Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-143

346 14Ü. országos ülés november 80-i'ni. jiéiiteki'n. 1S8S. következetes keresztül vitele teszi az egyesekre lehetővé e transaetiót. Én azt mondom, hogy a méltányosság útjáról nem szabad letérni. Ha elfogadjuk t. barátom indítványát, letérnénk erről az útról sakkor az lenne, a mit a régi rómaiak oly jól fejeztek ki: súmmuni ius, summa injuria. (ügy van! Ugy van!) Ezért elfogadom az eredeti szöveget. (Élénk helyeslés.) AsbÓthJános: T. ház! Érzem helyzetem nehézségét, midőn egy, rövidsége daczára is nagyszabású beszéd súlyos érvei után kell azokkal szemben felszólalnom. Mind a mellett engedje meg a i ház, hogy röviden és szorosan t. barátom gróf Andrássy Gyula ur indítványához szóljak. Meg vagyok győződve és ez kötelességem a t. ház és annak minden egyes tagja iránti tiszteletemnél fogva, hogy bármennyire elesek az ellentétek ebben a tagadhatatlanul kényes kérdésben, mindenikünk csak azt képviseli és a mellett kardoskodik, a mire meggyőződése utalja. S ha e tekintetben van az egyik vagy másik oldalon hiba, ez bizonyára csak ugy lehet, a hogy a szentegyház — hogy ha ugyan szabad vallásos példát alkalmazni profán ügyben — tanítja a szentek bűneiről, kik az emberi tökéletlenségnél fogva szintén vétkezhettek, de ez történt emberi tévedésből és gyengeségből, a szándék, a törekvés, az intentio mindig tiszta volt. Ennek előrebocsátása után, t. ház, azt hiszem, hogy nem leszek senkire nézve sem bántó, hogy ha élni fogok a kritika azon teljes szabadságával, melyet a kérdésnek teljes világításba helyezése megkövetel. Mindenek előtt azonban legyen szabad nekem is arról beszélni, a miről szó nincs. Mert annyi mindenféle lett bele interpretálva t. barátom indítványába, a mi nincs benne, hogy mindenekelőtt ezen idegen elemeket kell kiküszöbölni, hogy a kérdést világosan lehessen formulázni. Mindenek előtt az a meggyőződésem, hogy itt semmi szüksége fenn nem forog annak, hogy egymással szembe állítsuk az osztályokat. Ezek között az elkülönítés — fájdalom — ugy is nagyobb, mint a hogy az kívánatos. Nincs itt szó, t. ház, egyfelől nagybirtokosról, vagy egyáltalában birtokosokról, másfelől városi polgárról — se tekintetben méltóztassanak megengedni, hogy még egyszer felidézzem azon érdekes és ismeretes alakot, a temesvári gyökesített italmérési joggyakorlót, a kivel megismertettek bennünket Grecsák Károly és Horvát Boldizsár t. képviselő urak egész az intimitásig. És kérdem, hogy ha ezen becsületes polgárnak joga meg fog váltatni az adó alapján, nem vonható-e ezen városi polgár ép ugy, mint bármely birtokos,az indítvány keretébe? Itt nincs szó nagybirtokról, kisbirtokról, városi polgárról; itt szó van születés, nemzetiség, vallás különbsége nélkül, tehát a legszélesebb democraticus alapon az adódefraudansokról, és pedig azokról, a kiknél a rnala fides szembeszökő és flagraris. Egyedül itt van, t. ház, annak a jogosultsága, hogy mi nem kívánjuk belevonni az indítvány körébe azon városi polgárt, a kinek nem a saját ténye, a ki talán nem is tehet arról, 'hogy bár a város érdekében, de az állam ellen visszaélést követett el hatósága, a tisztviselő. Továbbá nincs szó itt birságról és büntetésről. Elismerem ég eoncedálom, hogy a bírság, ha arról volna szó,.nem lehetne nagyobb, mint a hogyan az a törvényben meg van szabva, jóllehet.azt az egy észrevételt el nem nyomhatom, hogy ha a birság, ha jól tudom, három év alatt elévül, lm az illető hazafi harmincz esztendeig sikkasztotta adóját, akkor még mindig kitűnő üzletet csinál. Hanem miről van itt szó, t. ház? Egy incorrect dologról, vagy ha ugy tetszik, egy és ugyanazon incorrect dolog hármas fokozásáról. Es itt legyen szabad azon nagyszabású és kitűnő beszédre visszatérnem, melyet Beőthy Ákos t. képviselőtársam elmondott. A képviselő ur főérve az volt, hogy ha nem az adó alapján történnék a megváltás, akkor a mi indítványunkra nem volna szükség, így azonban annak szüksége és jogossága elutasíthatatlan, és azt hiszem, kitűnik az incorreetségeknek azon hármas fokozásából. S én megvallom t. ház, hogy azon incorrectségnek legelsejét, magát a tényt, hogy az illető jövedelmének egy részét az állam megrövidítése végett eltagadja, nem a pénzügyi administratio és a törvényhozás szempontjából, mert azoknak ezzel szemben kéri el heti énül szigorúaknak kell lenniük, de a morális beszámíthatóság szempontjából hajlandó vagyok a legenyhébb világításban látni és bizonyos pontig egyetértek azzal, a mit Ugron Gábor és Holló Lajos t. képviselő urak mondottak. Mert nem szenved kétséget, hogy az egyének súlyának és tetteinek megmérésére szolgáló azon mértéken kívül, melyet az absolut principium nyújt, van egy másik mérték és ez az, melyet a történetíró alkalmaz, midőn az egyes egyént mérlegelni akarja. Megméri tudni illik az absolut principium mértékén a kor niveauját, meg a médiumot és a viszonyokat, melyekben az illető él és azután ezekhez méri az egyest, hogy mennyire áll felette vagy alatta e niveaunak. E tekintetben az illetőre nézve sok enyhítő körülményt lehet felhozni. Itt volt először is a nemesség ezer éves adómentessége, ugy, hogy vérébe ment a tudat, hogy csak vérével kell adóznia. Mikor Mária Terézia dicső királynőnk felhívására őseink kardot rántva ezt kiáltották: „Vitám et sanguinem!" és azután másnap a kerületi ülésben szóba jöttek a királyi propositiók és azokkal együtt a subsidiumok, mert a háborúra nem elég a nemes urak élete és vére, hanem abrak is kell: akkor egyik derék gentry