Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-129
129. országos ülés november 12-én, hétfőn. 1888. : beavatkozás, mely néhol erőszakban is nyilvánul, részint az etetés, itatás s a vesztegetések egyéb nemei igen sok kerületben meghiúsítják; s tekintve, hogy e visszaéléseket a képviselőház tagjaiból álló s általa választott biráló bizottságok, sok évi tapasztalás tanúsága szerint — ritka kivétellel — meg nem torolják, de összeállításuknál s a pártélet természeténél fogva megtorolni s a választók jogait megóvni nem is képesek; és végre tekintve, hogy az 1874-iki törvényben e végre megjelölt királyi Curia bíráskodását újabb időben sem a kormány, sem a többség életbe léptetni nem volt hajlandó: Utasítsa a t. képviselőház az igazságügyi ministert, hogy a kérvénynyel megtámadott képviselő-választások érvényessége fölött ítélendő, habár más, de mindenesetre teljesen független és részrehajlatlan bíróság felállítása iránt törvényjavaslatot terjeszszen elő. Elnök: Az indítvány ki fog nyomatni, szét fog osztatni és indokolására az állami italmérési jövedékre nézve megalkotandó törvény folytán adandó kártalanításra vonatkozó törvényjavaslat fölötti általános vita befejeztével fog időpont kifíízetni. Következik a napirend: A pénzügyi bizottság 213. sz. jelentése, „az állami vasutakat terhelő adósságok kötvényeinek s a földtehermentesítési adósságnak beváltásáról i s mérsékeltebb kamatozású államkötvények kibo- I csátásáról" szóló törvényjavaslatról. Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a jelentést felolvasottnak tekinteni s igy az általános vitát megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. Hegedüs Sándor, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! E törvényjavaslatban a kormány általános felhatalmazást kér egy nagy hitelműveletre, melynek ezélja az, hogy a vasúti, az államadósságoknak és a földtehermentesítési kár talanításnak, valamint némely más kölcsönöknek kisebb kamatozású papírra való convertálása által 462 milliónyi papir vonassék be a forgalomból s annak megfelelő iij, kisebb kamatozású papírok bocsáttassanak ki, de annak kikötésével, hogy először a valuta ne változzék, azaz hogy azon papírok, melyek most aranynyal kamatoztak, szintén ilyen ozímletekkel váltassanak fel, valamint a most ezüstben s papírban kamatozók szintén hasonló czímletekké alakíttassanak át. Másodszor kiköttetik, hogy ez adósságok a törlesztésre nézve se változtassák meg természetű ket, azaz, hogy az új papírok ne járadék-, hanem szintén törlesztéses papírok legyenek; harmadszor, hogy e művelet pénzügyi eredménye legalább 13 milliónyi megkönnyebbülést okozzon az államháztartás mérlegében s negyedszer, hogy ama kisebb kamatozású papírok, melyek e müvelet keresztülvitele érdekében kibocsáttatnának, tíz éven belül újabb conversio tárgyát ne képezzék. E feltételek, azt hiszem, tüzetesebb megvilágítás, vagy bírálat tárgyát alig képezhetik. Maga az utóbb említett kikötés csak látszik terhesnek, mert a ki hitelviszonyainkat és a pénzpiacz fejlődését figyelmére méltatja, azt hiszem, nem fog hitelviszonyaink fejlődésében nagy nehézséget látni azon kikötésben, hogy az új czímletek convertálhatók nem lesznek tiz éven belül, miután a kisebb kamatozás van megállapítva. A mi a pénzügyi eredményt illeti, a mi a leglényegesebb kérdés, az két részre oszlik, a menynyiben a legkisebb részben a kamatok megtakarításában, nagyobb részben a törlesztési quota tetemes leszállításában mutatkozik, annak következtében, hogy a papírok, a melyek convertáltatnak, oly papírok által cseréltetnek ki, a melyek 70— 75 — 80 év alatt törlesztetnek.Ennek következtében a művelet eredménye kisebb részben kamatmegtakarításban, de nagyobb részben épen abban áll, hogy a törlesztési quota nagy mértékben leszállittatik; és igy, minthogy azon papíroknak, a melyek most conversio alá jönnek, törlesztési quotája a már előrehaladt törlesztésnél fogva, igen nagy volt a kamatozáshoz képest, ha az egész összeget veszszük, noha abban ma, a törlesztés kezdetén levő jelentékeny összegek foglaltatnak, mindazonáltal az egész összegnek több mint felét már most törlesztendő quota terhe képezi; míg az új hitelműveletnél épen megfordítva, minimális összegben jelentkezik a törlesztési quota és a kamatteher nagyobb és ez szem előtt tartandó a művelet értékének, illetőleg az eredménynek megítélésénél. Ha csak abból a szempontból indulunk ki, hogy a eonver*iót az államháztartás minden viszonyaitól eltekintve, tisztán kizárólag Ítéljük meg, hogy ha bár az adatok hiányos volta alapján csak hozzávetőleg kívánjuk megtenni a számítást, arra, hogy a 38 millió frtnyi kamat és törlesztési quotát képező az időszerinti teher mellett 13 millió a megtakarítás, milyen eredménynek ítélendő meg, az tisztán a conversio szempontjából és a pénzpiacz jelenlegi helyzetéből sem mondható valami fényesnek. A mi igen természetes dolog, mert azon összegben, a mely itt convertáltátik, nagyon különböző természetű törlesztési összegekről levén szó, itt magában a kamat-reductióban nagy eredményt felmutatni nem lehet. De szerény nézetem szerint magának a papír értékesítésének szempontjából két lényeges tényező hiányzik: a kamatláb, noha a dolog természeténél fogva, lehet állítani, hogy a kamat 4 1 /«%>-nál nem lesz magasabb, másfelől a tényleges árfolyam, melyen a papírok értékesíttetnek s melyre vonatkozólag igénytelen megjegyzéseimet azonnal meg fogom tenni.
