán lehet sújtani ez erkölcstelenséget, ott aránylag sokkal nagyobb kár okoztatott az államnak és bizonyára senki sem fog ennek vedel-