Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-129

30 129. országos Ölés noveml>« 13-én, hétfőn. 1888. E két tényező hiánya mellett is hozzávetőleg lehet állítani azt, miszerint a már említett pénzügyi eredmény mellett a papírok elég jól lesznek értékesíthetők és igy még e szempontból sem eshetik a művelet kifogás alá. De tévedés volna azt állítani, hogy a müvelet önmagában csak igy ítélendő meg, mert ezen műveletnek főfeladata az államháztartás rendezésére vihető vissza. Mert az tagadhatlan,hogy az államháztartásban az egyik tényező, a törlesztési quotaigen jelentékeny összegre emelkedik s minthogy ezen jelentékeny összegből egy nagyrészt az 1881. év óta megfelelő járadékoknak kibocsátásával fedezetbe vettünk fel, az e czímen kibocsátott papírjaink összege és az ezzel járó kamatteher évről-évre növekedik, annyira, hogy a,z 1881. évtől a mai napig e czímen már 101 millió frtot meghaladó összeget bocsátottunk ki, a mi magában véve 5.300,000 írttal nagyobb összeggel terheli az évi Ludgetet. Minthogy pedig a törlesztési quota e papírok után, melyek beváltásáról itt szó van, évről-évre nagy mértékben növekedik, igen természetes dolog, hogy az, a mi most már 700,000 frtra menő teher, mely az évi kibocsátás után jár, évről-évre nagyobb lesz és ennek következtében abból a szempontból kell megítélni igénytelen nézetem szerint e műveletnek ez idő szerint való elfogadását és ez idő szerint való keresztülvitelét, miszerint,-ha az említett pénzügyi eredmény eléretik s igy a törlesztési quotára, felvett fedezet az államháztartásból kitörölhető lesz, a mi mint minimális eredmény szerződésileg biztosítva van : ebben az esetben az államháztartás egy oly tényezőtől szabadul meg, a mely nemcsak mint évi teher magában véve teher, de egyúttal a deficitnek állandó forrásátképezte és ennek következtében, ha az államháztartás rendezését minden irányban keresztül akarjuk vinni, oly tényezőt, mely a nemzet újabb megterhéltetése nélkül ily nagy tehertől szabadítja meg az államháztartást, ez idő szerint nélkülözni csakugyan hiba volna. S e szempontból annál ajánlatosabb a művelet keresztülvitele, mert másfelől két oly előnynyel jár még ebből a szempontból is, a mely tagadhatatlanul figyelmet érdemel. Az egyik az, hogy a valuta-viszonyokat az arányok államháztartásunkban nem változtatván meg, az újabb kibocsátás természetes, hogy e czímen újabb teherrel nem terheli, holott a törlesztési papirjáradék ezzel is járt; s másodszor az által, hogy a törlesztéses papírokat törlesztéses papírok cserélik ugyan fel, de olyformán, hogy azok szükséglete az elérendő pénzügyi eredményben állandóan biztosítva van, újabb teher ebből az államháztartásra nem származik és egyúttal mégis törlesztéses papírok maradván, nem lesz az állandó, örökös megterheltetése az államnak, mint a hogy ez járadékok kibocsátásával történnék. (Helyeslés jobb felől.) Fel lehet hozni — és több oldalról hangoztatott is — e művelet ellen azon vádat, miszerint azon hátránya van, hogy egyfelől különböző papirokat egyesítvén, a müvelet maga a különböző papírokat egységesekké teszi ugyanazon valuta szerint és ennek következtében még azon műveletek is, a melyek a beváltandó kölcsönök közül, példának okáért betáblázva nem lettek, mint a 30 milliónyi és 54 milliónyi kölcsön, most a tervezet szerint, a vasutakra betáblázva lesznek; de e körülmény megítélésénél figyelembe kell venni, hogy, ha azt akarjuk, hogy a művelet általában nagyobb eredményt biztosítson az államháztartásnak, minél több ilyen czímletet kellett egyesíteni; és magában véve az a körülmény, hogy 14 különböző kölcsön úgy olvasztassék össze, hogy valuta szerint aranyban, ezüstben és papírban összesen 3 czímlet marad, az hitelviszonyaink szempontjából nagy jelentőségű, de másfelől pénzügyi szempontból ugy a cursusok javítása, mint a régi papíroknak természetükből kivetkőztetésének mellőzése és illetőleg ennek elkerülése végett szükséges volt az, hogy az ugyanazon valutájú papírok állandó elbánás alá essenek, azaz a vasutakra való betáblázás ezekre vonatkozólag egyformán kiterjesztessék ; az eredmény szempontjából pedig szükséges azért, mert ha kisebb összeget, kevesebb számú czímleteket veszünk fel a conversio czéljából, annak két hátránya van. Az egyik az, hogy nagyobb számú czímletek maradnak forgalomban hitelünk terhére és ezt rontják ; másodszor a pénzügyi eredmény nem lenne bizonyos czélnak megfelelő, azaz nem érnők el azt, hogy az államháztartásnak azon részét, a mely a deficit egyik forrását képezi, állandóan megszüntessük és ezen I szempontból, t. i. egyfelől az árfolyamok javítása, másfelől a pénzügyi eredmény teljes mértékben való biztosítása és különösen elszivárgásának megakadályozása szempontjából — hogy az államháztartásnak azon ezélja, hogy a deficitnek egyik forrása állandóan bedugassák, eléressék — és végül 3-szor azon szempontból, hogy 14 czímlet helyett 3 egységes czímlet foglalja el kisebb kamat mellett hitelünk tábláját, azt hiszem, a műveletnek ezen része és ennek kikötése szintén elfogadható és elfogadásra ajánlható. (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy mily jelentősége van hitelviszonyaink fejlődése szempontjából annak, hogy a czímletek száma nagy mértékben egyszerusittetik. Méltóztatnak tudni, hogy minden hitel-operátió az ország egész hitelének mértéke szerint vihető keresztül és bírálandó el és az bizonyos, hogy a ki az ország hitelével számolni és főleg azzal dolgozni akar — legyen az akár kormány, akár bankárcsoport — annak mindenesetre küzdenie kell mindazon nehézségekkel, melyek egy ország összes államadósságainak viszonyaiban rejlenek.